2013. október 31., csütörtök

XXIII. Hopp Ferenc Madarász Tábor 2013. augusztus-október

A huszonharmadik Hopp Ferenc tábor az előző évektől eltérően nem egy, hanem három hónapig tartott. Ez volt az első (és reméljük nem az utolsó) alkalom, hogy ilyen hosszú ideig folyt a munka. A váltakozva hét gyűrűzővel működő táborban ez idő alatt összesen 104 madárfaj 10 950 egyede lett jelölve, ami országos szinten is figyelemre méltó eredmény. Az érdekesebb gyűrűzött fajok: barna zsezse, sarki búvár, bölömbika, üstökösréce, haris, kis vízicsibe, kis sárszalonka, sarlós partfutó, sárgalábú sirály, kormos szerkő, lappantyú. A legtöbbet gyűrűzött fajok egyedei a foltos nádiposzáta (1986), barátposzáta (1966), cserregő nádiposzáta (1199) voltak. Figyelemre méltóak még a függőcinege (214), erdei szürkebegy (201), sisegő füzike (165), sárgarigó (38) gyűrűzött egyedszámainak alakulása. Ami a külföldi megkerüléseket illeti, összesen tizenhét külföldön jelölt madár került a hálókba, többnyire a környező országokból, de volt pl. két finn gyűrűs foltos nádiposzáta is. A tábori élet emlékezetesebb pillanatai voltak az augusztus végi partimadár gyűrűzések, vagy a szintén ez idő tájt a tórendszeren tartózkodó majd' tízezer madár megfigyelésének lehetősége! A színes gyűrűs leolvasások, a kötélpályás "kalandpark". Új jelenség volt a táborlakók életében (noha akkor már nem voltak sokan), a szeptemberi talaj menti fagyok megjelenése, a deres alsó zsebek látványa.
Barkóscinege (Panurus biarmicus)
Sárgalábú sirály (Larus michahellis) & Krúg Tibor
A szigeten felállított partimadaras hálók megközelítése
További képek megtekintése...

2013. október 27., vasárnap

Hortobágy, 2013. október 26-27.

A hétvégére jósolt remek idő és vénasszonyok nyara hangulat nem hagyott nyugodni, így gyors szervezkedés után, (este tíz órakor állt össze a csapat) szombaton kora reggel egy négyfős társasággal célba vettük a Hortobágyot. Elsődleges célfajunk a Magyarországon ritka kóborlóként felbukkanó, Észak-amerikai és Kelet-szibériai költőfaj, a hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) volt, melynek megfigyeléséről az utóbbi napokban folyamatosan jöttek az információk. Ez mellett pedig egy kellemes madarászat, terepen eltöltött hétvége. Még mielőtt elértük volna a pusztát, tettünk egy kitérőt Abádszalók felé, hiszen itt a napokban többször is megfigyeltek egy pehelyrécét a Tisza-tavon. A madarat nekünk is sikerült megfigyelni, közel a parthoz, remek fényekben (a pontos helyért köszönet Tar Jánoséknak, akik így megspóroltak nekünk egy kis időt).
Pehelyréce (Somateria mollissima)
A ráadás egy sarki búvár volt, hasonló körülmények között. Az első két jó faj tehát begyűjtve! Indultunk tovább Kócsújfalu irányába, ahol Richárddal volt megbeszélve egy találkozó, hogy a helyi viszonyokról friss információkhoz jussunk. A 33-as úton haladva madarászokba botlottunk, amint az út mellett egy kisebb tavon a beérkező ludakat szemezgetik. Kis liliket is láttak, sajnos mi már nem találtuk vissza a madarat. Viszont együtt kerestük fel Richárdot, aki reggel még látta a cankógodát a Csécsi-halastavakon. Az aktuális infókkal felruházva indultunk a madár után. A helyszínre érkezve átnéztük mindkét lecsapolt tómedret, de sajnos a cankógodát nem találtuk meg. Mint később kiderült, ezen a hétvégén később sem látta senki. Elváltunk ideiglenes társainktól és felkerestük a leendő szállásunkat Hortobágy községben. Az Ökotúra vendégház és kemping-et egy netes madarász blogban dícsérték, ezért mi is ezt választottuk és bizony nem bántuk meg. Igaz, mi csak a kemping részét vettük igénybe (és az esti meccshez a TV-t, hiszen El Clásicót játszottak, Barça győzelemmel!), de ebből is látszott, hogy remek vendéglátóipari intézmény. Az esti fényeket kihasználva a község határában madarásztunk egy kicsit. Bizakodtunk, hátha sikerül látni, a területen időközönként felbukkanó fekete sast. Nem sikerült. Láttunk viszont behúzó daru és libacsapatokat (az egyik csapatban két vörösnyakú ludat), és a visszaút során egy tanya mellet, szénabálán két kuvikot.
Kuvikok
Reggel még sötétben bontottunk sátrat és hagytuk el a szállásunkat, hogy a Mike-és Fertő-laposi-tavak környékén madarásszunk. Sajnos itt nem sok sikerrel jártunk, belépési engedély híján. Pedig a tegnap esti lúd- és sirálymozgás alapján jó területnek gondoltuk. Áthajtottunk a Hortobágyi-halastavakhoz, megváltottuk az engedélyeket és bementünk a területre. Az elülső tavak kevésbé voltak izgalmasak, a lecsapolt 'Kondás' tómeder már inkább. Elfoglaltunk egy madárlest, innen sikerült megfigyelni többek között egy vándorsólymot, ezüstliléket, nagy pólingokat, partfutókat, a ludak között pedig majd' harminc vörösnyakú ludat és egy kis lilik családot. Ezért már érdemes volt ide jönni. Visszafelé kényelmesek voltunk: a halastavak területén működő kisvasúttal tettük meg a kb.4 km-es utat. Mivel a lesben sikerült egy informátort találnunk, aki az esetleges cankógoda felbukkanáskor riaszt minket, mi más területek felé vettük az irányt.
Reggel a Hortobágyon
Kócsújfalu és Nagyiván határában madarásztunk tovább és szinte pontosan azon a helyen találtuk meg a huszonnégy túzokot, ahol Richárd mondta. Ráadásként láttunk még kerecsensólymot, gatyás ölyveket, kékes rétihéjákat. Az egész hétvége alatt jó volt a ragadozó mozgás, tíz fajt sikerült megfigyelni. Mivel nem jött infó a cankógodáról, napnyugtáig kitartottunk a területen. Befejezésként a 33-as út melletti Kaparós Csárdában megvacsoráztunk. Ideje is volt már, hiszen azon poénkodtunk a hétvégén, hogy tulajdonképpen 'Norbi-túrát' csinálunk. A szombaton reggel Attilával közösen megvásárolt egy kilós kenyérből, még jutott az otthoni konyhára is vasárnap este. Megérte. A Hortobágy mindig nagyszerű terep. A két nap alatt összesen 90 fajt figyeltünk meg!
További képek megtekintése...

2013. szeptember 8., vasárnap

Nyugati-Tátra

Az időhiány miatt meghiúsult (remélhetően csak átmenetileg) erdélyi túrázós kirándulás kárpótlásaként a szintén várólistás Nyugati-Tátrába (vagy Liptói-havasok) látogattunk el egy hosszú hétvége erejéig. A péntek hajnali indulást követően (Komárom, 5:00) fél kilenckor már a sátrainkat állítottuk a Pribylina község közelében található kempingben. Az ATC Račkova dolina remek főhadiszállásnak bizonyult, hiszen a völgy bejáratánál fekszik és pár száz méteren belül több turistaút is innen indul. Mi is ezeket használtuk.
Račkova-völgy
Tíz óra környékén már a festői szépségű, patakokkal, vízfolyásokkal, virágzó tárnicsokkal és áfonyával sűrűn megáldott Račkova-völgyben haladtunk az első napi célunk, a Nyugati-Tátra legmagasabb csúcsa, a Bystrá felé. Az első komoly emelkedő a "Pod Klinom" kunyhótól a Bystrá-nyeregig tartott. Itt bevártuk egymást, tartottunk egy kis pihenőt, s gyönyörködtünk a körülöttünk, s előttünk - immár lengyel oldalon - elterülő hegyekben, völgyekben. A 2248 méter magas Bystrá-csúcsra kb. fél óra alatt értünk fel a nyeregből. Itt előkerült a csúcscsoki, csúcssör és csúcsgyümölcs(párlat). Felhők csak a Magas-Tátra csúcsai felett voltak, de elég magasan ahhoz, hogy ne zavarják a bennük való gyönyörködést.
Kilátás a Bystrá-csúcsról (2248m), háttérben a Magas-Tátra
Egyébként az időjárás az egész hétvégén kegyes volt hozzánk, kellemes nyárutó hangulatban túrázhattunk. A csúcsról egy kb. hét kilométeres séta és 1300 méteres ereszkedés következett a Bystrá-völgyön keresztül. Leérve a völgy bejáratához, még kb. öt kilométeres szakasz következett nyugati irányba a piros jelzésen, hogy a kempingbe érkezzünk. Ez a gyaloglás annyira már nem hiányzott egyikünknek sem, viszont a lemenő nap fényében pompázó Alacsony-Tátra látványa kárpótolt valamelyest. A megérdemelt vacsorát a kemping területén működő étteremben fogyasztottuk el, helyi favágók társaságában és némi Tatratea kíséretében. Szombaton igazi gerinctúra következett. A zöld jelzésen haladva, érintettük a Mládky (1945m), Malý Baranec (2044m) és a Baranec (2184m) csúcsokat.
A bejárt útvonal
Ez utóbbin már jelentős embertömeg gyűlt össze érkezésünkkor, mivel a csúcs több útvonalon is megközelíthető. Szerencsére a Zsári-nyeregbe vezető meredek utat kevesen választották, így ezen a szakaszon nem voltunk sokan. Az utat a nyeregből felfelé a piros jelzésen folytattuk, de nem mentünk fel a Plačlivé-csúcsra, alatta a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč) irányába fordultunk. Ez a szakasz volt a hétvége legizgalmasabb része, három helyen is láncokkal biztosították a fel, ill. lejutást. A tériszonyosoknak nem biztos, hogy nagy élményt jelentő, 2088 méter magas csúcsról remek kilátás nyílt a környékre: a Smutná-völgyre, a Rohácsi- és a Jamnícké-tavakra.
A Hegyes-Rohácson (2088m)
A Jamnícke-nyeregbe leereszkedve elálltunk eredeti tervünktől és már nem mentünk fel a Volovec-csúcsra, amely így a Rohács után kissé érdektelenné vált számunkra. Így is volt még előttünk majd' 11km táv és kb. 1000 méter ereszkedés a Jamnícke-völgyön át a sátorig.
Jamnícké-tengerszem, háttérben a Hegyes-Rohács
Ez a három óra azonban remek hangulatban telt, örültünk a "Rohácsunknak". Visszaérkezve szembesültünk a ténnyel, hogy előző esti éttermünkben lakodalom zajlik, így ott vacsorát aligha kapunk. A környék további két fogadójában is rendezvényt tartottak, de szerencsére lent a faluban találtunk egy nyitva tartó vendéglőt. Az egyetlen étel amivel szolgálni tudtak, az vadpörkölt volt knédlivel, amit természetesen szívesen elfogadtunk, még akkor is - mint utólag kiderült - a vendéglős-látva elcsigázottságunkat-igen vastag ceruzával szabta az árakat. De az étel tényleg finom volt! Az igazság az, hogy esténként nagy partykat nem tartottunk, vettünk egy forró zuhanyt, ami a kempingben szerencsére rendelkezésünkre állt, majd elfoglaltuk hálózsákjainkat, hogy másnapra valamennyire regenerálódjunk. Vasárnap levezető napot tartottunk. Összepakoltuk a sátrakat és kocsival áthajtottunk a hegység északnyugati részébe, Zuberec község közelébe, majd a sífelvonó alatt található hatalmas parkolóban hagytuk a kocsit. A Rohácsi-tavak és a vízesés volt a mai napi program. Először a vízesést értük el, mely 25 méter magasból zúdul alá, majd következtek a tavak, melyet öt kisebb-nagyobb tengerszem alkot.
A Rohácsi-tavaknál
Végezetül a Ťatliakova menedékházban egy korsó sörrel búcsúztunk a hegységtől, mielőtt visszagyalogoltunk a reggel óta szinte teljesen megtelt parkolóba. A három nap alatt 60km-t gyalogoltunk, a szintemelkedés összesen 3847m volt.
További képek itt...

2013. július 7., vasárnap

Nagy-Fátra, déli gerinc

Amikor kitaláltuk, hogy túrázzunk egyet valamelyik szlovák hegységben, Ferinek és nekem is rögtön a Nagy-Fátra jutott eszébe, így nem volt nehéz megegyezni. A túrát három naposra terveztük, a teljes déli és némi nyugati és keleti gerinc érintésével. Az útnak végül is hárman vágtunk neki, két és fél óra alatt értünk fel Komáromból Óhegy (Staré Hory) községbe. Itt a templom előtti parkolóban hagytuk a kocsit. Szinte a templom mellől indul fel az erdőbe a kék jelzés, ezen indultunk el. Nem haladtunk sokat, amikor fakitermelő tevékenységbe botlottunk. A turista és egyben erdészeti utat is jól összevágták a gépek, kicsit bajos volt haladni a sárban. Szerencsére gyorsan magunk mögött hagytuk ezt a szakaszt és feljebb értünk az elegyes erdőben, ahol már egy-két kisebb rét is előfordult.
A Majer-sziklán
Első jelentősebb megállónk a Majer-szikla (Majerova skala), 1283m volt. Itt tartottunk egy kis ebédszünetet, miközben gyönyörködtünk a tájban. Már felettünk magasodott a Krízna csúcsa (1574m), melynek megmászásával értünk fel a déli gerincre. Itt egy tájidegen katonai objektum is található, nem kicsit rontva az összképet. Északnak fordultunk és a piros jelzésen haladtunk tovább a hegység legmagasabb csúcsa, az Ostredok (1592m) felé. Itt már több turistával, sőt hegyi bringással is találkoztunk, gyakran kellett egymásnak helyet adni a keskeny ösvényen. Az Ostredokon csúcsfotó majd némi pihenés után következett  a Suchý vrch (1550m), melynek mészkő kiszögelésein szintén elidőztünk, havasi gyopárt fotóztunk.
Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)
Ezt követően szinte folyamatos ereszkedéssel, a Ploská-t megkerülve értünk a Borisov menedékházhoz (Chata pod Borisovom), 1300m. Itt gyorsan magunkhoz vettünk némi frissítőt, kapustnica és csapolt Steiger formájában. Közben az éjszakázás gondolata kezdett foglalkoztatni. A zsúfolt menedékház padlója nem igazán vonzott, pláne 8 euróért, viszont sátor nem volt nálunk, a bivakolást az előre jelzett eső miatt nem akartuk bevállalni. Vannak ugyan a környéken kisebb menedékek, tákolmányok, viszont ezek a GPS készülékben nem szerepelnek, térkép pedig nem volt nálunk. Így hát megittunk még egy sört és befizettük a szállásdíjat. Mivel bőven volt még időnk, a nagy zsákokat a házban hagyva felszaladtunk a Borisov-csúcsra (1510m). Itt készítettünk néhány fotót a kora esti fények mellett, majd visszaereszkedtünk a házhoz. Egy mulató asztaltársaságot kivéve mindenki a 22 órát várta (takarodó), hogy elfoglalhassa az alvóhelyét. Mi a konyha mellett foglaltunk (fekvő)helyet. Az elalvással nem volt gond, szinte az egész vendégsereg öt perc alatt álomba szenderült.
Reggel felhőben és ködben úszott a környék, viszont nem volt hideg. A mai napra jelzett eső ugyan még nem érkezett meg, de bármelyik pillanatban várható volt. Ennek tudatában feladtuk eredeti tervünket, hogy a nyugati gerincen haladjunk tovább és a reggeli elfogyasztása, valamint ivóvíz-készleteink feltöltése (menedékházban lehetséges) után elindultunk a Fenyőházi-völgybe (Ľubochnianska dolina) a sárga jelzésen. Innen a völgy aljából, kapaszkodtunk fel  meredek emelkedőn a Fekete-kő alatti nyeregbe (1266m). Itt már hallottuk az ég dörgését, s az eső is nemsokára megérkezett. Felmentünk a Ploskára (1532m), majd itt eldöntöttük, hogy nem a Borisov menedékházba megyünk vissza, hanem megpróbálkozunk egy 'salaš-sal'. A Chyzky pontig ereszkedtünk, ahol szóba elegyedtünk felfelé haladó turistákkal. Második kérdésük az volt, hogy van-e sör a Borisov menedékházban :) Mi pedig megtudtuk tőlük, hogy a közelben van egy remek menedék (Salaš pod Kýškami).
Éjszakai szállásunk
Az eső továbbra is esett, így örömmel tértünk be a  kis kunyhóba, amely a piros jelzésről alig látható, viszont a sárga jelzésű út közvetlen mellette halad el. Kb. egy órát pihentünk a fedél alatt, amikor kisütött a nap. Kitelepedtünk a kunyhó elé a legelőre és élveztük a napsütést, a párában úszó hegyek látványát, figyeltük legelő nyájat és a pásztor közötti kommunikációt. Este némi vacsora után korán lefeküdtünk, s végre kialudtam magam. Reggel ötkor már talpon voltam, de a látványos napfelkelte elmaradt a köd miatt. Hét órakor indultunk el a piros jelzésen a déli gerinc irányába. A Mandolína menedék alatti forrásból vizet vételeztünk, majd újra megmásztuk az Ostredokot, és a Krízna-t. Most lényegesen kevesebb turista volt, mint pénteken. Búcsút intettünk a gerinctől és a sífelvonó alatt ereszkedtünk le Turecká községbe. Innen még 2,5km gyaloglás következett Óhegyre a kocsiig. Itt szerencsére több étterem is van, így az egyikben egy klasszikus szlovák ebéddel zártuk le a Nagy-Fátra túrát, amely minden tekintetben felülmúlta a várakozásainkat. A három túranap alatt 42km-t gyalogoltunk, a szintemelkedés összesen 2384m volt.
Búcsúzóul
Galéria itt...

2013. június 27., csütörtök

Fehér gólya gyűrűzés

A Komárom-Esztergom megyei fehér gólyák gyűrűzése immár több éve a Gólya Road Show keretein belül zajlik. Mindig vannak azonban olyan fészkek, melyek ilyen-olyan okból kimaradnak a programból. Ezek közül látogattunk meg most néhányat. Összesen öt fészket kerestünk fel (az előzetes megfigyelések alapján fiókás fészkeket természetesen), melyek közül kettőben három fiókát, háromban pedig négy fiatal madarat találtunk, így összesen tizennyolc madarat sikerült fémgyűrűvel megjelölni.
A fiatal madarak csőre még sötét

Tibi bátyánknak nincs tériszonya

Tibi bá' gyűrűző és Argai Sanya "gólyafelelős" társaságában

2013. május 4., szombat

Ábrahámhegy

Apróhirdetésben találtam egy kedvező árú sztereó rádióerősítőt egy Balaton melletti városban. Leugrottunk érte, s ha már itt voltunk, megnéztük a "Nagy Vizet" és Ábrahámhegy felett tettünk egy kisebb sétát. Utána lementünk a strandra, de mivel fürdőruhával nem készültünk, maradt a parti szieszta és a helyi horgászok tevékenységének megfigyelése.
Panoráma Ábrahámhegy felett




Találni még régit, szépet...
Jellegzetes formájú "Tanúhegy"
A strand most még a horgászoké


2013. április 21., vasárnap

Szilicei-fennsík

Vasárnap Szögligetről átkocsikáztunk Szlovákiába, az Aggteleki Nemzeti Parkkal szomszédos Szlovák-karszt Nemzeti Park területére. A kocsit Szilicén a templom mellett hagytuk, majd gyalogosan indultunk a Szilicei-fennsíkra, amely a Szlovák-karszt legnagyobb fennsíkja (150km2), s nem mellesleg különleges madárvédelmi terület is.
Jellegzetes táj
Remek időben sétálhattunk a változatos vegetációval és a karsztos felszínre jellemző hatalmas víznyelőkkel, zsombolyokkal tarkított területen. A fennsík "széléről", a Leány-kőről (660m) pedig remek kilátás nyílt az alattunk elterülő településekre, pl. Rozsnyóra vagy Krasznahorkaváraljára, de a távolban feltűntek az Alacsony-, és Magas-Tátra hófedte csúcsai is.
Kilátás a Leány-kőről
A nap folyamán 30 madárfajt sikerült látni, de sajnos nem került szem elé kis légykapó (valószínűleg még nem érkeztek meg a területre) és bajszos sármány sem. A túra nem volt túl rövid (24km), de szintet nem nagyon kellett mászni, így is késő délután volt már, amikor visszaértünk a kocsihoz.
A túra nyomvonala
A turistaút végig jól jelzett volt, s könnyű volt követni is. Egész nap mindössze egy erdésszel és egy kisebb csapattal találkoztunk, egyébként végig ketten voltunk. 

2013. április 20., szombat

Szögliget és Aggteleki Nemzeti Park

Szlovákia felől érkeztünk, így az első település rögtön Aggtelek volt, ahol megálltunk kicsit nézelődni. A helyi büfé-soron már találtunk nyitva tartó bodegát, s benne babgulyást. Megnéztük a Nemzeti Park látogatóközpontját, majd váltottunk két jegyet (2x2200Ft) a Baradla-barlang rövidtúrájára. Az egész séta kb. egy órát vesz igénybe, természetesen vezetővel.
Baradla-barlang
A barlang ezen része teljesen ki van építve, járdával, világítással. Aki szeretne belekóstolni egy kis barlangászatba annak lehetősége van 6-7 órás speciális hosszútúrán részt venni, felszereléssel, kényelmetlenebb, ám minden bizonnyal eredetibb útvonalon. Jósvafő és Szin falvakon keresztülhaladva érkeztünk meg Szögligetre, ahol a szállást foglaltuk.
Szögliget
A település valójában egy zsákutca, innen nem vezet tovább út. Ismeretlen helyen csak a vak szerencsében, esetleg a netre pakolt képekben (ami élőben persze teljesen más) bízhat az ember, hogy olyan szállást sikerül találnia, amilyet szeretne. Nos, nekünk ez most sikerült: kb. száz éves vályogház, eredeti állapotában berendezve, fa padlóval és gerendás mennyezettel, fatüzelésű kályhával. Tűzrakó hely az esti sütéshez, pad és asztal az ételnek, Kékfrankosnak. Mindezt egy kis fahídon megközelítve, mivel a kertet (s magát a falut is) a Ménes-patak szeli ketté.  A kert végétől kezdődő "dűlőn" vaddisznó-túrások árulkodnak, azon túl pedig az erdő. Van hangulata a helynek, az biztos (a reklám helye, itt voltunk: Ménesparti Vendégház - a képekkel ellentétben TV szerencsére nincs :).
A "házunk"
Az estéket a sütögetés előtt vagy után általában a faluközpontban töltöttük, ami az este hétig nyitva tartó ABC-ből és az igény szerint rendelkezésre álló Bálint kocsmájából állt. Itt aztán igazi demográfiai keveredés volt tapasztalható a helyi vendégekkel, és az ide látogató barlangászokkal és turistákkal (egyik csoportból sincs túl sok). Előkerültek a helyi történetek, pl. hogy egy jóakaró hogyan  csillapította a környék cigány lurkóinak szűnni nem akaró étvágyát, "cicapörkölttel". Mindezt természetesen a kóbor négylábúak beleegyezése nélkül. A cirmosból készült készterméket nem valószínű, hogy bevállaltuk volna, de a kökényből készültet annál inkább megkóstoltuk, s nem csalódtunk.
Szádvár
Másnap egy körtúrát tettünk a környéken az alábbi útvonalon: Szögliget - Vár-völgy - Szádvár - Derenk - Ménes-völgy. Az idő jó volt, az út kellemes, általában Gyertyános-tölgyes társuláson haladtunk végig. Szád-vár romjai közül szép kilátás nyílt Szögligetre és a környékre. Derenk romközségben a helytáblák jelzik, hogy hol álltak egykor, az 1943-ban kitelepítettek házai.
Derenk
Néhány falat, épületrészt még sejteni lehet. A túra során a Szádvár területe és Derenk helyén álló kápolna és emlékhely kellemes pihenőhelyek, mi is itt időztünk. Madárfajok tekintetében a faluból kezdődően írtam a listát, negyvenkét faj jött össze, mint pl. örvös légykapó, fekete gólya vagy macskabagoly.
További képek itt...

2013. április 14., vasárnap

Versenyfutás az idővel a kékcsőrű récéért


A péntek esti szülinapi party és a lemerülő telefon miatt, csak a délutáni órákban kaptam meg az infót, hogy Pusztaszeren egy kékcsőrű récét találtak. Nem vagyok twitcher, de a hely miatt elgondolkodtam rajta, hogy még ma le kellene ugrani. Gyorsan felhívtam az Andrást, hogy egyeztessünk, bepakoltam a holmit és némi Zlatý Bažantot, majd  irány Pusztaszer. Persze a nem várt dolgok is ilyenkor sújtják legjobban az embert, mint pl. a sebességet mérő hatósági személyek. Az autópályán szerencsére nem volt forgalom, így két óra alatt sikerült megtenni a 230 km-t. Út közben András sms-ben informált, hogy megvan a madár, de én még mindig 30km-re voltam, a nap pedig már lemenőben. A közvetlen helyszínt egy, a terepviszonyoknak megfelelően kialakított (pl.hólánc) Transporterrel közelítettük meg, tereprally módban, majd futva. Az utolsó fényeknél, végre sikerült megfigyelni a madarat, szerencsére viszonylag közel úszkált a Büdös-széken, néhány cigányréce társaságában. Este finom vacsi, Srí Lanka-i tea, egy kis sörözés, majd alvás volt a program. Másnap sajnos András munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott terepre jönni, így egyedül látogattam meg a Büdös-széket, majd kora délután a szomszédos Csaj-tavat.
Büdös-szék
Egyéb ritkaság nem került elő a területekről, de így is élmény volt itt madarászni, mint mindig. Kényelmes üzemmódban hetven faj jött össze. A két helyszín között még meglátogattam a munkástelepi "Kisfüstös" intézményt, ami szintén emlékezetes volt, néprajzkutatói szempontból.
munkástelepi betérő

2013. február 8., péntek

Énekes hattyú a megyében

Ritka vendég, az énekes hattyú (Cygnus cygnus) négy példánya tette tiszteletét  Ács község határában egy belvízfoltos területen. Az északi elterjedésű madarak napokig a területen tartózkodtak, remek megfigyelési lehetőséget biztosítva az érdeklődő madarászoknak :)
Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

2013. január 26., szombat

Kemence - Csóványos

A hétvégi napos, havas időt egy kis túrára használtuk ki. Uticélunk a Börzsöny, azon belül pedig a Csóványos volt. Királyházán raktuk le a kocsit, majd indultunk fel a piros jelzésen. A Tűzköves-forrásig (Bársony István emléktábla) letaposott hóban haladtunk, onnan viszont csak egy nyom vezetett a Nagy-Mána gerincére.
Rakottyás-völgy
Mi is ezt követtük. A gerincen néhol mélyebb volt a hó, de ezt leszámítva az egész szakaszon nem volt magasabb 15-20cm-nél, kellemesen lehetett haladni. Nem siettünk, így kora délután volt már, mire felértünk. Kellemes napsütés, enyhe fagy, a várva-várt kilátás (esetleg Tátralátás) azonban elmaradt, csak a környező táj hóba öltözött látványa gyönyörködtetett.
Nagy-Mána
 A visszautat is a már letaposott vonalon tettük meg, délután fél ötre értünk le. Előzetesen már szállást foglaltunk egy helyi panzióban, ahol remek vacsorával és házi jellegű pálinka és bor készletek kóstolásával zártuk a napot.
A Csóványosról

2013. január 19., szombat

Sok hó, kevés madár

Az utóbbi évek legnagyobb mennyiségű hava zúdult az országra az elmúlt napokban. Joggal bizakodtunk hát, hogy az etetett, erdei környezetben bőven gyűrűzünk majd madarakat a nap folyamán. Időben érkeztünk, még alig világosodott. Egy helyi betérőben elfogyasztottuk az elmaradhatatlan "Mónika-féle" lángost, majd lehajtottunk a völgybe és egy kis hólapátolás és rakodás után kihálóztunk (később azért egy hókotró is besegített, hogy a kocsikat is le tudjuk parkolni -két doboz sör volt az ára:).
Etető, hálók, szedők...
Kellemes fagypont alatti hőmérséklet, hó, teli etető és szélcsend. Körülöttünk röpködtek a cinegék, hallottunk süvöltőt, meggyvágót és fenyőrigót is! Minden ideális volt. Én optimista voltam, úgy gondoltam, hogy ilyen körülmények között akár kétszáz madár is "összejöhet". Az "Öreg" tudhatott valamit: csak nyolcvanat tippelt. Ahogy haladt előre az idő kiderült, hogy ma bizony nem lesz rekord. Volt ugyan madár a hálókban folyamatosan, de messze nem annyi, mint amire számítottunk.
Hóban, párás fényekben
Közben a tűzifa hiány okozta problémát is orvosolni kellett. Szerencsére találtunk munkásokat a hegyen és sikerült hivatalosan fát vásárolnunk. Természetesen nem pénzért, az úgyis "mitér"... Legalább a fűtés meg volt oldva. Egyébként a szokatlanul nagy hó és a néha-néha kisütő Nap gyönyörű összhatást keltett. A nap végére végül is kiderült, hogy 57 madarat jelöltünk (többnyire cinegéket, de volt nagy- és közép fakopáncs és meggyvágó, süvöltő és fenyőrigó viszont nem), volt tíz visszafogás, mind korábbi helyi jelölésű madarak, viszont pozitívum, hogy a manapság egyre több helyen észlelt himlővel fertőzött cinegét nem fogtunk.
Munka közben