Zemplén

Egy kedves túratárs meghívásának eleget téve látogattam el a Zemplén-térségébe. Főhadiszállásunk Bodrogkeresztúron volt, innen tettünk látogatásokat a hegység belseje felé. A híres Tokaji Borvidéken járva - nem meglepő módon - minden a nemes nedűről szól. Borospincék, szőlőültetvények, vinotékák sokasága. A borok árnyékában találtam ugyan „házi sört” is, amire azon nyomban lecsaptam, de el kell ismerni, az aszúval szemben ezúttal jócskán alulmaradt. Az előzetesen beharangozott napos időt az utolsó pillanatban borongós, felhősre változtatták az időjósok és sajnos igazuk lett. 

Sólyom-bérc

A három nap alatt szinte végig novemberi szürkeségben róttuk a kilométereket. Első állomásunk a múltidéző hangulatú három Huta települések (Óhuta, Középhuta és Újhuta), voltak. Az egykoron üvegfúvással foglalkozó lengyel és tót származású lakosság a húszas évek elején fejezte be ezt a tevékenységet. Azóta a kis települések hegyvidéki erdőgazdálkodáshoz köthető tevékenységből és újabban - a terület adottságait kihasználva - turizmusból, vendéglátásból próbálnak megélni. A kocsit Középhután hagyva, egy fahídon átkeltünk a Tolcsván és a sárga jelzésen a Mlaka-rétet céloztuk meg.

A túlnyomó többségben bükkös erdőben haladva néhány túrázó, egy kisebb csapat muflon és egy magányos disznó jelentett időnként némi társaságot. A rétet elérve a sárga háromszög jelzésen felkapaszkodtunk a Sólyom-bércre (564 m). Innen szép időben remek a kilátás a környékre – háttérben a regéci várral - most azonban a szürkeség kissé csökkentette ezt az élményt. Az Istvánkút vadászház elhagyatott épülete következett, nem messze tőle pedig a kulcsosház mellett haladtunk el. Újabb kilátópont, a Nagy-Péter-mennykő (709 m) következett. A közelebbi táj látható volt ugyan, de a távolabbi csúcsok már homályba, párába vesztek. 

Istvánkút

Előzetesen még beterveztük a túra végére a Regéci várromot, de a kissé megkésett indulást követően nyilvánvaló volt, hogy az ma már nem fér bele az időbe. Késő délután értünk vissza a kocsihoz, a GPS szerint 20km gyaloglás után. A vacsorát a környék híres vendéglőjében a Lebuj-fogadóban fogyasztottuk el. A hely jó hírét mi is csak alátámasztani tudjuk! 

Másnap barangoltunk egy kicsit a környéken (Tarcal, Sima), majd annak reményében, hogy a Zemplénben viszonylag gyakorinak mondható uráli bagollyal találkozzunk, a Hideg-völgyet vettük célba. A kellemes erdei terepen - a völgy végében a Tállyai-Hideg-kúttal – sötétedésig maradtunk, tizenhárom kilométert barangoltunk be, de a nappal is aktív bagolyfaj egy fia példányát nem láttuk, hallottuk. Ilyen is van… 

Huta

Az utolsó napon – határozottan napsütésre hajazó időben – bepótoltuk az első túra végén elmaradt regéci várlátogatást. Az 1300-körül épült vár többek között arról nevezetes, hogy II.Rákóczi Ferenc itt töltötte gyermekkora egy részét. Az 1686-ban lerombolt vár sorsa napjainkig hányatott volt, most azonban komoly felújítási munkák zajlanak, amit mi is tapasztaltunk. Ennyi volt a rövid, de tartalmas zempléni látogatás, ezúton is köszönet Francinak a vendéglátásért!

Regéci várrom