Szilveszteri madarászat

Az általánosan elfogadott nagy szilveszteri felhajtás valahogy sosem fogott meg. Nekem az év utolsó napja mindig kicsit mást jelentett. Ha csak tehetem, ezen a napon igyekszem terepen lenni. Ez alkalommal egy kb. 6 kilométeres sétát tettem a környéken. Az idő borult volt, de legalább fagyos és egy kicsit havas. Már ennek is örülni kell (egy éve szinte pár perc alatt bőrig áztam Pesten). A séta elején rögtön kenderikékkel találkoztam. Most végre volt időm őket nyugodtan szemrevételezni, nem úgy, mint pár napja, amikor a jégbe csúszott kocsim mentésével kellett foglalkoznom (hólánc segítségével sikerült). A kb. kétszáz madár közül sikerült legalább hét sárgacsőrű kenderikét (Carduelis flavirostris) kiszúrni, hála a spektívnek, hiszen kézi távcsővel ez nem lett volna lehetséges.

A Kenderikés terület

Az idei csapadékos időjárás miatt több helyen nem tudták még a szántást elvégezni,s én is egy ilyen helyen mentem keresztül. A tarlón még rengeteg kukorica volt: terített asztal az állatoknak. Néhány őzet, fácánt, nyulat láttam a területen egy egerészölyv és két kékes rétihéja társaságában. Később egy árokparthoz értem, ami persze tele volt vízzel. Hirtelen, tőlem alig öt méterre szárnyra kapott egy bölömbika. Ez a madár néha áttelel, be nem fagyó vizek mellett.

Bölömbika-lelőhely

Egy hídon állva csapatba verődött nádi sármányokat figyeltem meg. Hazafelé még találkoztam egy csapat citromsármánnyal és fenyőrigóval is.

Tardosi évzáró

Az év utolsó tardosi gyűrűzésére került sor a hétvégén. Az "Öreg" és én ugyan már a múlt héten is jártunk itt, eleséget hoztunk a beépített helyi emberünknek, aki vállalta, hogy eteti a madarakat a tél folyamán. A hivatalos évzáró azonban most volt, a társaság is ehhez igazodott. A reggeli borongós időt folyamatosan váltotta fel a hószállingózás, majd végül a havazás, s délután már vékony hótakaró borította a tájat.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Ami a gyűrűzést illeti, a nagy mennyiség, illetve ritkaság elmaradt így 48 madár lábára került gyűrű. A délutáni órákban tettünk egy könnyű sétát a környező magaslatokon, hajnalmadarat és havasi szürkebegyet keresve. Az eredményt talán mondanom sem kell. Az erős hófúvás ellenére mégis láttunk madarakat: hollókat, ökörszemet, fenyőrigót és egy fenyvesben királykákat. Két jelentős dologról lehet még beszámolni:

Természetvédelmi őrház

Az egyik, hogy Peti barátunkról kiderült, hogy tulajdonképpen egy emberbőrbe bújt Jegesmedve, ugyanis könnyed fürdőt vett a kb. 5 fokos Bikol-patakban a szemünk láttára. Állítólag nagyszerű érzés az ilyen mártózás. Valahogy mégsem akadt a társaságban, aki a példáját követte volna! A másik pedig egy a Gerecsére nézve új denevér faj előbukkanása volt: egy fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) személyében, akit az "Öreg" az ágyneműje alól halászott elő az éjszakai órákban. A kisemlőst egy madárodúba helyeztük át, remélve, hogy nem zavartuk meg túlságosan téli pihenőjét.

Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) Foto: Fogarasi Péter © 2010

Ezekkel a kellemes élményekkel búcsúztunk a Malomvölgytől a 2010-es esztendőre.

X. Tatai Vadlúd Sokadalom

Az idei év úgy látszik a kerek évfordulók éve, már ami a helyi erők által szervezett rendezvényket illeti. Augusztusban tartottuk a huszadik Hopp Ferenc tábort, most pedig a tizedik Vadlúd Sokadalom került megrendezésre. A rendezvénysorozat már most is pénteken este elkezdődött a megnyitóval és előadásokkal (Őrségi Nemzeti Park bemutatkozás, madarászat Etiópiában, Máté Bence könyvbemutató), természetesen a megszokott Öreg-tó klub hotelban.

Javul az idő

Szombaton reggel kemény órákat kellett átélni a tóparton, hiszen viharos erejű szél tombolt egy kis hóeséssel megtoldva. Így aztán csak a leginkább elszánt látogatók jöttek ki, ők is inkább a nagy rendezvénysátorban kerestek menedéket. Ahogy haladtunk az időben, úgy kezdett el javulni az időjárás! A délután már kellemes, szélcsendes napsütésben érte a tópartra kilátogatókat.

Madarászok akcióban

Ahogy azt már megszokhattuk, az idén is rengeteg program volt napirenden. Az esti behúzásnál - ahol kb. 18 ezer lúd jött éjszakázni a tóra - gyönyörű hátteret biztosított a lemenő nap fénye. A program a hotelban folytatódott, ahol a madarász verseny eredményhirdetésére, valamint három előadásra került sor (Vadludak nyomában, Ragadozó madarak nyomában: Spanyolország, Mi az a Pantanal? - brazíliai beszámoló). Ezekkel a késő estébe nyúló programokkal fejeződött be a X. Sokadalom hivatalos része.

www.vadludsokadalom.hu
ATV film

Daruvonulás a Hortobágyon

A Komárom-Esztergom megyei madarászok, természetkedvelők idén is szervezett buszos kiránduláson vettek részt (köszönet a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesületnek), melynek fő látványossága a Daruvonulás volt. A több órás utazás első megállója a Hortobágyi-halastavaknál volt. A halastó rendszer kb. 2000 hektár kiterjedésű és egyre jobban kiépül, hogy kielégítse a madarászok és kirándulók igényeit is. Itt kb. két órát időztünk, közben felmentünk két kilátóba és onnan figyeltük a madarakat. Főleg ludak, récék, sirályok és kárókatonák voltak megfigyelhetők. Egy kis izgalmat a Rétisasok hoztak, melyek átrepültek a tavak felett.

A Nagy-szik

A halastavakat elhagyva a balmazújvárosi Nagy-szik, védett, Natura 2000-es területen tettünk látogatást. Itt egy szikes tavi élőhely-rehabilitáció folyik, egy Life projekt keretén belül. Célja a terület eredeti állapotának megőrzése, valamint a madarak élő- és fészkelőhelyeinek fenntartása. Itt részünk volt egy kis előadásban: egy Vándorsólymot pillantott meg a társaság, amely nagy sebességgel tartott egy csapat Bíbic felé. A vadászat sikeres volt, a lecsapás után pár pillanattal, egy Bíbiccel a karmai között emelkedett fel a sólyom. Viszont ebben a pillanatban feltűnt egy Rétisas és nyilvánvaló szándékkal a sólyom nyomába eredt, hogy zsákmányát tőle megszerezze. Utol is érte a zsákmányával nehézkesen haladó sólymot, rácsapott, majd az "eldobott" Bíbicet még a levegőben egy akrobata mozdulattal elkapta. A potyaleső Rétisas tehát sikerrel járt.

Darvak

A nap már délutánba hajlott, ezért ideje volt elfoglalni a Daruleső helyünket. Ez a terület valahol Balmazújváros és Nádudvar közé esett. Már út közben is láttunk a földeken táplálkozó Darvakat, egész nagy csapatokat is. Majd az elfoglalt helyünkről is figyelhettünk egy-két kissebb csapatot.

Daruhúzás

A húzás lassan megkezdődött és csapat-csapat után röpült krúgatva az éjszakázó helyek felé. Szép látvány volt, főleg amikor elérkezett a naplemente. Akkor volt csak igazán hangulatos a Daruhúzás!

Továbi képek itt...

Európai Madármegfigyelő Napok 2010 - Naszály, Ferencmajor

Alig múlt el reggel hét óra, amikor megérkeztem a Ferencmajorba. Tibi bá' pedig nem sokkal előttem érkezett az MZ nyergében. Borongós, szomorkás idő volt. A hálókat már tegnap kihúzták Gellérték. Csináltunk egy gyors ellenőrzést, melyben három madarat találtunk mindössze.

Fitisz füzike

Tibi gyorsan legyűrűzte őket, majd körbenéztünk a tavaknál. A 4-es tó le volt engedve, de csak Szürke gém, Nagy- és Kis kócsag, Dolmányos varjak, néhány sirály és egy Fekete gólya mutatkozott. A parti madarak teljesen hiányoztak. Hát igen, ahhoz hamarabb kellett volna tavat leengedni. Mire visszaértünk elkezdtek szállingózni a többiek. Egyelőre csak a helyi csoport tagjai, majd a többi érdeklődő is. Őket Gellért körbe vezette egy kis teleszkópos madármegfigyelésre. Mi, akik itt maradtunk, nekiálltunk a tölgyfákat elültetni. Volt belőlük vagy húsz darab. A nyári táborhelyet próbáltuk körbeültetni. Reméljük megerednek, megnőnek és egyszer árnyékot adnak majd a madarászoknak és sátraiknak.

Rögtönzött gyűrűzőasztal

Az egyik ellenőrzéskor meglepően sok madár volt a hálókban. Legalább tíz Szén- ill. Kék cinege, valamint három füzike. Nem sokkal később megérkeztek a tavak körül 'túrázók', így ők is láthatták a gyűrűzést. Ezután összeszedtük a hálókat és kb. délután két órakor befejeződött a 2010-es Európai Madármegfigyelő Napok.

Börzsöny csúcsai, 2.nap

Reggel összekaptuk a felszerelést és a piros jelzésen elindultunk "Bugyihóra". Borzasztó kemény emelkedő volt ez így reggelire. A "Lopona-főig" tartott a kemény menet, majd rátértünk a "Tótok útjára" és az útvonal is kényelmesebbé vált.

Reggel a Dr.Korányi Frigyes pihenőnél

"Bugyihó" (634m) közelében egy sziklaképződmény található, kilátás nincs, de így is szépnek találtuk a helyet. Megkerestük a csúcskövet, az igazolófüzetbe bejegyeztük az ittjártunkat bizonyító választ. A reggelinket is itt fogyasztottuk el, majd kellemes gyaloglással leereszkedtünk a Diósjenőt Kemencével összekötő erdészeti műútra.

A Bugyihón

Itt még felfrissítettük magunkat a "Mátyás-kútnál", ahogy azt királyunk is tette a monda szerint anno. A műútra leérve az első arra járó gépkocsit lestoppoltuk és bevitettük magunkat Diósjenőre. Most már találkoztunk a kemping üzemeltetőivel és befizettük az illetéket. Itt szeretném megköszönni a srácoknak a segítőkészségüket és a nagyon baráti árakat! Felvertük  a sátrat, pihentünk egy órácskát, majd kocsival visszahajtottunk nagyjából a "Hollófészek" alá. Ez a csúcs ugyanis még hiányzott a napi teljesítményhez, tehát leraktuk a kocsit és nekivágtunk. De jó is volt, csak így, nagy zsák nélkül túrázni! Úgy látszik túlságosan is nekiindultunk, mert elsőre rossz hegyre mentünk fel. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még GPS is volt nálunk. Végülis elértük a sziklás, fenyves csúcsot (661m), ahonnan szép kilátás nyílt Diósjenő irányába. 

Diósjenő Camp

Visszaérve a faluba kerestünk egy jónak tűnő éttermet és elfogyasztottunk egy kétszemélyes fatányérost, amit a szakács néni az aktuális tv-sorozat szünetében dobott össze nekünk. Nagyon finom volt! Este pedig a kemping tőszomszédságában található "Havas presszó" sörét és vendégszeretetét élveztük a helyi törzstagok között elvegyülve. 

Havas presszó 2010

2. nap:10.8km, 725 m

Börzsöny csúcsai, 1.nap

Reggel hét órakor sátrat bontottunk és elindultunk. A Csepegő-kő felett a gerincen haladtunk, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk: napfényben és ködben úszott a táj. Meglepően sok fecskével is találkoztunk, ahogy a hegyoldalban vadásztak rovarok után. A Kámort (661m) nem sokkal később el is értük, ezzel teljesítetve az első csúcsot. A csúcs közelében valaha vár állt, létezéséről azonban nagyon kevés információval rendelkezünk. Valószínű, hogy a XVI. század közepén kezdődő török időket már nem érte meg. 

Kilátás a Kámor alól

Innen enyhén lejtős terepen, ritkás szálerdőben haladtunk lefelé a "Csánki-kert" nevű erdei csomópontig. Itt rátértünk, egy vadászok által is gyakran használt (tapasztaltuk), murvás szekérútra. Hát igen, szarvasbőgés ideje van és a Wenckheim kastély is itt van a közelben. Sőt! Annyira közel, hogy a reggelink fogyasztása közben hallottuk, ahogy szólnak a vadászkürtök a kimúlt bikák tiszteletére. A kék jelzésen haladtunk tovább "Pénzásásig" majd innen felkapaszkodtunk a Karajsó oldalába. Itt utat nem találva, toronyiránt közelítettük meg a jellegtelen, aljnövényzettel sűrűn benőtt csúcsot (524m).  A következő "hivatalos" pont a "Kőkapu" lett volna, de ha már itt jártunk, nem akartuk kihagyni Drégelyvárat (444m). (1552-ben a 12 ezres török sereg megtámadta a Szondy György várkapitányt és a 146 fő védőt és pár nap alatt elfoglalta a várat. A várrom alatt műemlék őrzi a kapitány és katonái emlékét.)

Drégelyvár

Nem bántuk meg a kitérőt! Nagyon kellemes helyen található, a ma már csak néhány falból, sáncból és egy jellegzetes kőkapuból álló várrom. Minden irányba szép kilátásban volt részünk: dél-délnyugatra a Börzsöny, északra Szlovákia (a Nyitra felett magasodó Zobor-hegyet is sikerült beazonosítani), kelet felé pedig a magyarországi területek láthatóak. Egy órán át élveztük a hely szellemét az őszi napsütésben, kikapcsolódva, relaxálva. Kár, hogy az útvonal nem tette lehetővé egy éjszaka eltöltését ezen a helyen. Drégelyvárat elhagyva a kék jelzésen indultunk tovább "Kőkapu" irányába. A hegység ezen része nem tartogat annyi látványosságot, bár tény, hogy itt is vannak szép, a lemenő nap fényében pompázó hegyoldalak. Így a nap vége felé egyre gyakrabban hallottunk szarvasbőgést. Mivel az eléggé intenzív hang mindig ugyan arról a helyről jött, gyanút fogtunk! Minket nem sikerült becsapni, de úgy látszik a bikát sem, mert lövés nem esett (később a völgyben találkoztunk a "bikával", gépkocsin közlekedett). 

A "Kőkapu" (496m) felkeresése után már azt hittük sosem érjük el az ún."Major-keresztet", ahol is meglehetősen meredek lejtőn leereszkedtünk a "Mál-oldal-völgybe". A "Solymár-forráshoz" érkeztünk, de mi nem itt, hanem a "Dr.Korányi Frigyes pihenőnél" szerettünk volna éjszakázni. Úgy emlékeztem ugyanis, hogy ott is van egy fából készült eső-beálló. Már majdnem úgy volt, hogy nincs - elhagytuk a piros jelzést is ami felvisz a "Bugyihóra" - de aztán végülis rátaláltunk az építményre, padokra és a kiépített tűzhelyre. Szemben, az út túloldalán pedig az "Oszlopó-forrás" fakad, amely a fürdőszobámmá lépett elő az este során. Vacsorára meleg ételt főztünk magunknak, majd irány a hálózsák. Most már nem volt gond az elalvással. Az éjszaka eseménytelenül telt, bőgést innen nem hallottunk, csak egy közelben táplálkozó vaddisznó "horkant rá" Ferire, amikor éjszaka kibújt a sátorból. Apropó éjszaka: most még nem volt nagyon hideg. A leghidegebb hajnalon sem süllyedt a hőmérséklet  +6°C alá. Így a hálózsákban kényelmesen lehetett aludni. Mondjuk a Ferinek már voltak gondjai, mivel ő egy vékonyabb zsákot hozott, melyben néhány extra réteg ruhában volt kénytelen aludni.
1. nap 22.9 km, 629 m.

Börzsöny csúcsai, 0.nap

Vasárnap a délutáni órákban érkeztünk meg Diósjenőre, ahol a helyiektől megtudtuk merre találjuk a kempinget. Ott viszont nem találtunk senkit, így a portán hagyott telefonszámon felhívtuk az üzemeltetőt és megegyeztünk, hogy a kocsit itt hagyjuk, s majd két nap múlva jövünk vissza. Leparkoltunk  tehát, mi pedig felvettük a két napi felszerelést és elindultunk a Závozi-parkolóhoz. 3/4 óra alatt értünk fel, ahol nem is oly rég még a kocsival álltunk. Innen tovább mentünk a Kámor irányába a sárga jelzésen, bár azt tudtuk, hogy fel már nem jutunk, így közben kerestük az alkalmas éjszakázó helyünket is. Meg is találtuk: a Jász-bükki-rét mellett állítottuk fel a sátrat. Az első éjszakán nehezen jött álom a szemünkre, éjfél is volt már mire elaludtunk. Ferinek talán könnyeben ment volna az alvás, de őt egy közelben bőgő szarvasbika tartotta ébren. A nem túl intenzíven bőgő bika mellett még őz is riasztott, aminek hangja itt a hegyek között egészen más, mint az alföldön, valamint egy macskabagoly tartott éjjeli koncertet. Engem szerencsére nem zavartak az erdő hangjai.
0. nap – vasárnap (3.9 km, 276 m)

Jász-bükki-rét, az első éjszakázóhely

Börzsöny csúcsai, előzmények

Egy csillagfényes augusztusi estén a tábortűz körül ültünk, és arról beszélgettünk Feri barátommal, hogy milyen jó lenne hosszabb időt a Börzsönyben túrázással eltölteni. Mivel mindketten szeretjük ezt a kedves kis hegységet, de én csak hébe-hóba egy-egy napra, Feri pedig már jó ideje egyre sem tudta meglátogatni, tervezgettük egy hosszabb kirándulás lehetőségét. Ez még 2009-ben, a Hopp Ferenc táborban történt. A tél tervezéssel és várakozással telt. Közben rátaláltam a Börzsöny Barátainak honlapjára, ahol A Börzsöny Csúcsai jelvényszerző túramozgalom hirdette magát. Kézenfekvő volt, hogy összekössük a kirándulást ezzel a programmal. A terv elkészült, az útvonal -nagyjából- összeállt, már csak az időjárás nem akart engedni bennünket. A 2010-es év az utóbbi évtizedek egyik legcsapadékosabbja volt. Így az indulásunk eltolódott tavaszról nyárra, majd őszre. Vártuk a "Vénasszonyok nyarát", s már azt hittük ez is elmarad ebben a szeszélyes évben, de végül is megérkezett, mi pedig szeptember 19-én útnak indulhattunk.

CHVÚ - Dolné Považie

Május végén jött a felkérés a Szlovák Ornitológiai Szövetségtől (SOS/BirdLife Slovensko), egy monitoringra, amely augusztus végéig tartana. Természetesen elfogadtam, bár jobb lett volna már kora tavasztól elkezdeni a munkát. A Dolné Považie egy 35 907 ha-on elterülő Natura 2000-es terület, melyet a Nyitra, Zsitva és alsó Vág folyók határolnak.

CHVÚ Dolné Považie

Az alapjában véve síkságon változatos élőhelyek váltják egymást. Ártéri erdők, ligetesek, kaszálók és mezőgazdasági területek. Előzetesen nyolc jelölő faj volt megadva, ezeket jó lett volna megfigyelni. A nyolcból hatot sikerült: tövisszúró gébics, cigány csuk, barna rétihéja, jégmadár, búbos pacsírta, balkáni fakopáncs és kettőt nem: réti pityer, szalakóta.

Barna rétihéja

Végül is május végétől augusztus végéig 12 alkalommal jártam a területen és ez alatt 64 fajt sikerült megfigyelni.

Bakcsó

XX. Hopp Ferenc Madarász Tábor

Jubilált idén a Hopp Ferenc tábor, hiszen immár huszadik alkalommal került megrendezésre.
A kezdeti időkben még csak két hetes tábor mostanra már az egész augusztusra kiterjed. Az érdeklődőknek így bőven van idejük kilátogatni a táborba.

A sátortábor

Sajnos az idén mind érdeklődőből és madárból is kevesebb volt, mint azt korábban megszokhattuk. Huszadikán viszont nagy buli volt, a jubileum ünneplése, így ekkor majd' százan jöttünk össze egy finom gulyás és egy pohár ital mellett. Ami a madarakat illeti, sajnos beigazolódott az aggodalmunk. Az idei év nem kedvezett a madárszaporulatnak és ez a tábori eredményeken is meglátszott. Végeredményben 51 faj 1437 egyede lett gyűrűzve Gellért és Tibi bá' által, ami nagyjából a fele az előző évi eredményekhez képest. Érdekesség, külföldi gyűrűs madár ezúttal három alkalommal volt: Egy dán Énekes nádiposzáta, egy olasz Nádi sármány és egy német Nádirigó.

Tábori szieszta

Azért a hangulatra így sem lehetett panasz, végül is sikeres tábor volt ez is, még a szerényebb madárfogással együtt is.
Ez a felvétel, még a 2008-as tábor alatt készült:

Gyűrűzés és túra

A bejegyzés címének első része igencsak csalóka, noha valóban gyűrűzésre érkeztünk a Malomvölgybe. Sajnos azonban ez alkalommal is folytatódott, az idei évben végig jellemző gyenge madárjelölési mutató. Azt hittük, hogy a júniusi gyenge szerepléstől már nincs lejjebb. Akkor ugyanis 7 madarat jelöltünk. Hát most kiderült, hogy bizony van. Az augusztusi gyűrűzésen, az egész nap leforgása alatt három madár lábára sikerült gyűrűt tenni. Mindeközben hét pelét költöztettünk ki a házból, így aztán azzal ugrattuk egymást, hogy több a pele, mint a madár. Persze kerestük az okokat, hogy vajon miért ilyen kevés a madár idén. A legnagyobb tényező valószínűleg az időjárás. A tavaszi rendkívül csapadékos és sokszor szélsőséges időben sok fészekalj elpusztulhatott. A csapadékos idő az egész nyárra jellemző volt, így a madarak szinte bárhol találtak maguknak vizet, tehát a patak parton felállított hálóinkba alig-alig tévedt madár. Így okoskodtunk, miközben kénytelenek voltunk belenyugodni, hogy ez az év sajnos nem a madártömegekről szól.
Vasárnap reggel a társaság elvonult, én azonban, ha már itt voltam, tettem egy kört a Gerecse körül.

Úton a Gerecsére

Útban a Nagy Gerecse csúcsra még végig ködben jártam, sőt, még a kilátó alá érkezésemkor is mindent eltakart előlem a ködfátyol. Persze azért felmásztam a toronyba, hogy meggyőződjek róla, semmit sem látni. Viszont úgy döntöttem, az ebédemet a torony tövében fogyasztom el. Falatozás közben azonban lassan felszakadozott a felhőzet, így másodszor is felmásztam a kilátóba. Ekkor már volt részem némi kilátásban is. Az egyik katlanból pedig 12 ölyv termikelt felfelé.

GSM tornyok a Gerecsén

A továbbiakban még lementem a Jura-zsomboly irányába. Itt találtam egy Havasi cincért, majd a Gerecsét megkerülve Tardos felé fejeztem be a túrát.

Havasi cincér

További képek megtekintése...

Erdély

Ebben az évben végre eljutottunk Erdélybe. Persze sokat hallottunk mi is csodálatos természeti szépségeiről, vendégszeretetéről, de mindezt most meg is tapasztaltuk. És valóban, nem csalódtunk!



Egy körutazáson vettünk részt, ami ilyen első alkalmas utazóknak való. Nem bántuk meg, mert rengeteg helyre eljutottunk és így képet kaptunk Erdély nagyságáról. Az első éjszakát Kalotaszentkirályon töltöttük, majd másnap onnan indultunk tovább végső állomásunkra Farkaslakára. Közben kicsit megálltunk Kolozsváron is.



A továbbiakban aztán innen indultunk az aktuális napi kirándulásokra. Voltunk többek között a Gyilkos-tónál, Békás-szorosnál, Parajdon a sóbányákban, Szovátán a Medve-tónál.



Az utolsó kirándulásunk pedig, Székelyudvarhelyen és Csíksomlyón kerszetül Gyimesbükkre vezetett. Az ezeréves határra. Talán az egész út során ez volt a legmeghatóbb pillanat, hogy ilyen távolságra az anyaország határaitól, anyanyelvünkön beszélhettünk a helyiekkel.



Az utazás során megtapasztaltuk, hogy Erdély gyönyörű és hatalmas. Nagyon jó lenne még visszatérni ide, de akkor már biztosan nem buszos körutazásra neveznénk be, hanem bakancsos hátizsákosra.



Hiszen annyi itt a gyönyörű hegység, havas, hogy aki egy kicsit is vonzódik ezek után, annak Erdély igazi aranybánya. Én is elkezdtem a felkészülést a visszatérésre. Szentléleken vettem két kötetet az Erdély hegyei turistakalauz-sorozatból. Az egész sorozat harmincegy részből áll.

További képek megtekintése...

Sólyomgyűrűzés a Gerecsében

Ebben az évben május 21-én került sor a Gerecsében fészkelő Vándorsólyom fiókák gyűrűzésére. A napjainkban egyre jobban terjedő műfészkekkel ellentétben ez a pár, egy természetes szikla üregben költ. Pár éve még Kerecsen fészkelt ugyan ezen a helyen, de aztán váltás történt és a Vándorsólyom foglalta el az üreget.



Reggel nyolc órakor már komoly létszámú csapat gyülekezett a megbeszélt helyen. Kb.2-300 méter szintkülönbséget kellett legyőznünk, hogy a fészek közelébe juthassunk. Szerencsére nem volt semmi gond. A fiókák egészségesek, gyűrűzhető állapotban voltak. Az egyik lábukra kalsszikus orintológiai fémgyűrű, a másikra könnyebben leolvasható színes gyűrű került.



Az idén három fiatal sólymot röpítettek ki a szülők. Köszönhetően többek között a rendszeres fészek őrzésnek is, amely az egész költési időben tart.

További képek megtekintése.

Visegrád

Egy március végi, könnyű kirándulásnak választottuk a Fellegvárat.
A kocsit a vár alatti ingyenes parkolóban hagytuk, majd onnan kapaszkodtunk fel.



Felérve a várhoz elénk tárult a város, a Duna, Visegrádi-hegység, a Duna túlsó oldalán pedig a Börzsöny. Szép, napos időnk volt, csak a szél fújt elég erősen.



A vár gyomrában van néhány állandó kiállítás, amit érdemes megnézni. Iyen pl. a vár történeti kiállítása, a Szent korona történeti kiállítás vagy a panoptikum. De van vadászati, halászati és gazdálkodási kiállítás is. Ezek után - könnyű erdei úton - átsétáltunk a Nagy-Villámra. A hegy oldalában található a Nagy-Villám sípálya. A tetőn a Zsitvay-kilátó áll, a túloldalon pedig a bobpálya várja a vállalkozó kedvűeket. Mi ezúttal nem próbáltuk ki, de ami késik...



További képek itt!

Gerecse - 633m

Az aktuális tardosi gyűrűzésre ezúttal február közepén került sor. Ekkor már két hónapja tartott a szinte folyamatos tél. Két hete pont az intenzív havazás miatt maradt el az ide tervezett program. A csapat kemény magja már kora reggel megérkezett és kihálózott. Nagy reményeket fűztünk a mai naphoz, hiszen minden adott volt a jó fogáshoz. Több hete van hó, az etető tele. Ráadásul máig emlékezetes a tavaly februári gyűrűzés, amikor is hasonló körülmények között 178 madarat sikerült jelölni. Az idő múlásával azonban rá kellett jönnünk, hogy nem fogjuk megismételni a tavalyi eredményt. És sajnos igazunk is lett, hiszen az egész nap folyamán mindössze 20 madár lábára került gyűrű. Egyetlen - jelentős - vigaszunk viszont az volt, hogy a húsz madár közül az egyik Nagy őrgébics volt!



Látva a helyzetet, hogy nem kell megszakadni a hálókból való madárszedésben, egy kis túrára határoztam el magam. Vagyis már otthon is készültem rá, hiszen bepakoltam a kamáslit, túrabotot. Jól tettem, mert most igazán hasznomra volt mindkettő. Kocsival felhajtottam Tardos határába (természetesen csak hólánccal volt lehetséges közlekedni) majd ott hagytam a járművet. A kék jelzésen indultam a Gerecse csúcs felé.



Szerencsémre egy kolléga megelőzött, így nem kellett keresnem a fákon a jelzést. Elég volt csak, fejet lehajtva, magam előtt a nyomot követni. Néhol megélénkült a szél és a fákról a havat megpróbálta a nyakamba zúdítani. Persze ez nem sikerült:)
A kerítés alatti meredek rész nem volt rossz, ekkora hóban. Itt nagy hasznát vettem a túrabotoknak. Az elkerített erdő fölé érve aztán már gyorsabban haladtam és értem fel a csúcsra, végül is 1 és 1/4 óra alatt.



A kilátóból szinte alig lehetett látni valamit, viszont a szél erőteljesen fújt és hordta a havat. Ezért nem is időztem itt sokáig. A lenti ajtón egy nyomtatványt találtam, melyben felhívják a kedves látogatók figyelmét a torony védelmére. Valamint értesítenek bennünket, hogy a kilátó 2009-ben felújításon esett át. A felső rész egy ajtót kapott - amit észleltem, valamint a "terasz" új burkolatot, a védőkorlát pedig festést. Ez utóbbiakról nem tudtam meggyőződni a hó és zúzmara miatt:) Megpróbáltam kapcsolatot teremteni otthon maradt kedvesemmel is, de a pár száz méterre magasodó gsm torony ellenére sem sikerült hálózatot fognom. Egy kis pihenés és energia-pótlás után indultam lefelé. Innentől már tényleg kellemes séta volt az út. Viszont a kamásli és túrabot nagyon jó szolgálatot tettek!



Ahogy egyre lejjebb értem, már csak azon izgultam, nehogy kisüssön a nap:) Ugyanis az egész úton borult volt az idő. Sajnáltam volna, ha pont akkor változik meg, mire leérek. Végül is nem sütött ki. De így is élvezetes kirándulás volt!

További képek megtekintése...

Téli madáretetés

A téli madáretetésnek nagy hagyománya van a családban. Mióta az eszemet tudom, etetjük a madarakat. Tavaly bővítettem kicsit az etető parkot. Az itthoni kettő után a munkahelyemen és a borospincénknél is létesítettem egy-egy etetőt.



Az etetők szerencsére nagy forgalmat bonyolítanak le. Remélem, hogy a bekészített kb. 270 liter napraforgó elég lesz erre a szezonra.



Még decemberben létesítettem a borospincés etetőnél egy lest. Kezdetleges házi tákolmány, de pár órás kuporgásra és az 1-2 méterre lévő madarak fotózására alkalmas.
Sajnos a fekvése nem túl ideális. A téli, alacsony járású napot szinte állandóan takarja egy épület. Ennek ellenére sikerült néhány elfogadható képet készíteni kosztosaimról.



Végezetül egy gyors összegzés, hogy ebben a szezonban milyen madarak is jelentek meg etetőimen: Balkáni gerle, Barátcinege, Erdei pinty, Erdei szürkebegy, Énekes rigó, Fekete rigó, Fenyőpinty, Fenyőrigó, Házi veréb, Kékcinege, Meggyvágó, Mezei veréb, Őszapó, Széncinege, Tengelic, Vörösbegy, Zöldike

További etetős képek...

Nagy Hideg-hegy, télen

A karácsonyi és szilveszteri esők és zivatarok(!) után, januárban nem lehet panaszunk a télies időjárásra. Van hó és mínuszok már jó ideje. A hétvégére is napsütést jósoltak. Ennek megfelelően be is terveztünk egy börzsönyi kirándulást. Eredetileg a Csóványos volt a cél. Kethy javaslatára viszont megváltozott, és lett belőle Nagy Hideg-hegy!



Kicsit késve érkeztünk Királyrétre. Az ingyenes parkolóban már jó pár kocsi volt. Pár száz forint ellenében mehettünk volna feljebb is a kocsival, de mi lentről akartuk indítani a túrát. Szerencsére igazuk lett az időjósoknak. Végig, az egész nap folyamán ragyogó napsütésben volt részünk. Az úton 5-10 cm-es hó volt mindössze, így az nem nehezítette a járást, csak még szebbé tette a tájat. A 'tízórai' szünetet a csúcs alatti Magas-taxi turistaháznál tartottuk. A ház jelenleg nem üzemel. A hegyre, nyugodt tempóban, kb. 2,5 óra alatt értünk fel, a piros jelzésen.



Fent gyönyörű kép fogadott. Szikrázó napsütés, hó mindenütt és a kilátás sem volt rossz. Mivel a turistaházban már nem volt hely, így többedmagunkal a teraszon foglaltunk helyet. De ott is kellemes volt a napfürdőben a frissítőt fogyasztani.



Nagyon sokáig mégsem időztünk fent. Már benne voltunk a délutánban és a napsütés ellenére a hideget is kezdtük érezni. Még egy utolsó integetés az Időkép webkamerába, majd indultunk lefelé. Ezúttal a kék jelzésű utat választottuk. Ez valamivel izgalmasabb volt, mint a piros.



Lefelé gyorsabban haladtunk, de így is késő délután volt már mire leértünk. Még éppen sötétedés előtt sikerült teljesíteni a túrát. Szép kirándulás volt, ezúttal sem csalódtunk a Börzsönyben!

További képek itt!