A beharangozott hétvégi kánikula miatt előre lefoglaltunk egy hangulatos szállást Sukorón, a Velencei-tó mellett. A hőség ellenére nem csak a fürdéssel töltöttük az időt. Sukorót nem hiába dícsérték sokan, tényleg kedves kis falucskaként emelkedik a Velencei-tó fölé, hagyományőrző építészetével, nádfedeles házaival. Az egyetlen tájidegen elem a központi kocsma "dizájnja" volt, amit viszont kompenzált a hatféle csapolt sör és az olcsó konyha.
Sukoró mellett
A jelentős madártani értékekkel bíró Dinnyési-fertő innen mindössze 15km-re található, így vasárnap kora reggel már a megfigyelőtoronyból figyeltem a madarakat. Most is volt mit, hiszen ideális mennyiségű víz volt a mederben, így rengeteg lúd, réce, partimadarak: cankók, lilék, godák és kb.150 gulipán tartózkodott a területen.
Gulipánok a Dinnyési-fertőn
Könnyű zsákmány reményében felbukkant a mederben egy róka és egy fiatal rétisas is. A toronyban találkoztam egy madarász kollégával akitől megtudtam, hogy tegnap a területen megfigyeltek egy csigaforgatót és egy vándorpartfutót. Sajnos mi nem találtuk meg a madarakat, de így is nagy élmény volt ez a reggel.
Pákozdi-emlékmű
A nap további részében megnéztük a Pákozdi-ingóköveket és az emlékművet, majd lementünk még egy kicsit a partra, s végül itt zárult a kirándulás. További képek itt...
Még mindig meleg van – az átlaghoz képest- és még mindig nem érkeztek meg a nagy madártömegek északról, ennek ellenére egy egész napot a tavon és környékén töltöttünk.
A Dinnyési Fertő
A Dinnyési Fertő „Madárdal” tanösvényén álló madármegfigyelő toronyban kezdtünk, bár érkezésünkkor a ludak jelentős része már kirepült. Ami maradt: nyári ludak, nagy lilikek, három bütykös ásólúd, bíbicek és egy havasi partfutó csapat. Mindez egy rétisas felügyelete mellett.
Ezek után a tó déli és keleti részén madarásztunk tovább, felkeresve a kikötőket, öblöket. Sajnos itt azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés madár van a területen. Reggel még a szemünk elé került négy feketenyakú vöcsök, majd sárgalábú- ,vihar- és dankasirályok digiszkópingolásával szórakoztunk.
Felkerestük a pátkai víztárolót is: itt hat kis kárókatona jelentette csak a jobb fajt. A napot egyértelműen a zámolyi tároló mentette meg. A tároló gátjára felkapaszkodva kényelmesen, nagyon jó fényviszonyok mellett néztük át a madarakat. Itt volt mit: kb.6000 lúd (főleg nyári lúd és nagy lilik, és egy kisebb csapat vetési lúd), tartózkodott a vízen. András aztán kiszúrta az indiai ludat, később pedig két vörösnyakú ludat is! A tőkés récék mellett volt még kendermagos réce (5db) és nyílfarkú réce (2db). A ragadozók közül egy rétisas volt jelen, a ludak nagy ’örömére’, valamint felbukkant a távolban két kerecsensólyom és egy vörös kánya is. Nehezen hagytuk el ezt a kiváló helyet, de mára még volt más programunk is: sirálybehúzás megfigyelése a Velencei-tavon, csónakból!
Dankasirályok
A terv azonban csak terv maradt, az előzetesen lezsírozott ’csónakosunk’ ugyanis lemondta a részvételt. Maradt hát a partról figyelés, mondanom sem kell, hogy szinte szélcsendben, kellemes időben… A sirályok pedig jöttek szépen, András ezer felett számolta a nagytestű sirályokat, de azok mind a tó közepén, tőlünk több száz, vagy akár kilóméteres távolságban ereszkedtek a vízre. Ritkaságot ezúttal nem tudtunk kiszúrni, a fények is egyre gyengébbek lettek, így ezen a ponton fejeztük be az egész napos túrát.
