Látva a helyzetet, hogy nem kell megszakadni a hálókból való madárszedésben, egy kis túrára határoztam el magam. Vagyis már otthon is készültem rá, hiszen bepakoltam a kamáslit, túrabotot. Jól tettem, mert most igazán hasznomra volt mindkettő. Kocsival felhajtottam Tardos határába (természetesen csak hólánccal volt lehetséges közlekedni) majd ott hagytam a járművet. A kék jelzésen indultam a Gerecse csúcs felé.
Szerencsémre egy kolléga megelőzött, így nem kellett keresnem a fákon a jelzést. Elég volt csak, fejet lehajtva, magam előtt a nyomot követni. Néhol megélénkült a szél és a fákról a havat megpróbálta a nyakamba zúdítani. Persze ez nem sikerült:)
A kerítés alatti meredek rész nem volt rossz, ekkora hóban. Itt nagy hasznát vettem a túrabotoknak. Az elkerített erdő fölé érve aztán már gyorsabban haladtam és értem fel a csúcsra, végül is 1 és 1/4 óra alatt.
A kilátóból szinte alig lehetett látni valamit, viszont a szél erőteljesen fújt és hordta a havat. Ezért nem is időztem itt sokáig. A lenti ajtón egy nyomtatványt találtam, melyben felhívják a kedves látogatók figyelmét a torony védelmére. Valamint értesítenek bennünket, hogy a kilátó 2009-ben felújításon esett át. A felső rész egy ajtót kapott - amit észleltem, valamint a "terasz" új burkolatot, a védőkorlát pedig festést. Ez utóbbiakról nem tudtam meggyőződni a hó és zúzmara miatt:) Megpróbáltam kapcsolatot teremteni otthon maradt kedvesemmel is, de a pár száz méterre magasodó gsm torony ellenére sem sikerült hálózatot fognom. Egy kis pihenés és energia-pótlás után indultam lefelé. Innentől már tényleg kellemes séta volt az út. Viszont a kamásli és túrabot nagyon jó szolgálatot tettek!
Ahogy egyre lejjebb értem, már csak azon izgultam, nehogy kisüssön a nap:) Ugyanis az egész úton borult volt az idő. Sajnáltam volna, ha pont akkor változik meg, mire leérek. Végül is nem sütött ki. De így is élvezetes kirándulás volt!
További képek megtekintése...
