Szeptemberi események

A csütörtöki hidegfront megzavarta ugyan egy kicsit a későnyári időjárást, némi csapadékot és lehűlést hozva, de a hétvégére visszatért a kellemes idő. Ennek megfelelően a  Ferencmajorban Gellért vezetésével folyt a gyűrűzés. Természetesen volt magas háló is, így a fajlistát (amely végül is 33 fajból állt össze), füzikék és pityerek is színesítették. A délelőtti gyűrűzés után ránéztem a lecsapolt 12-es tó medrére, melyen rengeteg sirály, kócsag, gém és fekete gólya (27db) táplálkozott. A partimadarak közül a legjobb faj két kis goda volt. A hármas tavon két bütykös ásólúd és egy kis sirály volt megfigyelhető. Ezek után áthajtottam Tardosra, ahol Tibi bátyánk 'patkolta' a tollas jószágokat és ünnepelte is egyben 60. születésnapját. Úgy látszik a madarak is szerettek volna a kedvében járni, hiszen 250 példány felett gyűrűzte őket. A tömeget a széncinegék alkották, de fogtunk többek között pl. egy szajkót és az ilyentájt rendszeresen jelentkező hegyi billegetőt is. Este a helyi intézményben 'Nyárbúcsúztató' zajlott, melyre mi is hivatalosak voltunk: egy tányér pörköltel meg is vendégeltek bennünket. Ezek után Ferivel még lementünk Bikol felé egy kis bőgést hallgatni. Egy fiatal bika egészen közel jött hozzánk, a jobb hangúak távolabb bőgtek, igaz, nem túl nagy intenzitással. Ezzel zárult a tardosi program, reggel szétszéledt a csapat. Hazafelé még megnéztem Gellértéket a majorban. Harmadmagukkal egészen underground gyűrűzők benyomását keltették. A tizenkettes tavon még sikerült leolvasni két színes gyűrűs nagy kócsagot (B34, 409), majd itt fejeztem be a hétvégi madarászatot.

Bátkyék gyűrűzés közben

Erdei pityer (Anthus trivialis)

Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix)

Tábori jelentés

Már a második hét telt el a Hopp Ferenc Madarásztáborban. Eddig nem lehet panasz sem a fogott fajokra, sem a mennyiségre, hiszen olyan fajok is nagyobb számban kerültek a hálókba, ami az előző években nem volt jellemző (pl. sisegő füzike, kormos légykapó). Ez az eredmény nagyban köszönhető Pénzes Laci extra magas – 9 méteres – hálójának, ami a lombkoronaszintből is képes madarakat fogni.

Az extra magas háló

A változatos fajlistát bővítette az egyik tó iszappadjára kihelyezett néhány madárfogó varsa, melyekkel napi szinten kb.10-15db partimadarat fogunk (elsősorban réti- és billegető cankót, sárszalonkát). A tórendszeren jelenleg a négyes számú tavon a legideálisabbak a feltételek, itt tartózkodik a legtöbb madár pl. kanalasgémek (közöttük az egyik színesgyűrűs, melynek száma nagy valószínűséggel J056), kis- és nagy kócsagok, szürke- és vörös gémek, kis- és nagy kárókatonák, nyári ludak, récék és néhány tucat piroslábú-, füstös- és pajzsoscankó.

Gémek, köztük a színes gyűrűs kanalas

Ritkaságot egyelőre nem találtunk. A halászoktól megtudtuk, hogy a tórendszeren idén már nem terveznek lecsapolást, így friss iszapfelületre már nem számíthatunk (és ezáltal túl sok partimadárra sem).  Az időjárás néha megtréfál bennünket, hiszen néha szeles, néha hűvös, hajnalonként pl. a 10°C-ot is alig éri el. Ez azonban egyelőre nem befolyásolja a gyűrűzési eredményeket.

Reggel a halastavaknál

Az előrejelzések szerint a tavalyi évhez hasonlóan augusztus végén viszont újra kánikulával kell számolnunk. Vasárnap délelőtt hagytam el a tábort és délután kaptam az információt, hogy egy harist sikerült fogni és gyűrűzni! Az eset jelentős médianyilvánosságot is kapott, több portálon is megjelent a nagyszerű hír.

sárszalonka (Gallinago gallinago)

réti cankó (Tringa glareola)

billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

További képek itt...

Velencei-tó, Sukoró

A beharangozott hétvégi kánikula miatt előre lefoglaltunk egy hangulatos szállást Sukorón, a Velencei-tó mellett. A hőség ellenére nem csak a fürdéssel töltöttük az időt. Sukorót nem hiába dícsérték sokan, tényleg kedves kis falucskaként emelkedik a Velencei-tó fölé, hagyományőrző építészetével, nádfedeles házaival. Az egyetlen tájidegen elem a központi kocsma "dizájnja" volt, amit viszont kompenzált a hatféle csapolt sör és az olcsó konyha.

Sukoró mellett

A jelentős madártani értékekkel bíró Dinnyési-fertő innen mindössze 15km-re található, így vasárnap kora reggel már a megfigyelőtoronyból figyeltem a madarakat. Most is volt mit, hiszen ideális mennyiségű víz volt a mederben, így rengeteg lúd, réce, partimadarak: cankók, lilék, godák és kb.150 gulipán tartózkodott a területen.

Gulipánok a Dinnyési-fertőn

Könnyű zsákmány reményében felbukkant a mederben egy róka és egy fiatal rétisas is. A toronyban találkoztam egy madarász kollégával akitől megtudtam, hogy tegnap a területen megfigyeltek egy csigaforgatót és egy vándorpartfutót. Sajnos mi nem találtuk meg a madarakat, de így is nagy élmény volt ez a reggel.

Pákozdi-emlékmű

A nap további részében megnéztük a Pákozdi-ingóköveket és az emlékművet, majd lementünk még egy kicsit a partra, s végül itt zárult a kirándulás.
További képek itt...

Elkezdődött a XXII. Hopp Ferenc Madarásztábor

Tegnap még az építés és hálók felállítása volt napirenden - ami egy jókora zivatarral zárult - a mai napon azonban hivatalosan is megkezdődött a huszonkettedik Hopp Ferenc Madarásztábor. Jobban nem is kezdődhetett volna a gyűrűzés, hiszen rögtön az első, reggeli körben két magyar gyűrűs visszafogás (fülemüle, nádi sármány), és egy német gyűrűs függőcinege is a hálóba került, nem kis mosolyt csalva ezzel az első heti gyűrűzőnk, Vízkert András arcára. Az előzetes beszámolók szerint a madármennyiséggel nem lesz gond, költés szempontjából sikeres volt az év (legalábbis ami az énekeseket illeti), abban pedig csak bízhatunk, hogy hasonlóan érdekes megkerülés is lesz még az elkövetkező négy hét során.

Már megy az infó, külföldi gyűrűs madarat sikerült befogni...

...róla van szó: német gyűrűs függőcinege (Remiz pendulinus).

Egy szép hím kenderike (Carduelis cannabina).

Pusztaszer, a madárparadicsom

Kiskunság, Pusztaszer, Büdös-szék, Csaj-tó…impozáns nevek egy madarász számára. Eddig még sosem jártam itt, de András meghívására most végre eljutottam erre az alföldi részre. Komáromtól szinte végig autópályán, jó két óra alatt le lehet jutni. A délutáni órákban érkeztem vendéglátóimhoz, így szinte azonnal terepre indultunk. Indokolt is volt a sietség, jó faj volt ugyanis a területen: egy pásztorgém.

pásztorgém (Bubulcus ibis) és üstökösgém (Ardeola ralloides)

 Bence-tanya balról, majd fel a töltésre a Dong-érhez, közben szalakóta a vezetéken, a kocsitól kb. 25 méterre, üstökösgémek és közöttük a pásztorgém. Ez gyorsan ment. A kora esti órákban még ’futottunk’ egy gyors kört, András megmutatta a jellegzetes helyeket. Sorra jöttek be a fajok –estére hetvenig jutottunk- a napot a "Büdös-széken" zártuk, bütykös ásóludakkal, partfutókkal, gémekkel, három heringsirállyal és szép naplementével.

A "Büdösszék"

Az este "szalonnapörgetéssel" és az extra méretű hold fényének köszönhetően tanya- és tájfotózással telt. Másnap nem erőltettük meg magunkat a koránkeléssel és a reggeli után egy bankás helyre, majd Máté Bence itatós lesébe pillantotunk be. Bár nem voltunk bent sokáig és mindössze három faj jött le a vízre, hihetetlen élmény volt így testközelből, szinte karnyújtásnyi távolságból figyelni a madarakat. Csaj-tó következett, de mivel friss csapolású meder nem volt, így partimadár sem igazán. A tórendszer egyik szigetén egy sirálytelep működik, amit egy körlesből (engedélyköteles belépéssel), lehet nagyszerűen megfigyelni, kb.70 méter távolságból. Ezt a remek  lehetőséget mi sem hagytuk ki, valamint látványnak sem utolsó a zöld növényzet között mozgó csokibarna és fekete fejű danka- és szerecsensirályok megfigyelése.

Az egyébként sem csendes társaság akkor élénkült meg igazán, amikor váratlanul egy rétisas érkezett, láthatóan élelemszerzési szándékkal. A kiszemelt szárcsa azonban nem akarta az ebéd szerepét betölteni és a víz alá bukott, mire a ragadozó elhagyta a hangos terepet. Később még tettünk egy kört az egyik vizes ér mentén, ahol többnyire gulipán, gólyatöcs, nagy goda, nagy póling, szerkők és egy kis sirály tartózkodott. Végülis itt fejeztük be a megfigyelést, kb. tíz órát töltöttünk terepen és ezalatt 105 fajt figyeltünk meg. Hangulatos záróképként itt-ott már megjelentek az előrejelzett csapadékzóna első szürke felhői. Igazi Weather systems feeling!

Az utolsó helyszín

Csilla finom ebéddel várt minket, majd elbúcsúztam a vendéglátóimtól és ettől a múlt századot idéző, nagyszerű fajgazdagságú tájtól.
További képek itt...

Magas-Tátra 2012

A tavalyi évhez hasonlóan idén is eltöltöttünk pár napot Katával a Magas-Tátrában. Most azonban nagyjából egy hónappal később érkeztünk és ez meg is látszott: volt olyan nap, hogy +7°C-ot mutatott a hőmérő.

A cseppkőbarlangban

A nappali olvadásnak és az éjszakai fagyoknak „köszönhetően” szinte minden jégpályává változott, a gyalogos közlekedés elég nehézkessé vált.  Másfél napra pedig az erős szél miatt zárták le a sípályákat, így kényszermegoldásként felkerestük a Magas-Tátra egyetlen látogatható barlangját a Bélai–Cseppkőbarlangot, melynek mélyén kb.1km-es sétát tettünk. Később pedig Poprád belvárosába tettünk kisebb látogatást.

A szelet leszámítva nem volt rossz idő, de ez sajnos eléggé lecsökkentette a lehetőségeinket, így a tervezett gyalogtúránk el is maradt. Madaras élményt a szállásunk (Ótátrafüred), teraszáról megfigyelt pintyfélék, zsezse, csíz, süvöltő és egy fenyőszajkó jelentett.

Nagybörzsöny

Majd’ egy éve jártunk már Nagybörzsönyben, akkor nagyon megfogott a falu és környékének hangulata, így nem volt meglepetés, hogy visszatérünk. Most azonban nem villámlátogatásra érkeztünk, két napra jöttünk. A létszámunk is megnövekedett, ugyanis Börzsönyjáró barátom Fecó és családja is velünk tartott. Végre az időjárás is - az évszakhoz illően – téliesre fordult, igaz hó nem volt, de hajnalonként a hőmérséklet -10 °C-ig is lecsökkent. Az előzetesen lefoglalt, régi hagyományokat őrző vendégház remek választásnak bizonyult, régi, nyílt tűzhelyes konyhával, fatüzeléssel.

A Bányásztemplom

Vendéglátónk, Batizi Zoltán pedig hihetetlen mennyiségű információval szolgált a település múltjával és jelenével kapcsolatban. A borkóstolóért pedig külön köszönet! Szombaton, az érkezés után a faluban tettünk egy ismeretterjesztő sétát. Megnéztük a 14.században, gótikus stílusban épült Bányásztemplomot, a még régebbi, valószínűleg a 13.században épült Szent István templomot. Itt a tervezettnél kicsit többet időztünk, ugyanis filmforgatás zajlott a templomnál, én pedig beugrani kényszerültem a produkcióba, mint statiszta. Még egy barát-gúnyát is rámadtak. Végül pedig az országos viszonylatban is kuriózumnak számító, hatalmas választékkal és különlegességekkel is rendelkező (pl.chilis- epres lekvár), Lek-vár-lakot.

Lek-vár-lak

Az este grillezéssel (érdekes volt, így a jócskán fagypont alatti hőmérsékletben), valamint a házigazdánk által rendezett borkóstolóval telt. A kőbe vájt pincerendszer (egy főágból nyolc mellékágat alakítottak ki az egykori tulajdonosok), bejárata felett 1901-es dátum szerepel. A borkóstoló hangulatát a helyszín látványán túl az áram hiányában gyertyafényes világítás, valamint az itt telelő denevérek is emelték. Másnap hárman egy kisebb túrára indultunk: a faluból a kék jelzésen felmentünk a Nagy-Koppányra (660m). Sajnos a látási viszonyok közel sem voltak tökéletesek, de a kissé párás, de napos időnek is megvolt a maga szépsége. Pl. a  hegyek között kanyargó, arany színben pompázó Duna látávnya.

A Nagy-Koppányon (660m)

Kora délután érkeztünk vissza a faluba, ahol az egyetlen, egyszerűen csak „Börzsöny” névre keresztelt vendéglőben fogyasztottuk el az ebédünket. Az almás-mákos palacsinta kifejezetten finom volt.
További képek itt...