Börzsöny csúcsai, 2.nap

Reggel összekaptuk a felszerelést és a piros jelzésen elindultunk "Bugyihóra". Borzasztó kemény emelkedő volt ez így reggelire. A "Lopona-főig" tartott a kemény menet, majd rátértünk a "Tótok útjára" és az útvonal is kényelmesebbé vált.

Reggel a Dr.Korányi Frigyes pihenőnél

"Bugyihó" (634m) közelében egy sziklaképződmény található, kilátás nincs, de így is szépnek találtuk a helyet. Megkerestük a csúcskövet, az igazolófüzetbe bejegyeztük az ittjártunkat bizonyító választ. A reggelinket is itt fogyasztottuk el, majd kellemes gyaloglással leereszkedtünk a Diósjenőt Kemencével összekötő erdészeti műútra.

A Bugyihón

Itt még felfrissítettük magunkat a "Mátyás-kútnál", ahogy azt királyunk is tette a monda szerint anno. A műútra leérve az első arra járó gépkocsit lestoppoltuk és bevitettük magunkat Diósjenőre. Most már találkoztunk a kemping üzemeltetőivel és befizettük az illetéket. Itt szeretném megköszönni a srácoknak a segítőkészségüket és a nagyon baráti árakat! Felvertük  a sátrat, pihentünk egy órácskát, majd kocsival visszahajtottunk nagyjából a "Hollófészek" alá. Ez a csúcs ugyanis még hiányzott a napi teljesítményhez, tehát leraktuk a kocsit és nekivágtunk. De jó is volt, csak így, nagy zsák nélkül túrázni! Úgy látszik túlságosan is nekiindultunk, mert elsőre rossz hegyre mentünk fel. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még GPS is volt nálunk. Végülis elértük a sziklás, fenyves csúcsot (661m), ahonnan szép kilátás nyílt Diósjenő irányába. 

Diósjenő Camp

Visszaérve a faluba kerestünk egy jónak tűnő éttermet és elfogyasztottunk egy kétszemélyes fatányérost, amit a szakács néni az aktuális tv-sorozat szünetében dobott össze nekünk. Nagyon finom volt! Este pedig a kemping tőszomszédságában található "Havas presszó" sörét és vendégszeretetét élveztük a helyi törzstagok között elvegyülve. 

Havas presszó 2010

2. nap:10.8km, 725 m

Börzsöny csúcsai, 1.nap

Reggel hét órakor sátrat bontottunk és elindultunk. A Csepegő-kő felett a gerincen haladtunk, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk: napfényben és ködben úszott a táj. Meglepően sok fecskével is találkoztunk, ahogy a hegyoldalban vadásztak rovarok után. A Kámort (661m) nem sokkal később el is értük, ezzel teljesítetve az első csúcsot. A csúcs közelében valaha vár állt, létezéséről azonban nagyon kevés információval rendelkezünk. Valószínű, hogy a XVI. század közepén kezdődő török időket már nem érte meg. 

Kilátás a Kámor alól

Innen enyhén lejtős terepen, ritkás szálerdőben haladtunk lefelé a "Csánki-kert" nevű erdei csomópontig. Itt rátértünk, egy vadászok által is gyakran használt (tapasztaltuk), murvás szekérútra. Hát igen, szarvasbőgés ideje van és a Wenckheim kastély is itt van a közelben. Sőt! Annyira közel, hogy a reggelink fogyasztása közben hallottuk, ahogy szólnak a vadászkürtök a kimúlt bikák tiszteletére. A kék jelzésen haladtunk tovább "Pénzásásig" majd innen felkapaszkodtunk a Karajsó oldalába. Itt utat nem találva, toronyiránt közelítettük meg a jellegtelen, aljnövényzettel sűrűn benőtt csúcsot (524m).  A következő "hivatalos" pont a "Kőkapu" lett volna, de ha már itt jártunk, nem akartuk kihagyni Drégelyvárat (444m). (1552-ben a 12 ezres török sereg megtámadta a Szondy György várkapitányt és a 146 fő védőt és pár nap alatt elfoglalta a várat. A várrom alatt műemlék őrzi a kapitány és katonái emlékét.)

Drégelyvár

Nem bántuk meg a kitérőt! Nagyon kellemes helyen található, a ma már csak néhány falból, sáncból és egy jellegzetes kőkapuból álló várrom. Minden irányba szép kilátásban volt részünk: dél-délnyugatra a Börzsöny, északra Szlovákia (a Nyitra felett magasodó Zobor-hegyet is sikerült beazonosítani), kelet felé pedig a magyarországi területek láthatóak. Egy órán át élveztük a hely szellemét az őszi napsütésben, kikapcsolódva, relaxálva. Kár, hogy az útvonal nem tette lehetővé egy éjszaka eltöltését ezen a helyen. Drégelyvárat elhagyva a kék jelzésen indultunk tovább "Kőkapu" irányába. A hegység ezen része nem tartogat annyi látványosságot, bár tény, hogy itt is vannak szép, a lemenő nap fényében pompázó hegyoldalak. Így a nap vége felé egyre gyakrabban hallottunk szarvasbőgést. Mivel az eléggé intenzív hang mindig ugyan arról a helyről jött, gyanút fogtunk! Minket nem sikerült becsapni, de úgy látszik a bikát sem, mert lövés nem esett (később a völgyben találkoztunk a "bikával", gépkocsin közlekedett). 

A "Kőkapu" (496m) felkeresése után már azt hittük sosem érjük el az ún."Major-keresztet", ahol is meglehetősen meredek lejtőn leereszkedtünk a "Mál-oldal-völgybe". A "Solymár-forráshoz" érkeztünk, de mi nem itt, hanem a "Dr.Korányi Frigyes pihenőnél" szerettünk volna éjszakázni. Úgy emlékeztem ugyanis, hogy ott is van egy fából készült eső-beálló. Már majdnem úgy volt, hogy nincs - elhagytuk a piros jelzést is ami felvisz a "Bugyihóra" - de aztán végülis rátaláltunk az építményre, padokra és a kiépített tűzhelyre. Szemben, az út túloldalán pedig az "Oszlopó-forrás" fakad, amely a fürdőszobámmá lépett elő az este során. Vacsorára meleg ételt főztünk magunknak, majd irány a hálózsák. Most már nem volt gond az elalvással. Az éjszaka eseménytelenül telt, bőgést innen nem hallottunk, csak egy közelben táplálkozó vaddisznó "horkant rá" Ferire, amikor éjszaka kibújt a sátorból. Apropó éjszaka: most még nem volt nagyon hideg. A leghidegebb hajnalon sem süllyedt a hőmérséklet  +6°C alá. Így a hálózsákban kényelmesen lehetett aludni. Mondjuk a Ferinek már voltak gondjai, mivel ő egy vékonyabb zsákot hozott, melyben néhány extra réteg ruhában volt kénytelen aludni.
1. nap 22.9 km, 629 m.

Börzsöny csúcsai, 0.nap

Vasárnap a délutáni órákban érkeztünk meg Diósjenőre, ahol a helyiektől megtudtuk merre találjuk a kempinget. Ott viszont nem találtunk senkit, így a portán hagyott telefonszámon felhívtuk az üzemeltetőt és megegyeztünk, hogy a kocsit itt hagyjuk, s majd két nap múlva jövünk vissza. Leparkoltunk  tehát, mi pedig felvettük a két napi felszerelést és elindultunk a Závozi-parkolóhoz. 3/4 óra alatt értünk fel, ahol nem is oly rég még a kocsival álltunk. Innen tovább mentünk a Kámor irányába a sárga jelzésen, bár azt tudtuk, hogy fel már nem jutunk, így közben kerestük az alkalmas éjszakázó helyünket is. Meg is találtuk: a Jász-bükki-rét mellett állítottuk fel a sátrat. Az első éjszakán nehezen jött álom a szemünkre, éjfél is volt már mire elaludtunk. Ferinek talán könnyeben ment volna az alvás, de őt egy közelben bőgő szarvasbika tartotta ébren. A nem túl intenzíven bőgő bika mellett még őz is riasztott, aminek hangja itt a hegyek között egészen más, mint az alföldön, valamint egy macskabagoly tartott éjjeli koncertet. Engem szerencsére nem zavartak az erdő hangjai.
0. nap – vasárnap (3.9 km, 276 m)

Jász-bükki-rét, az első éjszakázóhely

Börzsöny csúcsai, előzmények

Egy csillagfényes augusztusi estén a tábortűz körül ültünk, és arról beszélgettünk Feri barátommal, hogy milyen jó lenne hosszabb időt a Börzsönyben túrázással eltölteni. Mivel mindketten szeretjük ezt a kedves kis hegységet, de én csak hébe-hóba egy-egy napra, Feri pedig már jó ideje egyre sem tudta meglátogatni, tervezgettük egy hosszabb kirándulás lehetőségét. Ez még 2009-ben, a Hopp Ferenc táborban történt. A tél tervezéssel és várakozással telt. Közben rátaláltam a Börzsöny Barátainak honlapjára, ahol A Börzsöny Csúcsai jelvényszerző túramozgalom hirdette magát. Kézenfekvő volt, hogy összekössük a kirándulást ezzel a programmal. A terv elkészült, az útvonal -nagyjából- összeállt, már csak az időjárás nem akart engedni bennünket. A 2010-es év az utóbbi évtizedek egyik legcsapadékosabbja volt. Így az indulásunk eltolódott tavaszról nyárra, majd őszre. Vártuk a "Vénasszonyok nyarát", s már azt hittük ez is elmarad ebben a szeszélyes évben, de végül is megérkezett, mi pedig szeptember 19-én útnak indulhattunk.

CHVÚ - Dolné Považie

Május végén jött a felkérés a Szlovák Ornitológiai Szövetségtől (SOS/BirdLife Slovensko), egy monitoringra, amely augusztus végéig tartana. Természetesen elfogadtam, bár jobb lett volna már kora tavasztól elkezdeni a munkát. A Dolné Považie egy 35 907 ha-on elterülő Natura 2000-es terület, melyet a Nyitra, Zsitva és alsó Vág folyók határolnak.

CHVÚ Dolné Považie

Az alapjában véve síkságon változatos élőhelyek váltják egymást. Ártéri erdők, ligetesek, kaszálók és mezőgazdasági területek. Előzetesen nyolc jelölő faj volt megadva, ezeket jó lett volna megfigyelni. A nyolcból hatot sikerült: tövisszúró gébics, cigány csuk, barna rétihéja, jégmadár, búbos pacsírta, balkáni fakopáncs és kettőt nem: réti pityer, szalakóta.

Barna rétihéja

Végül is május végétől augusztus végéig 12 alkalommal jártam a területen és ez alatt 64 fajt sikerült megfigyelni.

Bakcsó