2013. október 31., csütörtök

XXIII. Hopp Ferenc Madarász Tábor 2013. augusztus-október

A huszonharmadik Hopp Ferenc tábor az előző évektől eltérően nem egy, hanem három hónapig tartott. Ez volt az első (és reméljük nem az utolsó) alkalom, hogy ilyen hosszú ideig folyt a munka. A váltakozva hét gyűrűzővel működő táborban ez idő alatt összesen 104 madárfaj 10 950 egyede lett jelölve, ami országos szinten is figyelemre méltó eredmény. Az érdekesebb gyűrűzött fajok: barna zsezse, sarki búvár, bölömbika, üstökösréce, haris, kis vízicsibe, kis sárszalonka, sarlós partfutó, sárgalábú sirály, kormos szerkő, lappantyú. A legtöbbet gyűrűzött fajok egyedei a foltos nádiposzáta (1986), barátposzáta (1966), cserregő nádiposzáta (1199) voltak. Figyelemre méltóak még a függőcinege (214), erdei szürkebegy (201), sisegő füzike (165), sárgarigó (38) gyűrűzött egyedszámainak alakulása. Ami a külföldi megkerüléseket illeti, összesen tizenhét külföldön jelölt madár került a hálókba, többnyire a környező országokból, de volt pl. két finn gyűrűs foltos nádiposzáta is. A tábori élet emlékezetesebb pillanatai voltak az augusztus végi partimadár gyűrűzések, vagy a szintén ez idő tájt a tórendszeren tartózkodó majd' tízezer madár megfigyelésének lehetősége! A színes gyűrűs leolvasások, a kötélpályás "kalandpark". Új jelenség volt a táborlakók életében (noha akkor már nem voltak sokan), a szeptemberi talaj menti fagyok megjelenése, a deres alsó zsebek látványa.
Barkóscinege (Panurus biarmicus)
Sárgalábú sirály (Larus michahellis) & Krúg Tibor
A szigeten felállított partimadaras hálók megközelítése
További képek megtekintése...

2013. október 27., vasárnap

Hortobágy, 2013. október 26-27.

A hétvégére jósolt remek idő és vénasszonyok nyara hangulat nem hagyott nyugodni, így gyors szervezkedés után, (este tíz órakor állt össze a csapat) szombaton kora reggel egy négyfős társasággal célba vettük a Hortobágyot. Elsődleges célfajunk a Magyarországon ritka kóborlóként felbukkanó, Észak-amerikai és Kelet-szibériai költőfaj, a hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) volt, melynek megfigyeléséről az utóbbi napokban folyamatosan jöttek az információk. Ez mellett pedig egy kellemes madarászat, terepen eltöltött hétvége. Még mielőtt elértük volna a pusztát, tettünk egy kitérőt Abádszalók felé, hiszen itt a napokban többször is megfigyeltek egy pehelyrécét a Tisza-tavon. A madarat nekünk is sikerült megfigyelni, közel a parthoz, remek fényekben (a pontos helyért köszönet Tar Jánoséknak, akik így megspóroltak nekünk egy kis időt).
Pehelyréce (Somateria mollissima)
A ráadás egy sarki búvár volt, hasonló körülmények között. Az első két jó faj tehát begyűjtve! Indultunk tovább Kócsújfalu irányába, ahol Richárddal volt megbeszélve egy találkozó, hogy a helyi viszonyokról friss információkhoz jussunk. A 33-as úton haladva madarászokba botlottunk, amint az út mellett egy kisebb tavon a beérkező ludakat szemezgetik. Kis liliket is láttak, sajnos mi már nem találtuk vissza a madarat. Viszont együtt kerestük fel Richárdot, aki reggel még látta a cankógodát a Csécsi-halastavakon. Az aktuális infókkal felruházva indultunk a madár után. A helyszínre érkezve átnéztük mindkét lecsapolt tómedret, de sajnos a cankógodát nem találtuk meg. Mint később kiderült, ezen a hétvégén később sem látta senki. Elváltunk ideiglenes társainktól és felkerestük a leendő szállásunkat Hortobágy községben. Az Ökotúra vendégház és kemping-et egy netes madarász blogban dícsérték, ezért mi is ezt választottuk és bizony nem bántuk meg. Igaz, mi csak a kemping részét vettük igénybe (és az esti meccshez a TV-t, hiszen El Clásicót játszottak, Barça győzelemmel!), de ebből is látszott, hogy remek vendéglátóipari intézmény. Az esti fényeket kihasználva a község határában madarásztunk egy kicsit. Bizakodtunk, hátha sikerül látni, a területen időközönként felbukkanó fekete sast. Nem sikerült. Láttunk viszont behúzó daru és libacsapatokat (az egyik csapatban két vörösnyakú ludat), és a visszaút során egy tanya mellet, szénabálán két kuvikot.
Kuvikok
Reggel még sötétben bontottunk sátrat és hagytuk el a szállásunkat, hogy a Mike-és Fertő-laposi-tavak környékén madarásszunk. Sajnos itt nem sok sikerrel jártunk, belépési engedély híján. Pedig a tegnap esti lúd- és sirálymozgás alapján jó területnek gondoltuk. Áthajtottunk a Hortobágyi-halastavakhoz, megváltottuk az engedélyeket és bementünk a területre. Az elülső tavak kevésbé voltak izgalmasak, a lecsapolt 'Kondás' tómeder már inkább. Elfoglaltunk egy madárlest, innen sikerült megfigyelni többek között egy vándorsólymot, ezüstliléket, nagy pólingokat, partfutókat, a ludak között pedig majd' harminc vörösnyakú ludat és egy kis lilik családot. Ezért már érdemes volt ide jönni. Visszafelé kényelmesek voltunk: a halastavak területén működő kisvasúttal tettük meg a kb.4 km-es utat. Mivel a lesben sikerült egy informátort találnunk, aki az esetleges cankógoda felbukkanáskor riaszt minket, mi más területek felé vettük az irányt.
Reggel a Hortobágyon
Kócsújfalu és Nagyiván határában madarásztunk tovább és szinte pontosan azon a helyen találtuk meg a huszonnégy túzokot, ahol Richárd mondta. Ráadásként láttunk még kerecsensólymot, gatyás ölyveket, kékes rétihéjákat. Az egész hétvége alatt jó volt a ragadozó mozgás, tíz fajt sikerült megfigyelni. Mivel nem jött infó a cankógodáról, napnyugtáig kitartottunk a területen. Befejezésként a 33-as út melletti Kaparós Csárdában megvacsoráztunk. Ideje is volt már, hiszen azon poénkodtunk a hétvégén, hogy tulajdonképpen 'Norbi-túrát' csinálunk. A szombaton reggel Attilával közösen megvásárolt egy kilós kenyérből, még jutott az otthoni konyhára is vasárnap este. Megérte. A Hortobágy mindig nagyszerű terep. A két nap alatt összesen 90 fajt figyeltünk meg!
További képek megtekintése...