2011. december 31., szombat

Óévbúcsúztató

Ismét év vége van (sajnos), és az év utolsó napját ezúttal is a természetben töltöttük (szerencsére). A választás a Gerecsében található Száz-völgyre esett. Tudni kell, hogy a völgy és környezete fokozott védelem alatt áll, hétvégente azonban szabadon látogatható. Az időjárás nem igazán kedvez a tél szerelmeseinek, hiszen havat és fagypont alatti hőmérsékleteket ezen a télen még nem igazán láthattunk. Így hát meg kellett elégednünk a napsütéssel és a kissé szokatlanul meleg hőmérséklettel.
Gerecse, Száz-völgy
A kirándulás másodlagos célja, a területen bizonyítottan előforduló fehérhátú fakopáncs megfigyelése volt, erre azonban nem került sor, noha láttunk több harkályfajt is: nagy- és közép fakopáncsot, fekete harkályt és zöld küllőt. Az igazság az, hogy nem fordítottunk elég időt a faj felkutatására, így a megfigyelés most elmaradt. Madár helyett volt viszont emlős, méghozzá szarvasok szép számmal. Három rudlival is találkoztunk, több bikát is láttunk.
Gerecse, Száz-völgy, csak a hó hiányzott...
Végezetül még végigsétáltunk a kellemes hangulatú és szép panorámát nyújtó Nyerges-hegy gerincén, majd innen ereszkedtünk le a műúthoz. Lefelé menet visszanéztem a tetőre, épp akkor siklott át felette egy parlagi sas. Ha tíz perccel hamarabb jön...
Fel a Nyerges-hegyre

2011. november 6., vasárnap

A Velencei-tó és környéke madarász szemmel

Még mindig meleg van – az átlaghoz képest- és még mindig nem érkeztek meg a nagy madártömegek északról, ennek ellenére egy egész napot a tavon és környékén töltöttünk.
A Dinnyési Fertő
A Dinnyési Fertő „Madárdal” tanösvényén álló madármegfigyelő toronyban kezdtünk, bár érkezésünkkor a ludak jelentős része már kirepült. Ami maradt: nyári ludak, nagy lilikek, három bütykös ásólúd, bíbicek és egy havasi partfutó csapat. Mindez egy rétisas felügyelete mellett. Ezek után a tó déli és keleti részén madarásztunk tovább, felkeresve a kikötőket, öblöket. Sajnos itt azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés madár van a területen. Reggel még a szemünk elé került négy feketenyakú vöcsök, majd sárgalábú- ,vihar- és dankasirályok digiszkópingolásával szórakoztunk.  
Felkerestük a pátkai víztárolót is: itt hat kis kárókatona jelentette csak a jobb fajt. A napot egyértelműen a zámolyi tároló mentette meg. A tároló gátjára felkapaszkodva kényelmesen, nagyon jó fényviszonyok mellett néztük át a madarakat. Itt volt mit: kb.6000 lúd (főleg nyári lúd és nagy lilik, és egy kisebb csapat vetési lúd), tartózkodott a vízen. András aztán kiszúrta az indiai ludat, később pedig két vörösnyakú ludat is! A tőkés récék mellett volt még kendermagos réce (5db) és nyílfarkú réce (2db). A ragadozók közül egy rétisas volt jelen, a ludak nagy ’örömére’, valamint felbukkant a távolban két kerecsensólyom és egy vörös kánya is. Nehezen hagytuk el ezt a kiváló helyet, de mára még volt más programunk is: sirálybehúzás megfigyelése a Velencei-tavon, csónakból!
Dankasirályok
A terv azonban csak terv maradt, az előzetesen lezsírozott ’csónakosunk’ ugyanis lemondta a részvételt. Maradt hát a partról figyelés, mondanom sem kell, hogy szinte szélcsendben, kellemes időben… A sirályok pedig jöttek szépen, András ezer felett számolta a nagytestű sirályokat, de azok mind a tó közepén, tőlünk több száz, vagy akár kilóméteres távolságban ereszkedtek a vízre. Ritkaságot ezúttal nem tudtunk kiszúrni, a fények is egyre gyengébbek lettek, így ezen a ponton fejeztük be az egész napos túrát.
Naplemente a Velencei-tavon
További képek megtekintése...

2011. október 30., vasárnap

Vértesi kitekintő

A hétvégén, kihasználva a jó időt és az őszi színeket, körülnéztünk egy kicsit a Vértesben. Kőhányáson leparkoltuk a kocsit, majd megnéztük az Esterházy-kápolnát.
Esterházy-kápolna, Kőhányás
Innen a kék jelzésen indultunk az őszi erdőbe. Alig haladtunk pár száz métert, amikor egyszer csak vadludak hangjára lettünk figyelmesek, felettünk húztak el. Uticélunk a Csáki vár (Oroszlánkő) romjai voltak. Az egykori várra már csak egy rövid, kőből rakott sánc emlékeztet. Érdekes volt itt időzni, ahol több száz évvel ezelőtt emberek élték mindennapjaikat.
Csáki vár (Oroszlánkő) maradványai
A vártól nem messze található az Oroszlánkői-barlang, amit egy kis kapaszkodás árán meg is találtunk. A barlang felett egy 'mini-fennsík' húzódik, remek pihenőhelyekkel és kilátással. Az élményt az ottlétünkkor zajló katicabogár rajzás emelte :)Egy erdészeti úton visszatértünk a kocsihoz, majd várgesztesre hajtottunk. Itt a hajdani Csák nemzetség viszonylagosan jó állapotban fennmaradt várát, a Gesztesi várat néztük meg. A vár jelenleg turisztikai látványosságként üzemel, sőt, még szállás is foglalható benne, igaz, hálózsákos formában. Azért tömegek nem járnak ide - szerencsére - de a várnak az alatta elterülő réttel és a környékbeli erdőkkel volt egy érdekes hangulata. Talán egyszer mi is eltöltünk itt egy éjszakát!
A Gesztesi vár alatt
További képek megtekintése...

2011. október 16., vasárnap

Októberi számlálás

A hétvégén megkezdődött az idei szezon a vízimadár számlálásban. Az időjárás is kellően felkészült az eseményre: az ősz első fagyos reggelére ébredtünk szombaton (-3°C), s ezúttal társak hiányában magam számoltam le a Duna adott szakaszát (Mocsi-sziget - Komárom). Kora reggel a víz kipárolgása miatt igen csak korlátozottak voltak a látási viszonyok,
Reggeli hangulat a Dunán
így azonban hihetetlen hangulata volt a folyónak, valamint a rétisas látványának, melyet a zátonyon figyeltem meg. Ahogy felszállt a pára kiderült, hogy nem rejtett el semmit, ugyanis alig volt madár a Duna ezen szakaszán. A kevés madár oka valószínűleg az eddig kitartó késő nyárias időjárás, valamint a múlt heti állapotokhoz képest két-három méterrel magasabb vízállás lehet.
Sirálypihenő
Végülis nagyszerű időben, viszont nagyon kevés madárral zárult a szombati nap. Vasárnap már Katával folytattuk a felmérést a Duna egy felsőbb szakaszához közeli halas- és bányatavakon, és itt már lényegesen jobb volt a felhozatal mint a Dunán. A legtöbb madarat a lecsapolás alatt álló csicsói-halastavaknál láttuk. Itt előkerült egy bölömbika és egy cigányréce is, a dankasirályok (200), nagy kócsagok (55), szürke gémek (49), és bíbicek (129) mellett.
Halastavi felhozatal
Az idei ősz első darvait is ezen a napon láttuk: a kilenc példányból álló csapat egy bányató felett tett néhány tiszteletkört. További képek megtekintése...

2011. október 2., vasárnap

Felvidéki madarászás

Vasárnap, az átlagon felüli, hőrekordokkal tűzdelt ősz utolsó 'rövidnadrágos' napjait kihasználva madarásztunk egyet. Vendégem a méltán híres madarász, Fodor András volt, aki nem mellesleg remek blogíró is (ukrangepsor.blogspot.com). A célterület a Felvidék, ezen belül is inkább a Csallóköz volt. Reggel Érsekújvár közelében kezdtünk a 'mindig jó' Mányán. A szabad vízfelülettel is rendelkező nádas tavon inkább az itt jellemző fajokat láttuk. Itt összefutottunk Gúgh Jano-val, aki éppen csoportot vezetett az Európai Madármegfigyelő Napok programján belül. Ezek után ölyvek felkutatására indultunk a közeli mezőgazdasági területekre. A várva-várt pusztai ölyv nem került szem elé, ellenben a több tucat egerészölyv mellett egy parlagi sas igen. Tótmegyeren a belvíz még foltokban megtalálható volt. Bütykös hattyú, szárcsa, guvat és néhány cankó volt csak itt.
Récecsapat a bősi víztározón
Ezek után a bősi víztározóhoz hajtottunk, az immár legendás, aggasztónak tűnő menetzajokat produkáló, ámde megbízható Samarával. A tározón előző nap láttak két hegyi récét, az egyiket mi is visszataláltuk. A terület még messze nem volt az igazi, sem fajban, sem mennyiségben, ami az időjárás függvényében érthető is. A jobb fajokat most két nagy bukó, egy vörösnyakú vöcsök és egy rétisas jelentette a pár ezer kontyos- és barátréce mellett. Az egyik frissítő állomás felkeresése közben (egyébként itt láttuk a nap faját, egy aranyfácánt, igaz ketrecben:), kiderítettük, hogy a cankópartfutónak nincs friss adata a Fertő-környékéről, így eldőlt, hogy Ausztriába már nem megyünk át. András így is belerakott a Samarába vagy 400km-t. Most nem láttunk annyi fajt, mint augusztusban (akkor majd' százat sikerült megfigyelni), de jó volt végigmadarászni az utolsó nyárias napok egyikét.
A víztározó betonpartján

2011. szeptember 25., vasárnap

Őszi gyűrűzés

A nyári tábor után két héttel visszatértünk a Ferencmajori-halastavak mellé. Ezúttal az őszi vonulásban lévő madarak, elsősorban füzikék fogása és jelölése volt a cél. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk és amikor esténként a tábortűz körül időztünk, szinte észre sem vettük, hogy már szeptember végén járunk. Hajnalban azért már visszahűlt a levegő, a sátorban azonban így sem ment 10°C alá a hőmérséklet.
Folyik a munka a gyűrűzőasztalnál
Ami az eredményeket illeti, harminc faj került kézre és összesen 439 madár lett megjelölve. Végül is füzikéből harminc egyed került elő. Volt egy külföldi visszafogás is, egy szlovák gyűrűs nádi sármány személyében.
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)
A madármegfigyelésre további lehetőséget biztosított a lecsapolt négyes tó medre, melyben sirályok, cankók, nagy póling, fekete gólya, ezüstlile, fenyérfutó, havasi és sarlós partfutók kerestek táplálékot.

2011. augusztus 29., hétfő

XXI. Hopp Ferenc madarásztábor, Naszály, Ferencmajori-halastavak

Rohan az idő, már a 21. tábor lett megrendezve az idén. Most egyértelműen jobb előjelekkel vághattunk neki a tábornak, mint tavaly, hiszen az előzetes gyűrűzési mutatók sokkal jobbak voltak. Valamint a múlt évi szélsőséges időjárás sem ismétlődött meg. A táborállítás még viszonylag hűvös időben zajlott, viszont ahogy haladtunk augusztus vége felé, úgy emelkedett a hőmérséklet. Az utolsó héten a reggeli madár-mennyiségek nagyon jól alakultak, általában százon felül. Délutánra viszont már csak az árnyékban való szieszta maradt.
Hálósor az új pallón
Összegezve: 52 faj 3139 egyede lett meggyűrűzve. Külföldi gyűrűs madár kettő volt: egy olasz gyűrűs zöldike és egy szlovák gyűrűs bütykös hattyú. További előrelépés a tábor életében, hogy lecserélődött a madármegfigyelő torony, valamit felállításra került egy pallósor és egy vizes árkot átszelő fahíd. Az újítások által könnyebbé vált a tábori munka is.

2011. június 12., vasárnap

Nagy-Koppány, Börzsöny

Nagyirtáspusztán a parkolóban hagytuk a kocsit és elindultunk a kék+ jelzésen felfelé. A cél Nagy-Koppány(548m)volt. A szekérút szálerdő, fiatalos, szálerdő váltakozásban emelkedett egyre feljebb. A Juhász-rét környékén egy magaslesen tartottunk egy kis reggelivel összekötött pihenőt.
Felfelé a Nagy-koppányra

Innen már nem volt messze a csúcs. Rövid kapaszkodás után, az erdőből kiérve fel is értünk. A hegy másik oldala teljesen füves rét volt, fák nélkül, így a kilátást semmi sem zavarta.
Nagy-Koppány (548m)

Természetesen itt is elidőztünk egy kicsit, élveztük a kilátást, a tájat, majd leereszkedtünk a Koppány-nyeregbe. Innen a csúcsot egy erdészeti úton megkerülve érkeztünk vissza Nagyirtásra.

További képek megtekintése

2011. április 16., szombat

Nagybörzsöny – Hegyes-hegy-orom – Nagyirtás

Kihasználva a kellemes tavaszi időt, Katával ellátogattunk Nagybörzsönybe. A hangulatos faluban csak a Lekvár-lakot látogattuk meg, ahol rengeteg féle házi készítésű lekvár kapható. Ezt követően a Hegyes-hegy-orom (571m) volt a cél.

A faluból nyugodt tempóval, alig egy óra alatt értük el a csúcsot, majd onnan Kisirtásra ereszkedtünk le. Innen egy kis pihenő után átmentünk Nagyirtásra, ahonnan a hétvégenként közlekedő kisvasúttal visszajutottunk Nagybörzsönybe.
A kisvasút

A vonatozás előtt nem tudtam elképzelni, hogy egy 8km-es szakaszon hogyan tarthat 45 percig az út. Menet közben aztán rájöttünk, hogy a gravitáció elvén működő kisvasútnak tényleg ennyi a menetideje. Sajnos a másnapi programunk miatt haza kellett utaznunk, pedig a falu, vagy Kisirtás hangulata megért volna egy ott töltött éjszakát.
További képek itt..

2011. március 31., csütörtök

Kék vércse költőládák kihelyezése

Az SOS/BirdLife Slovensko pályázat útján kapott támogatást 150 költőláda legyártására. Ezek egy részét a Duna-menti természetvédelmi területekre (Búčske slanisko, Dolné Považie), a Kék vércse számára kedvezőnek ítélt helyekre helyeztük ki március folyamán.
Kék vércse költőládák a földön..

A régióban már van bizonyított Kék vércse fészkelés, így a reményünk arra, hogy újabb párok telepedjenek meg, nem alaptalan. Most már csak abban bízhatunk, hogy a madarak is alkalmasnak találják a műfészek-telepeket és beköltöznek néhányba. A telepek folyamatosan ellenőrizve lesznek.
...és a fán


További képek itt..

2011. február 3., csütörtök

Magas-Tátra 2011

Január végén barátainkkal néhány napot a Magas-Tátrában töltöttünk. Ebbe a kevés időbe három nap síelés (Csorbató, Ótátrafüred, Tátralomnic) és két nap túra fért bele. Nekem a síelésből pont elég volt ennyi, a túrából viszont jöhetett volna még.
A Lomnici- (2634 m) és a Késmárki-csúcs (2558m)

Nagyszerű időt fogtunk ki, csak az érkezéskor hullott egy kicsit a hó, azt követően egész héten zavartalan napsütésben volt részünk az ilyenkor szokásos hideggel párosulva (reggelenként nem egyszer -15°C is volt). Az első túránk Tátralomnicról indult, előtte azonban kihasználva a rendkívüli időjárást, libegővel felmentünk a Lomnici-csúcsra (2633m). A látvány lenyűgöző volt! A Bélai-havasok karnyújtásnyira, az Alacsony-Tátra a lábunk előtt hevert. A távolban még a magyarországi Középhegység magasabb pontjait is látni lehetett.
Csillagvizsgáló és kutatóállomás a Lomnici-csúcson

Ezután visszaereszkedtünk a Kőpataki-tóhoz (2044m), majd innen indult a túra. Az út során érintettük a Kő-pataki(Skalnatá chata, 1751m), Zamkovszky(Zamkovského chata, 1475m) menedékházakat, a Rainer-kunyhót(Raierová chata, valamint a Tar-pataki-vízeséseket(Vodopády Studeného potoka). A Hrebienokra közlekedő fogaskerekű nyomvonala mellett ereszkedtünk le Ótátrafüredre. A második túrát Csorbatón kezdtük, s itt már rögtön a parkolóban 'madaras' élményben volt részünk: egy siketfajd pár méterre csipegetett, még néhány fotót is engedélyezett, s csak utána tűnt el (nem túlságosan sietősen) az erdőben.
Siketfajd

Nem rossz kezdés. A folytatás is hasonlóan jóra sikerült: a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494m) és a Szimbolikus temetőhöz vezető klasszikus útvonalon szem elé került még a háromújjú hőcsik, búbos cinege és egy magában éneklő fenyőszajkó is.

További képek itt...

2011. január 16., vasárnap

Vízimadár számlálás

A januári vízimadár számlálás nagy jelentőséggel bír, így természetesen idén sem hagytuk ki. Ezúttal is Csabával jártuk be a Duna adott szakaszát, a Mocsi-szigettől (Moča, 1743 fkm) Patig (Patince, 1752 fkm).
A kellemetlen időjárástól ezúttal nem kellett tartanunk, a hónapra nem jellemző kellemesen enyhe idő volt (+10°C), jó látási viszonyokkal.
Reggel a Mocsi-szigetnél

A vízállás viszont magas volt, így ez rá is nyomta a bélyegét az eredményre. Az előző évi mennyiséghez képest tízszer kevesebb madarat figyeltünk meg. Néhány adat:
Tőkés réce 200, Kárókatona 62, Kis kárókatona 10, Kerceréce 20, Kontyos réce 10, Barátréce 3, Nagy bukó 2, Sárgalábú sirály 10, Viharsirály 40, Dankasirály 80, Nagy kócsag 4, Szürke gém 2