Még a nyár elején jártunk barátnőmmel a Börzsönyben és környékén, egy kis kerekezésen. A szállásunk Kóspallagon, egy vendégházban volt, innen tekertük körbe a környéket. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, hiszen állandóan változékony volt, hol kisütött a nap, hol jött egy zápor.
Érkezés után tekertünk egyet a faluban, amely tipikusan egy kis eldugott, hegyvidéki falucska benyomását keltette. Majd felmentünk Nagyirtáspusztára, itt van a Szent Orbán fogadó is. Lefelé izgalmas volt haladni a jó minőségű úton, akár 40 -45 km/h sebességgel.
Az első nap Márianosztra felé vettük az irányt. A falu előtti majornál viszont letértünk a fő útról és egy öreg murvás-aszfaltos mellék úton folytattuk az utat. Ezt a szakaszt mtb-sek biztosan nagyon élveznék, bár azért crosszal sem volt rossz! Ereszkedtünk lefele az erdőben a Dunához. Közben elhaladtunk a sípálya mellett is. Zebegényre érkeztünk meg. Ezt a települést mindenképpen meg szerettük volna nézni, hiszen többen is mondták, hogy nagyon szép. Megnéztük. Érdemes volt, tényleg szép!
Tovább folytattuk az utat Nagymaros felé. A táj gyönyörű itt a Dunakanyarban és az időnk is jó volt. Nagymaroshoz érve jelentkeztek azok a problémák amelyet az árvíz okozott a bicajosoknak. Konkrétan az, hogy elfogyott a kerékpárút. A szó legszorosabb értelmében a Dunába veszett. Így hát kénytelenek voltunk a főúton folytatni az utat. Na az már messze nem volt olyan hangulatos. Kismarosra érve elkapott az eső, így a vasútállomáson kerestünk menedéket - és némi frissítőt. Itt aztán bicajosokból átváltottunk mezei turistává, ugyanis a visszautat a kisvasúton tettük meg Királyrétig. Mondanom sem kell, nagyon jó hangulata van egy ilyen kisvasútnak a hegyekben. Királyréten aztán megint nyeregbe pattatntunk és áttekertünk Kóspallagra. Szép kis emelkedőkkel, de gyönyörű tájon.
A következő nap reggelén igen csak borongós idő fogadott, de természetesen mi útnak indultunk. Most felülről szerettük volna megnézni a Dunakanyart, ezért az ún. Köves mezőt vettük célba. Alig haladtunk azonban pár kilométert, máris megállásra kényszerített az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így folytattuk utunkat. A Köves mezőt végig műúton közelítettük meg. Megérkezve gyönyörű panoráma fogadott. Alattunk a Duna, szemben pedig Visegrád. A várból még dobszólamok is áthallatszottak a mi oldalunkra. A pihenőnek ugyan csak az időjárás vetett véget. A Visegrádi-hegység felől kellemetlen felhők közeledtek, így jobbnak láttuk vissza indulni. Szerencsére most megúsztuk eső nélkül, s így szárazon fejeztük be a mai és egyúttal a hétvégi programot is.
További képek a kirándulásról.
