Az előző évekhez hasonlóan, az idén is bekapcsolódott az MME helyi csoportja a madármegfigyelő napok programjába. A helyszín a Ferencmajori-halastavak, a környék egyik legjelentősebb madár élőhelyes területe. Idén végre az időjárás is besegített, hiszen gyönyörű időnk volt egész nap, pedig nem így indult a reggel. Még alig világosodott, amikor befordultam a kocsival a falu fő utcájára és máris megláttam az "Öreg" MZ motorját a helyi kis persszó előtt. Nem maradhatott el a reggeli frissítő sem, kávé formájában. Ment a találgatás a napi fogással kapcsolatban, hiszen a hálók már tegnap este ki lettek helyezve. Amikor leértünk a tavakhoz, sűrű köd fogadott, a hálók pedig mind csurom vizek voltak. Ezt a problémát gyorsan orvosoltuk, hogy azért fogjunk is valamit. Közben folyamatosan érkeztek a madarász kollégák, érdeklődők. Már a nap is kezdett kibújni a köd homályából. Bár, amikor elindultunk a tavak-körüli útra, még igen csak hangulatos látványban volt részünk. Tapasztalt vezetőnk volt, Bagi személyében, aki remekül vezette le a sétát, sok érdekes infóval szolgálva a megjelenteknek. A gáton haladva gyorsan elértük a nádba behúzott hálót, amelyben Sárszalonka és Nádi sármány is volt. A gyűrűzés és fotózás után útjukra engedtük őket. Az alap hangulat tehát megvolt. Hát még a későbbiekben! A leeresztett hármas tó iszapzátonyán egy érdekes fajra lettünk figyelmesek.
Az ellenfényben és a reggeli párában, egy Halfarkas kontúrjait véltük - többen is - felfedezni. Ez azért nem minden napi esemény ezen a területen. Azonban, ahogy a látási viszonyok javultak és mi is változtattuk pozíciónkat, a Halfarkasunk egyre inkább átalakult Sárgalábú sirállyá. Hát, nem mindegy. Folytattuk utunkat a négyes tó kilátójához. Innen a távolban pihenő ludakat, kárókatonákat, valamint egy Barna rétihéját figyeltünk meg. Itt már ragyogó napsütés volt. Tovább mentük a tizenegyes - tizenkettes tavak mentén. Itt is volt lecsapolás, de nagyon kevés madár tartózkodott a területen.
Csupán néhány cankó, gém valamint Ezüstlile jelentette a választékot. Már délre harangoztak, mire visszaértünk a táborba. Igazi nyarat idéző meleg volt már akkor.
De nem törődtünk a meleggel, hiszen egy újabb szép napot tölthettünk el kint a szabadban, a madarak között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése