Magas-Tátra 2011

Január végén barátainkkal néhány napot a Magas-Tátrában töltöttünk. Ebbe a kevés időbe három nap síelés (Csorbató, Ótátrafüred, Tátralomnic) és két nap túra fért bele. Nekem a síelésből pont elég volt ennyi, a túrából viszont jöhetett volna még.

A Lomnici- (2634 m) és a Késmárki-csúcs (2558m)

Nagyszerű időt fogtunk ki, csak az érkezéskor hullott egy kicsit a hó, azt követően egész héten zavartalan napsütésben volt részünk az ilyenkor szokásos hideggel párosulva (reggelenként nem egyszer -15°C is volt). Az első túránk Tátralomnicról indult, előtte azonban kihasználva a rendkívüli időjárást, libegővel felmentünk a Lomnici-csúcsra (2633m). A látvány lenyűgöző volt! A Bélai-havasok karnyújtásnyira, az Alacsony-Tátra a lábunk előtt hevert. A távolban még a magyarországi Középhegység magasabb pontjait is látni lehetett.

Csillagvizsgáló és kutatóállomás a Lomnici-csúcson

Ezután visszaereszkedtünk a Kőpataki-tóhoz (2044m), majd innen indult a túra. Az út során érintettük a Kő-pataki(Skalnatá chata, 1751m), Zamkovszky(Zamkovského chata, 1475m) menedékházakat, a Rainer-kunyhót(Raierová chata, valamint a Tar-pataki-vízeséseket(Vodopády Studeného potoka). A Hrebienokra közlekedő fogaskerekű nyomvonala mellett ereszkedtünk le Ótátrafüredre. A második túrát Csorbatón kezdtük, s itt már rögtön a parkolóban 'madaras' élményben volt részünk: egy siketfajd pár méterre csipegetett, még néhány fotót is engedélyezett, s csak utána tűnt el (nem túlságosan sietősen) az erdőben.

Siketfajd

Nem rossz kezdés. A folytatás is hasonlóan jóra sikerült: a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494m) és a Szimbolikus temetőhöz vezető klasszikus útvonalon szem elé került még a háromújjú hőcsik, búbos cinege és egy magában éneklő fenyőszajkó is.

További képek itt...