Nyugati-Tátra

Az időhiány miatt meghiúsult (remélhetően csak átmenetileg) erdélyi túrázós kirándulás kárpótlásaként a szintén várólistás Nyugati-Tátrába (vagy Liptói-havasok) látogattunk el egy hosszú hétvége erejéig. A péntek hajnali indulást követően (Komárom, 5:00) fél kilenckor már a sátrainkat állítottuk a Pribylina község közelében található kempingben. Az ATC Račkova dolina remek főhadiszállásnak bizonyult, hiszen a völgy bejáratánál fekszik és pár száz méteren belül több turistaút is innen indul. Mi is ezeket használtuk.

Račkova-völgy

Tíz óra környékén már a festői szépségű, patakokkal, vízfolyásokkal, virágzó tárnicsokkal és áfonyával sűrűn megáldott Račkova-völgyben haladtunk az első napi célunk, a Nyugati-Tátra legmagasabb csúcsa, a Bystrá felé. Az első komoly emelkedő a "Pod Klinom" kunyhótól a Bystrá-nyeregig tartott. Itt bevártuk egymást, tartottunk egy kis pihenőt, s gyönyörködtünk a körülöttünk, s előttünk - immár lengyel oldalon - elterülő hegyekben, völgyekben. A 2248 méter magas Bystrá-csúcsra kb. fél óra alatt értünk fel a nyeregből. Itt előkerült a csúcscsoki, csúcssör és csúcsgyümölcs(párlat). Felhők csak a Magas-Tátra csúcsai felett voltak, de elég magasan ahhoz, hogy ne zavarják a bennük való gyönyörködést.

Kilátás a Bystrá-csúcsról (2248m), háttérben a Magas-Tátra

Egyébként az időjárás az egész hétvégén kegyes volt hozzánk, kellemes nyárutó hangulatban túrázhattunk. A csúcsról egy kb. hét kilométeres séta és 1300 méteres ereszkedés következett a Bystrá-völgyön keresztül. Leérve a völgy bejáratához, még kb. öt kilométeres szakasz következett nyugati irányba a piros jelzésen, hogy a kempingbe érkezzünk. Ez a gyaloglás annyira már nem hiányzott egyikünknek sem, viszont a lemenő nap fényében pompázó Alacsony-Tátra látványa kárpótolt valamelyest. A megérdemelt vacsorát a kemping területén működő étteremben fogyasztottuk el, helyi favágók társaságában és némi Tatratea kíséretében. Szombaton igazi gerinctúra következett. A zöld jelzésen haladva, érintettük a Mládky (1945m), Malý Baranec (2044m) és a Baranec (2184m) csúcsokat.

A bejárt útvonal

Ez utóbbin már jelentős embertömeg gyűlt össze érkezésünkkor, mivel a csúcs több útvonalon is megközelíthető. Szerencsére a Zsári-nyeregbe vezető meredek utat kevesen választották, így ezen a szakaszon nem voltunk sokan. Az utat a nyeregből felfelé a piros jelzésen folytattuk, de nem mentünk fel a Plačlivé-csúcsra, alatta a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč) irányába fordultunk. Ez a szakasz volt a hétvége legizgalmasabb része, három helyen is láncokkal biztosították a fel, ill. lejutást. A tériszonyosoknak nem biztos, hogy nagy élményt jelentő, 2088 méter magas csúcsról remek kilátás nyílt a környékre: a Smutná-völgyre, a Rohácsi- és a Jamnícké-tavakra.

A Hegyes-Rohácson (2088m)

A Jamnícke-nyeregbe leereszkedve elálltunk eredeti tervünktől és már nem mentünk fel a Volovec-csúcsra, amely így a Rohács után kissé érdektelenné vált számunkra. Így is volt még előttünk majd' 11km táv és kb. 1000 méter ereszkedés a Jamnícke-völgyön át a sátorig.

Jamnícké-tengerszem, háttérben a Hegyes-Rohács

Ez a három óra azonban remek hangulatban telt, örültünk a "Rohácsunknak". Visszaérkezve szembesültünk a ténnyel, hogy előző esti éttermünkben lakodalom zajlik, így ott vacsorát aligha kapunk. A környék további két fogadójában is rendezvényt tartottak, de szerencsére lent a faluban találtunk egy nyitva tartó vendéglőt. Az egyetlen étel amivel szolgálni tudtak, az vadpörkölt volt knédlivel, amit természetesen szívesen elfogadtunk, még akkor is - mint utólag kiderült - a vendéglős-látva elcsigázottságunkat-igen vastag ceruzával szabta az árakat. De az étel tényleg finom volt! Az igazság az, hogy esténként nagy partykat nem tartottunk, vettünk egy forró zuhanyt, ami a kempingben szerencsére rendelkezésünkre állt, majd elfoglaltuk hálózsákjainkat, hogy másnapra valamennyire regenerálódjunk. Vasárnap levezető napot tartottunk. Összepakoltuk a sátrakat és kocsival áthajtottunk a hegység északnyugati részébe, Zuberec község közelébe, majd a sífelvonó alatt található hatalmas parkolóban hagytuk a kocsit. A Rohácsi-tavak és a vízesés volt a mai napi program. Először a vízesést értük el, mely 25 méter magasból zúdul alá, majd következtek a tavak, melyet öt kisebb-nagyobb tengerszem alkot.

A Rohácsi-tavaknál

Végezetül a Ťatliakova menedékházban egy korsó sörrel búcsúztunk a hegységtől, mielőtt visszagyalogoltunk a reggel óta szinte teljesen megtelt parkolóba. A három nap alatt 60km-t gyalogoltunk, a szintemelkedés összesen 3847m volt.
További képek itt...