Vasárnap, az átlagon felüli, hőrekordokkal tűzdelt ősz utolsó 'rövidnadrágos' napjait kihasználva madarásztunk egyet. Vendégem a méltán híres madarász, Fodor András volt, aki nem mellesleg remek blogíró is (ukrangepsor.blogspot.com). A célterület a Felvidék, ezen belül is inkább a Csallóköz volt. Reggel Érsekújvár közelében kezdtünk a 'mindig jó' Mányán. A szabad vízfelülettel is rendelkező nádas tavon inkább az itt jellemző fajokat láttuk. Itt összefutottunk Gúgh Jano-val, aki éppen csoportot vezetett az Európai Madármegfigyelő Napok programján belül. Ezek után ölyvek felkutatására indultunk a közeli mezőgazdasági területekre. A várva-várt pusztai ölyv nem került szem elé, ellenben a több tucat egerészölyv mellett egy parlagi sas igen. Tótmegyeren a belvíz még foltokban megtalálható volt. Bütykös hattyú, szárcsa, guvat és néhány cankó volt csak itt.
 |
| Récecsapat a bősi víztározón |
Ezek után a bősi víztározóhoz hajtottunk, az immár legendás, aggasztónak tűnő menetzajokat produkáló, ámde megbízható Samarával. A tározón előző nap láttak két hegyi récét, az egyiket mi is visszataláltuk. A terület még messze nem volt az igazi, sem fajban, sem mennyiségben, ami az időjárás függvényében érthető is. A jobb fajokat most két nagy bukó, egy vörösnyakú vöcsök és egy rétisas jelentette a pár ezer kontyos- és barátréce mellett. Az egyik frissítő állomás felkeresése közben (egyébként itt láttuk a nap faját, egy aranyfácánt, igaz ketrecben:), kiderítettük, hogy a cankópartfutónak nincs friss adata a Fertő-környékéről, így eldőlt, hogy Ausztriába már nem megyünk át. András így is belerakott a Samarába vagy 400km-t. Most nem láttunk annyi fajt, mint augusztusban (akkor majd' százat sikerült megfigyelni), de jó volt végigmadarászni az utolsó nyárias napok egyikét.
 |
| A víztározó betonpartján |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése