2013. április 20., szombat

Szögliget és Aggteleki Nemzeti Park

Szlovákia felől érkeztünk, így az első település rögtön Aggtelek volt, ahol megálltunk kicsit nézelődni. A helyi büfé-soron már találtunk nyitva tartó bodegát, s benne babgulyást. Megnéztük a Nemzeti Park látogatóközpontját, majd váltottunk két jegyet (2x2200Ft) a Baradla-barlang rövidtúrájára. Az egész séta kb. egy órát vesz igénybe, természetesen vezetővel.
Baradla-barlang
A barlang ezen része teljesen ki van építve, járdával, világítással. Aki szeretne belekóstolni egy kis barlangászatba annak lehetősége van 6-7 órás speciális hosszútúrán részt venni, felszereléssel, kényelmetlenebb, ám minden bizonnyal eredetibb útvonalon. Jósvafő és Szin falvakon keresztülhaladva érkeztünk meg Szögligetre, ahol a szállást foglaltuk.
Szögliget
A település valójában egy zsákutca, innen nem vezet tovább út. Ismeretlen helyen csak a vak szerencsében, esetleg a netre pakolt képekben (ami élőben persze teljesen más) bízhat az ember, hogy olyan szállást sikerül találnia, amilyet szeretne. Nos, nekünk ez most sikerült: kb. száz éves vályogház, eredeti állapotában berendezve, fa padlóval és gerendás mennyezettel, fatüzelésű kályhával. Tűzrakó hely az esti sütéshez, pad és asztal az ételnek, Kékfrankosnak. Mindezt egy kis fahídon megközelítve, mivel a kertet (s magát a falut is) a Ménes-patak szeli ketté.  A kert végétől kezdődő "dűlőn" vaddisznó-túrások árulkodnak, azon túl pedig az erdő. Van hangulata a helynek, az biztos (a reklám helye, itt voltunk: Ménesparti Vendégház - a képekkel ellentétben TV szerencsére nincs :).
A "házunk"
Az estéket a sütögetés előtt vagy után általában a faluközpontban töltöttük, ami az este hétig nyitva tartó ABC-ből és az igény szerint rendelkezésre álló Bálint kocsmájából állt. Itt aztán igazi demográfiai keveredés volt tapasztalható a helyi vendégekkel, és az ide látogató barlangászokkal és turistákkal (egyik csoportból sincs túl sok). Előkerültek a helyi történetek, pl. hogy egy jóakaró hogyan  csillapította a környék cigány lurkóinak szűnni nem akaró étvágyát, "cicapörkölttel". Mindezt természetesen a kóbor négylábúak beleegyezése nélkül. A cirmosból készült készterméket nem valószínű, hogy bevállaltuk volna, de a kökényből készültet annál inkább megkóstoltuk, s nem csalódtunk.
Szádvár
Másnap egy körtúrát tettünk a környéken az alábbi útvonalon: Szögliget - Vár-völgy - Szádvár - Derenk - Ménes-völgy. Az idő jó volt, az út kellemes, általában Gyertyános-tölgyes társuláson haladtunk végig. Szád-vár romjai közül szép kilátás nyílt Szögligetre és a környékre. Derenk romközségben a helytáblák jelzik, hogy hol álltak egykor, az 1943-ban kitelepítettek házai.
Derenk
Néhány falat, épületrészt még sejteni lehet. A túra során a Szádvár területe és Derenk helyén álló kápolna és emlékhely kellemes pihenőhelyek, mi is itt időztünk. Madárfajok tekintetében a faluból kezdődően írtam a listát, negyvenkét faj jött össze, mint pl. örvös légykapó, fekete gólya vagy macskabagoly.
További képek itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése