IX. Tatai Vadlúd Sokadalom

Idén immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a Tatai Vadlúd Sokadalom. Az eltelt években a rendezvény, Magyarország legnagyobb ilyen jellegű megmozdulása lett. A tavalyi után, nekem ez volt a második 'fesztiválom'. 

A tavalyi évhez hasonlóan, idén is már pénteken megérkeztünk Kethyvel  a helyszínre. Most is az Öreg-tó klub hotel volt a szállásunk. A hotel előadó terme mindkét este előadások helyszíne volt. Idén nálam a Kis lilik, Vándorsólyom - nyomkövetés, Kék vércse előadások vitték a prímet. A többi is rendben volt, csak már nem mindig bírtuk energiával :)

A szombati nap ugyan úgy indult, mint a tavalyi. Borult, ködös, kellemetlen őszi reggel. Az idei évben nagyon jó publicitása volt a rendezvénynek, sok emberre számítottunk. Ehhez azonban elengedhetetlen a jó idő. Napközben zajlottak a kísérő programok a parton, sátrakban pl.: 'Magyar madárvonulási atlasz' könyvbemutató, Az alkalmazkodás mesterei, Sólymász bemutató, élőkép festés stb. Kora délután aztán a felhők mögött megcsillant a nap fénye! A parton egyre több ember gyülekezett az esti behúzás megtekintésére. Az ég is teljesen kiderült, napfényben úszott ez egész tó és a part. 

A ludak behúzása gyönyörű látvány volt! A lemenő Nap vöröslő fényében egymás után érkeztek a százas, ezres csapatok. A tó fölé érve aztán hangos gágogással kavarogva, ereszkedve elfoglalták helyüket a vízen. Egyes számítások szerint 22 ezer lúd jött be a tóra éjszakázni. Soha rosszabb behúzást, soha rosszabb Sokadalmat!

A rendezvényről készítettem egy rövid videó összeállítást. Íme:

További képek megtekintése...

Szezonzáró kerekezés

November közepén meglepően meleg időjárás köszöntött be. Szinte a korai őszt idézte. Ezt Kethyvel ki is használtuk, egy utolsó, szezonzáró bicajozásra.

Az uticél nem volt messze, mindössze a bösi vízierőmű gátját vettük célba.  Kb. 12 km-t tekertünk felfele, majd vissza. A duzzasztó előtti vízrengeteg igazi madárparadicsom. Nagy csapatokban gyülekeznek itt a telelő vízimadarak. Most azonban még nem volt nagy forgalom. A kedvező időjárás miatt, még nem kényszerülnek a víztározóra.

A nap a végét járta, mi pedig éreztük, hogy messze már a nyár. A hőmérséklet rohamosan csökkent, így mire vissza értünk a parkolóba, a kezeink bizony rendesen elgémberedtek:)

Kárpótolt minket azonban a szép, késő őszi idő. Ez volt idén az utolsó bicajtúránk, még ha ilyen rövidre is sikerült.  A drótszamarak most téli álmukat alusszák és várják, hogy újra kitavaszodjon.

További képek megtekintése...

Fertő - Hanság Nemzeti Park

Mivel még sosem jártunk a Fertő - Hanság Nemzeti Parkban, egy vasárnap meglátogattuk a területet. Napos, de erősen párás időben érkeztünk meg Fertődre, ahol megnéztük az Esterházy - kastélyt.



Nem igazán siettünk, így volt időnk egy kicsit sziesztázni a kastély parkjában. A következő állomás Fertőújlak volt. A település neve méltán híres a madarászok körében, hiszen évről - évre rendszeresen pihennek itt meg ritka, északról érkező vadlúd-fajok.



Három, főleg madarak megfigyelésre kialakított les is van a területen. Egy jó spektív azért elkel, így én - ennek hiányában - inkább csak gyönyörködtem a tájban. Azért néhány fajt, így is sikerült meghatározni, pl.: Nagy Póling, Gulipán, Sárszalonka is volt a közelünkben. A lesek alatt szürkemarhával is találkozhatunk.



Az utolsó állomás amit felkerestünk, Fertőrákos volt. A települést megközelítve már magasabb területen jártunk, így elénk tárult a Fertő-tó alsó része. Ez inkább hasonlított végtelen nádtengerre, mint tóra. De azért gyönyörű volt így is.



További képek megtekintése

Rendhagyó gyűrűzés

Az "Öreggel" és egy kis csapattal szinte havi rendszerességgel járunk a Malomvölgybe gyűrűzni. Ezek az akciók általában hét végére kerülnek, hogy mindenki ráérjen. Most azonban másképp volt.  Az ''Öreg" már a madármegfigyelő napon említette, hogy jó lenne kimenni a jövő héten gyűrűzni. Egy váratlan munkabeosztás számomra is lehetővé tette az akciót. Egy gyors egyeztetés után már kocsiban is voltunk és hajtottunk Tardos felé. Az úton azért társam tudatta, mi fog velem történni, ha nem fogunk semmit:) Még időben érkeztünk. Gyorsan felállítottuk a hálókat és visszavonultunk. Az első ellenőrzésig a még nyitva lévő büfében fogyasztottunk némi frissítőt. Levél se moccant. Csendes, szeptemberi estéket idéző  hangulata volt az erdőnek. Az első ellenőrzéskor egy tucat madár - főleg vörösbegy - volt a hálókban. Pedig két suhanc éppen a hálók mellett választott magának játszóteret, így bizonyára még több madár lábára kerülhetett volna gyűrű. Az "Öreg" nevelő jellegű útbaigazítására aztán tovább álltak. A nap mérlege 39 madár. Ahhoz képest, hogy késő délután hálóztunk csak ki, valamint zavaró tényezők is voltak, ez egy jó eredmény. Az eredménytelen gyűrűzés esetén beígért megtorlás tehát távolodni látszott:) Az este meglátogattunk egy helyi intézményt, ahol is kiszurkoltuk fiaink negyeddöntőbe jutását az U20-as labdarúgó világbajnokságon.  A mieink a cseheket múlták felül hosszabbításban. Méltó lezárása volt ennek a gyönyörű napnak ez a sportsiker. A másnap is jól indult. A szép időben jó volt a madármozgás. Egyikünknek sem akaródzott itthagyni a völgyet. Remek idő, jó fogás, de a munkahelyi kötelezettségeknek eleget kellett tenni. A mérleg 63 madár, 13 faj. Az úton hazafelé már nem esett szó rossz fogásról és megtorlásról :)

További képek itt!

Európai Madármegfigyelő Napok 2009 - Naszály

Az előző évekhez hasonlóan, az idén is bekapcsolódott az MME helyi csoportja a madármegfigyelő napok programjába. A helyszín a Ferencmajori-halastavak, a környék egyik legjelentősebb madár élőhelyes területe. Idén végre az időjárás is besegített, hiszen gyönyörű időnk volt egész nap, pedig nem így indult a reggel. Még alig világosodott, amikor befordultam a kocsival a falu fő utcájára és máris megláttam az "Öreg" MZ motorját a helyi kis persszó előtt. Nem maradhatott el a reggeli frissítő sem, kávé formájában. Ment a találgatás a napi fogással kapcsolatban, hiszen a hálók már tegnap este ki lettek helyezve. Amikor leértünk a tavakhoz, sűrű köd fogadott, a hálók pedig mind csurom vizek voltak. Ezt a problémát gyorsan orvosoltuk, hogy azért fogjunk is valamit. Közben folyamatosan érkeztek a madarász kollégák, érdeklődők. Már a nap is kezdett kibújni a köd homályából. Bár, amikor elindultunk a tavak-körüli útra, még igen csak hangulatos látványban volt részünk. Tapasztalt vezetőnk volt, Bagi személyében, aki remekül vezette le a sétát, sok érdekes infóval szolgálva a megjelenteknek. A gáton haladva gyorsan elértük a nádba behúzott hálót, amelyben Sárszalonka és Nádi sármány is volt. A gyűrűzés és fotózás után útjukra engedtük őket. Az alap hangulat tehát megvolt. Hát még a későbbiekben! A leeresztett hármas tó iszapzátonyán egy érdekes fajra lettünk figyelmesek.

Az ellenfényben és a reggeli párában, egy Halfarkas kontúrjait véltük - többen is - felfedezni. Ez azért nem minden napi esemény ezen a területen. Azonban, ahogy a látási viszonyok javultak és mi is változtattuk pozíciónkat, a Halfarkasunk egyre inkább átalakult Sárgalábú sirállyá. Hát, nem mindegy. Folytattuk utunkat a négyes tó kilátójához. Innen a távolban pihenő ludakat, kárókatonákat, valamint egy Barna rétihéját figyeltünk meg. Itt már ragyogó napsütés volt. Tovább mentük a tizenegyes - tizenkettes tavak mentén. Itt is volt lecsapolás, de nagyon kevés madár tartózkodott a területen.

Csupán néhány cankó, gém valamint Ezüstlile jelentette a választékot.

Már délre harangoztak, mire visszaértünk a táborba. Igazi nyarat idéző meleg volt már akkor.

De nem törődtünk a meleggel, hiszen egy újabb szép napot tölthettünk el kint a szabadban, a madarak között.

Képek a madármegfigyelő napról

Gerecse, Kőpite-hegy

Nyár végi kellemes időben - amely egyébként az egész szeptemberi hónapra jellemző volt - egy kissebb kirándulást tettünk barátnőmmel a Gerecsében. Az uticél ezúttal a közeli Kőpite-hegy volt, amelyet Dunaalmásról közelítettünk meg. A faluba nyugat felől érkezvén, jobb oldalt rögtön egy kocsmát találunk. Ennek közelében parkoltunk le a kocsival és indultunk a zöld jelzésen.

Alig teszünk meg néhány száz métert, s máris a helyi temetőbe jutunk. Itt megnézhetjük Csokonai Vitéz Mihály múzsájának, Lillának a sírját. A temetőt elhagyva Galagonya utcán megyünk tovább. Itt még többnyire házak között, melyekből gyönyörű kilátás nyílik, az alattunk húzódó Dunára. Később boros pincék között kanyarog az út, melyet csak találomra követünk, hiszen jelzéssel alig találkozunk.

Elhagyva a pincéket a védett kőfejtők mellett haladunk el. Alig egy órás gyaloglás után érünk el a Köpite alá. Itt egy kis emelkedő után el is érjük a csúcsot, amely mindössze 292 méter magas, de csodálatos panorámával rendelkezik. Elénk tárul az Által-ér völgye, a távolban Tata, Komárom valamint a Duna. Szemben velünk terülnek el a Ferencmajori-halastavak, ahol a nyáron madarász táborban voltunk. Akkor onnan lentről csodáltuk a Gerecse nyugati kapuját, a messziről fehérlő Kőpite-hegyet. Egyetlen élményt csökkentő látványelem, a hegyen áthúzódó elektromos vezeték. Már lent, a parkolónál feltűnt a sok autó és felfelé jövet is több emberrel találkoztunk. Arra nem volt nehéz rájönni, hogy tájékozódási verseny zajlik körülöttünk. Aztán egy versenyzőtől konkrétabb információt is kaptam egyetlen szó formájában amely a "Kinizsi" volt. Ezek szerint a Kinizsi Természetbarát Egyesület szervezte a versenyt.

A hegy közelében elidőztünk egy kicsit, közben egyre-másra jöttek fel a turisták. Ők is kihasználták a jó időt. Mint később kiderült jól tették, s velük együtt mi is, hiszen a következő napokban már jóval ősziesebb, zordabb idő köszöntött be.

Madarász szempontból nem volt egy jelentős túra, igaz, most nem is az volt a cél. Érdekesebb fajnak csak a Fenyvescinege mondható. A levegőben csak néhány Egerészölyv és Holló körözött. A közeli szirten pedig Házi rozsdafarkúak mozogtak.

Még késő délután elindultunk lefelé, nem vártuk meg a naplementét, amely innen bizonyára nem mindennapi látvány. De azt hiszem lesz még rá lehetőségünk.

Gerecse, Somlyó

Az idén szeptember első hétvégéjén búcsúzott az igazi nyár. Pénteken jött egy hidegfront és
kisöpörte a kánikulai meleget. Vasárnapra pedig igazi kora őszi idő kerekedett, így természetesen nem tudtunk otthon maradni.



Ezúttal a Dél-Gerecsében fekvő, vagy inkább magasodó Somlyót vettük célba. A kocsit Tarján határában hagytuk, majd gyalogosan folytattuk a - térkép szerint - piros jelzésen. Azért csak térkép szerint, mert a valóságban összesen 3 darab piros jelzéssel találkoztunk az egész úton. Kettővel oda, egyel visszafelé. A kezdeti kis emelkedő után amikor is a Csurgó-hegy oldalában kapaszkodtunk, majd a Somlyó előtti szakaszt leszámítva nem igazán volt megterhelő az út. A legtöbb esetben széles szekérúton, vagy köves murvás úton jártunk. A nap végig ragyogott, így gyönyörű időben értünk fel a Somlyóra, kb. másfél óra gyaloglás után. Fent a tetőn azért lehetett érezni némi szelet, de az nem volt jelentős. Gyönyörű kilátás nyílt a környékre. A Gerecse dombjai mind itt voltak körülöttünk. A távolban még az eszetrgomi bazilika is látható volt.



A kellemes időben megebédeltünk, majd pihentünk egy kicsit. Közben termikelő ölyveket figyeltem a magasban. A szieszta után tovább indultunk és megnéztük a közeli kulcsosházat is. A ház jó állapotban volt, de most épp nem használta senki. Kimentünk még a ház mögötti magaslatra, ahonnan szintén - ahogy a térkép is írja - szép kilátás fogadott. Egy kis nézelődés után aztán vissza indultunk, az ide vezető úton. A második pihenőnket egy fiatalos szélén álló magaslesen töltöttük. Kedvem lett volna itt megvárni az estét és meghallgatni, vajon bőgnek-e már a szarvasbikák. Végül is még csak egy - két hüvösebb éjszaka volt, így nem valószínű, hogy beindult szerelmi tevékenységük. Így a lest elhagyva, már csak a kocsinál alltunk meg és fejeztük be a mai kirándulást.

További képek megtekintése...

Két keréken a Börzsönyben

Még a nyár elején jártunk barátnőmmel a Börzsönyben és környékén, egy kis kerekezésen. A szállásunk Kóspallagon, egy vendégházban volt, innen tekertük körbe a környéket. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, hiszen állandóan változékony volt, hol kisütött a nap, hol jött egy zápor.

Érkezés után tekertünk egyet a faluban, amely tipikusan egy kis eldugott, hegyvidéki falucska benyomását keltette. Majd felmentünk Nagyirtáspusztára, itt van a Szent Orbán fogadó is. Lefelé izgalmas volt haladni a jó minőségű úton, akár 40 -45 km/h sebességgel.

Az első nap Márianosztra felé vettük az irányt. A falu előtti majornál viszont letértünk a fő útról és egy öreg murvás-aszfaltos mellék úton folytattuk az utat. Ezt a szakaszt mtb-sek biztosan nagyon élveznék, bár azért crosszal sem volt rossz! Ereszkedtünk lefele az erdőben a Dunához. Közben elhaladtunk a sípálya mellett is. Zebegényre érkeztünk meg. Ezt a települést mindenképpen meg szerettük volna nézni, hiszen többen is mondták, hogy nagyon szép. Megnéztük. Érdemes volt, tényleg szép!

Tovább folytattuk az utat Nagymaros felé. A táj gyönyörű itt a Dunakanyarban és az időnk is jó volt. Nagymaroshoz érve jelentkeztek azok a problémák amelyet az árvíz okozott a bicajosoknak. Konkrétan az, hogy elfogyott a kerékpárút. A szó legszorosabb értelmében a Dunába veszett. Így hát kénytelenek voltunk a főúton folytatni az utat. Na az már messze nem volt olyan hangulatos. Kismarosra érve elkapott az eső, így a vasútállomáson kerestünk menedéket - és némi frissítőt. Itt aztán bicajosokból átváltottunk mezei turistává, ugyanis a visszautat a kisvasúton tettük meg Királyrétig. Mondanom sem kell, nagyon jó hangulata van egy ilyen kisvasútnak a hegyekben. Királyréten aztán megint nyeregbe pattatntunk és áttekertünk Kóspallagra. Szép kis emelkedőkkel, de gyönyörű tájon.

A következő nap reggelén igen csak borongós idő fogadott, de természetesen mi útnak indultunk. Most felülről szerettük volna megnézni a Dunakanyart, ezért az ún. Köves mezőt vettük célba. Alig haladtunk azonban pár kilométert, máris megállásra kényszerített az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így folytattuk utunkat. A Köves mezőt végig műúton közelítettük meg. Megérkezve gyönyörű panoráma fogadott. Alattunk a Duna, szemben pedig Visegrád. A várból még dobszólamok is áthallatszottak a mi oldalunkra. A pihenőnek ugyan csak az időjárás vetett véget. A Visegrádi-hegység felől kellemetlen felhők közeledtek, így jobbnak láttuk vissza indulni. Szerencsére most megúsztuk eső nélkül, s így szárazon fejeztük be a mai és egyúttal a hétvégi programot is.

További képek a kirándulásról.