Vértesi kitekintő

A hétvégén, kihasználva a jó időt és az őszi színeket, körülnéztünk egy kicsit a Vértesben. Kőhányáson leparkoltuk a kocsit, majd megnéztük az Esterházy-kápolnát.

Esterházy-kápolna, Kőhányás

Innen a kék jelzésen indultunk az őszi erdőbe. Alig haladtunk pár száz métert, amikor egyszer csak vadludak hangjára lettünk figyelmesek, felettünk húztak el. Uticélunk a Csáki vár (Oroszlánkő) romjai voltak. Az egykori várra már csak egy rövid, kőből rakott sánc emlékeztet. Érdekes volt itt időzni, ahol több száz évvel ezelőtt emberek élték mindennapjaikat.

Csáki vár (Oroszlánkő) maradványai

A vártól nem messze található az Oroszlánkői-barlang, amit egy kis kapaszkodás árán meg is találtunk. A barlang felett egy 'mini-fennsík' húzódik, remek pihenőhelyekkel és kilátással. Az élményt az ottlétünkkor zajló katicabogár rajzás emelte :)Egy erdészeti úton visszatértünk a kocsihoz, majd várgesztesre hajtottunk. Itt a hajdani Csák nemzetség viszonylagosan jó állapotban fennmaradt várát, a Gesztesi várat néztük meg. A vár jelenleg turisztikai látványosságként üzemel, sőt, még szállás is foglalható benne, igaz, hálózsákos formában. Azért tömegek nem járnak ide - szerencsére - de a várnak az alatta elterülő réttel és a környékbeli erdőkkel volt egy érdekes hangulata. Talán egyszer mi is eltöltünk itt egy éjszakát!

A Gesztesi vár alatt

További képek megtekintése...

Októberi számlálás

A hétvégén megkezdődött az idei szezon a vízimadár számlálásban. Az időjárás is kellően felkészült az eseményre: az ősz első fagyos reggelére ébredtünk szombaton (-3°C), s ezúttal társak hiányában magam számoltam le a Duna adott szakaszát (Mocsi-sziget - Komárom). Kora reggel a víz kipárolgása miatt igen csak korlátozottak voltak a látási viszonyok,

Reggeli hangulat a Dunán

így azonban hihetetlen hangulata volt a folyónak, valamint a rétisas látványának, melyet a zátonyon figyeltem meg. Ahogy felszállt a pára kiderült, hogy nem rejtett el semmit, ugyanis alig volt madár a Duna ezen szakaszán. A kevés madár oka valószínűleg az eddig kitartó késő nyárias időjárás, valamint a múlt heti állapotokhoz képest két-három méterrel magasabb vízállás lehet.

Sirálypihenő

Végülis nagyszerű időben, viszont nagyon kevés madárral zárult a szombati nap. Vasárnap már Katával folytattuk a felmérést a Duna egy felsőbb szakaszához közeli halas- és bányatavakon, és itt már lényegesen jobb volt a felhozatal mint a Dunán. A legtöbb madarat a lecsapolás alatt álló csicsói-halastavaknál láttuk. Itt előkerült egy bölömbika és egy cigányréce is, a dankasirályok (200), nagy kócsagok (55), szürke gémek (49), és bíbicek (129) mellett.

Halastavi felhozatal

Az idei ősz első darvait is ezen a napon láttuk: a kilenc példányból álló csapat egy bányató felett tett néhány tiszteletkört. További képek megtekintése...

Felvidéki madarászás

Vasárnap, az átlagon felüli, hőrekordokkal tűzdelt ősz utolsó 'rövidnadrágos' napjait kihasználva madarásztunk egyet. Vendégem a méltán híres madarász, Fodor András volt, aki nem mellesleg remek blogíró is (ukrangepsor.blogspot.com). A célterület a Felvidék, ezen belül is inkább a Csallóköz volt. Reggel Érsekújvár közelében kezdtünk a 'mindig jó' Mányán. A szabad vízfelülettel is rendelkező nádas tavon inkább az itt jellemző fajokat láttuk. Itt összefutottunk Gúgh Jano-val, aki éppen csoportot vezetett az Európai Madármegfigyelő Napok programján belül. Ezek után ölyvek felkutatására indultunk a közeli mezőgazdasági területekre. A várva-várt pusztai ölyv nem került szem elé, ellenben a több tucat egerészölyv mellett egy parlagi sas igen. Tótmegyeren a belvíz még foltokban megtalálható volt. Bütykös hattyú, szárcsa, guvat és néhány cankó volt csak itt.

Récecsapat a bősi víztározón

Ezek után a bősi víztározóhoz hajtottunk, az immár legendás, aggasztónak tűnő menetzajokat produkáló, ámde megbízható Samarával. A tározón előző nap láttak két hegyi récét, az egyiket mi is visszataláltuk. A terület még messze nem volt az igazi, sem fajban, sem mennyiségben, ami az időjárás függvényében érthető is. A jobb fajokat most két nagy bukó, egy vörösnyakú vöcsök és egy rétisas jelentette a pár ezer kontyos- és barátréce mellett. Az egyik frissítő állomás felkeresése közben (egyébként itt láttuk a nap faját, egy aranyfácánt, igaz ketrecben:), kiderítettük, hogy a cankópartfutónak nincs friss adata a Fertő-környékéről, így eldőlt, hogy Ausztriába már nem megyünk át. András így is belerakott a Samarába vagy 400km-t. Most nem láttunk annyi fajt, mint augusztusban (akkor majd' százat sikerült megfigyelni), de jó volt végigmadarászni az utolsó nyárias napok egyikét.

A víztározó betonpartján