2015. október 4., vasárnap

Júliai-Alpok, Szlovénia

Feri barátom ajánlotta Júliát, én pedig éltem a lehetőséggel. Sok időnk nem volt, így a program összeállítása teljes egészében rá hárult. Annyi kérésem volt csak, hogy a Triglav legyen benne. Csütörtökön munka után az M7-Maribor-Ljubljana útvonalon érkeztünk meg Stara Fužina városkába, valamikor éjfél körül. Némi welcome drink után a városi parkban a Bohinji-tó partján feldobtuk a sátrat és azon nyomban vadkempingezésbe kezdtünk. Kora reggel még sötétben fel is számoltuk ideiglenes szállásunkat és kocsival indultunk fel Planina Blato-nál található parkoló irányába. Talán a sötétségnek, kialvatlanságnak és ismeretlen terepnek tudható be, hogy benéztünk egy leágazást és vagy két kilométerrel túlhaladtunk a parkolón. Ez a tett vasárnap fájt igazán. Ha már így alakult, itt hagytuk a kocsit az erdő közepén, kb. 1230 méter magasságban és innen indultunk fel egy ösvényen. Az előre jelzett napos, tiszta időből egyelőre semmi sem valósult meg, ködbe volt borulva minden, a hőmérséklet 0°C-körül alakult. 
Bregarjevo zavetišče na planini Viševnik (1620 m)
Első megállónk az egyszerű esztenákból álló egységnél, a Bregarjevo zavetišče na planini Viševnik-en volt (1620 m). Itt előkerült egy idősebb helyi pár, akiktől némi információt szerezhettünk a további túraterveinkkel kapcsolatban. A következő objektum amit érintettünk a Koča pri Triglavskih jezerih (1685m). Komoly méretekkel rendelkező turistaház, de szezonon kívül lévén, zárva volt. Tulajdonképpen innen kezdődött meg az emelkedésünk a hegység belseje felé, egyre inkább tűntek el a fenyők és értünk egy sivár, sziklás terepre, amelynek így is megvolt a szépsége. Ahhoz képest, hogy Szlovénia egyetlen nemzeti parkjában jártunk, nem vitték túlzásba a turistautak jelzését. Sokszor kellett figyelni, hogy mi-merre és a túra GPS is erősen használatban volt. A Zeleno jazeronál (2000m) estünk gondolkodóba, hogy másszunk át a Koča na Doliču-ba, vagy maradjunk a felettünk elhelyezkedő Zasavska koča na Prehodavcih-nál (2071 m). Végül az utóbbi mellett döntöttünk. A ház hivatalosan már nem volt nyitva, de mégis. Így jutottunk némi söritalhoz, áfonyához (khmm) és meleg ételhez. Az időjárás estére teljesen kitisztult, így remek fények mellett gyönyörködhettünk a környező hegyekben. A szállást nem a házban, hanem a winter room-ban vettük igénybe - ingyen. Remek kis egység volt.
Zasavska koča na Prehodavcih (2071 m).
Reggel hét órára terveztem az indulást a Triglavra, de ebben az időpontban az eső erőteljesen verte a ház oldalát, így az ébredés csúszott egy kicsit. Végül egy házban elfogyasztott kávé után negyed tízkor indultam el egyedül, mivel Ferinek nem voltak csúcsmászós ambíciói. A ház melletti tábla öt órát írt a csúcsig. Mint végül kiderült, ez szinte percre pontosan annyi is volt. Közben átmásztam a Kanjavecen (2569m), majd leereszkedtem a Koča na Doliču házhoz (2151m). Itt tudatosult bennem, milyen jól döntöttünk, hogy nem jöttünk ide tegnap. A ház természetesen zárva és ráadásul téli szállás sem állt rendelkezésre. Bivakolhattunk volna a küszöbön... Azt tudomásul vettük, hogy szeptember végével zárul a szezon és a házak is, de hogy a turisták is így eltűnjenek, az furcsa volt. Egész álló nap három emberrel találkoztam a hegyen és kettővel az esti szálláson.
Triglav (2864m).
Kőomladékos terepen értem a Triglav (2864m) alá, melynek teteje már sajnos akkor is felhőben állt. Megjelentek a kisebb-nagyobb hófoltok, az acélsodronnyal, fémrudakkal biztosított szakaszok. Majd egyszer csak megpillantottam a képeken, videókon már annyiszor látott "bádog házikót". Jó érzés volt fent lenni még úgy is, hogy kilátás az egyáltalán nem volt. Kb. negyed órás pihenés, fotózás után indultam is lefelé. A meglepetés a nyeregben ért (Triglavska škrbina, 2580m), innen ugyanis komoly, biztosításokkal tarkított szakasz következett a Dom Planikához (2401m). Ez a ház és környéke is teljesen kihalt volt. Amolyan szellemházak hangulatát keltették ezek az objektumok. Innen viszont már láttam az esti szállásunknak helyet biztosító (legalábbis nagyon reméltem), Vodnikov dom na Velem polju-t. (1817 m). Leereszkedtem a hangulatos völgybe és kb.fél hatra értem a házhoz. Itt egy cseh pár fogadott és szerencsénkre volt winter room. Nem sokkal később befutott Feri, aki szintén elégedett volt a napi programjával. Mint kiderült a Kanjavecet ő is megmászta, csak utána vett másik irányt. Mindezek örömére elfogyasztottuk a maradék gyümölcspárlatainkat és a Triglavot megjárt két Staroprament. 

A vasárnap már csak a leereszkedésről szólt, váltakozó intenzitású esőben. Ennek is megvolt a hangulata, annak viszont már kevésbé, hogy a kocsi rossz helyre parkolása miatt azon az utolsó plusz két kilométeren áztunk szinte teljesen ... el :) Kora délután így is leértünk és egy gyors öltözködés, pakolás után már az alpesi jellegű, hangulatos településeken hajtottunk át (Stara Fužina, Bled), majd némi vásárlást és ebédet követően irány az autópálya és Gyermely. Az utolsó esős nap ellenére is remek kis túra volt, abszolút pozitív élményekkel távoztunk a hegységből és az országból. Hvala, Slovenija! 

Stat: 
1.nap 1070m/456m↓/13,4km
2.nap 1500m/1727m↓/12,1km
3.nap 715m/1179m↓/14,2km

Galéria itt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése