Tábori jelentés

Már a második hét telt el a Hopp Ferenc Madarásztáborban. Eddig nem lehet panasz sem a fogott fajokra, sem a mennyiségre, hiszen olyan fajok is nagyobb számban kerültek a hálókba, ami az előző években nem volt jellemző (pl. sisegő füzike, kormos légykapó). Ez az eredmény nagyban köszönhető Pénzes Laci extra magas – 9 méteres – hálójának, ami a lombkoronaszintből is képes madarakat fogni.

Az extra magas háló

A változatos fajlistát bővítette az egyik tó iszappadjára kihelyezett néhány madárfogó varsa, melyekkel napi szinten kb.10-15db partimadarat fogunk (elsősorban réti- és billegető cankót, sárszalonkát). A tórendszeren jelenleg a négyes számú tavon a legideálisabbak a feltételek, itt tartózkodik a legtöbb madár pl. kanalasgémek (közöttük az egyik színesgyűrűs, melynek száma nagy valószínűséggel J056), kis- és nagy kócsagok, szürke- és vörös gémek, kis- és nagy kárókatonák, nyári ludak, récék és néhány tucat piroslábú-, füstös- és pajzsoscankó.

Gémek, köztük a színes gyűrűs kanalas

Ritkaságot egyelőre nem találtunk. A halászoktól megtudtuk, hogy a tórendszeren idén már nem terveznek lecsapolást, így friss iszapfelületre már nem számíthatunk (és ezáltal túl sok partimadárra sem).  Az időjárás néha megtréfál bennünket, hiszen néha szeles, néha hűvös, hajnalonként pl. a 10°C-ot is alig éri el. Ez azonban egyelőre nem befolyásolja a gyűrűzési eredményeket.

Reggel a halastavaknál

Az előrejelzések szerint a tavalyi évhez hasonlóan augusztus végén viszont újra kánikulával kell számolnunk. Vasárnap délelőtt hagytam el a tábort és délután kaptam az információt, hogy egy harist sikerült fogni és gyűrűzni! Az eset jelentős médianyilvánosságot is kapott, több portálon is megjelent a nagyszerű hír.

sárszalonka (Gallinago gallinago)

réti cankó (Tringa glareola)

billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

További képek itt...

Velencei-tó, Sukoró

A beharangozott hétvégi kánikula miatt előre lefoglaltunk egy hangulatos szállást Sukorón, a Velencei-tó mellett. A hőség ellenére nem csak a fürdéssel töltöttük az időt. Sukorót nem hiába dícsérték sokan, tényleg kedves kis falucskaként emelkedik a Velencei-tó fölé, hagyományőrző építészetével, nádfedeles házaival. Az egyetlen tájidegen elem a központi kocsma "dizájnja" volt, amit viszont kompenzált a hatféle csapolt sör és az olcsó konyha.

Sukoró mellett

A jelentős madártani értékekkel bíró Dinnyési-fertő innen mindössze 15km-re található, így vasárnap kora reggel már a megfigyelőtoronyból figyeltem a madarakat. Most is volt mit, hiszen ideális mennyiségű víz volt a mederben, így rengeteg lúd, réce, partimadarak: cankók, lilék, godák és kb.150 gulipán tartózkodott a területen.

Gulipánok a Dinnyési-fertőn

Könnyű zsákmány reményében felbukkant a mederben egy róka és egy fiatal rétisas is. A toronyban találkoztam egy madarász kollégával akitől megtudtam, hogy tegnap a területen megfigyeltek egy csigaforgatót és egy vándorpartfutót. Sajnos mi nem találtuk meg a madarakat, de így is nagy élmény volt ez a reggel.

Pákozdi-emlékmű

A nap további részében megnéztük a Pákozdi-ingóköveket és az emlékművet, majd lementünk még egy kicsit a partra, s végül itt zárult a kirándulás.
További képek itt...