A korán érkező tavasz hatására úgy döntöttünk, meglátogatjuk a részemről már régen vágyott Kis-Fátrát. Noha a túrát már terveztük egy ideje, mégis csak az utolsó pillanatban vált biztossá. A Kis-Fátra az Északnyugati-Kárpátok részét képezi, Szlovákia negyedik legmagasabb hegysége és 1988-tól Nemzeti Park. Kedvelt turistacélpont, sok lehetőséggel. Mi most két nap erejéig a főgerinc egy részét céloztuk meg, menedékházban alvással. Pénteken hajnalban Ferivel már észak felé hajtottunk és kb. nyolc órakor a kiindulópontnak szánt településen, Párnicán voltunk. A falu közepén található "Jednota" bevásárlóközpont melletti parkolóban hagytuk a kocsit, az említett intézményben feltöltöttük a készleteinket (20 eurócentes Jednota műzliszelet remek kiegészítőnek bizonyult), majd a falu nyugati végén kezdődő kék jelzésen elindultunk felfelé. Az alacsonyabb régióban egy barátságos erdei szalonka és tömegével nyíló sáfrányok jelentették a látványosságot.
 |
| Veľký Rozsutec (1609 m) |
Az első komolyabb emelkedővel az Osnicára (1363 m) menet közben találkoztunk. A száraz, déli oldalon való felfelé haladás közben az élen járó Feri kolléga egyszer csak leugrott az ösvényről, mert hirtelen szembe találta magát a hegység ezen részén is előforduló keresztes vipera egy példányával. A magaslatra felérve elénk tárult a közeli Veľký Rozsutec (1609 m) látványos tömbje. Megmászására most nem is gondolhattunk, hiszen a környék élővilágának nyugalma érdekében március 1. és június 15-e között lezárják a turisták előtt. A nagy zsákot és az előttünk álló utat figyelembe véve egyébként sem fért volna bele a jelenlegi programunkba. Az utunkat tehát az ellenkező irányba, a Stoh (1608 m) csúcsa felé folytattuk. Itt ugyan vétettünk egy kisebb malőrt, a piros helyett a sárga jelzésen haladtunk tovább és mire észrevettük, kb. 170 métert kellett átmásznunk a felettünk húzódó helyes útra, mindezt a változatosság kedvéért meredek oldalon, kidőlt fenyők között, néhol combig süllyedve a hóba.
 |
| A gerincen... |
A csúcsra felértünk ugyan, de a gerincen való továbbhaladáshoz jelentősen vissza kellett ereszkednünk, ami nem volt egy leányálom, mivel az ösvény meredek és havas volt, ami rendkívül csúszott. Megesett, hogy a hátsónkon közlekedtünk...Innen visszakapaszkodtunk kb. 200 métert és a nagyjából 1500 méteres magasságú gerincen haladtunk tovább. A késő délutáni órában már alig találkoztunk turistával így remek érzés volt a teljesen havas gerincen közlekedni. A lemenő nap fénye 1572 méteren, a Hromové nyeregben ért minket.
 |
| Sedlo za Hromovým (1572 m) |
Innen vezetett le a sárga jelzés a Chleb menedékházig, ahol az éjszakát töltöttük. A ház nagyon jó benyomást tett ránk, rendezett, tiszta és hangulatos. A konyha változatos ételekkel, a söntés két féle csapolt sörrel várja a megfáradt turistát. Most mi is azok voltunk. A GPS szerint a nap statja: 18.5 km megtett távolság, 1911 m szintemelkedés és 993 m ereszkedés. A házban egyébként lehetőség van igényesebb szobát foglalni, közös zuhannyal, vagy 8€-ért az ömlesztett, ámde tiszta tetőtéri részben elhelyezkedni, saját hálózsákban. Mi ez utóbbit vettük igénybe. Most nem volt zsúfoltság. A reggeli fények már a ház előtti padokon értek minket. Indulás előtt kávéval töltődtünk, valamint a jó madármozgásban gyönyörködtünk (a keresztcsőrűek és az örvös rigó is magasabb régió madarai).
 |
| Menedékház a "Chleb alatt" |
A legjobb (madár)faj azonban nem sokkal indulás után került szem elé. A felettünk húzódó gerincen Feri kiszúrt két nyírfajdot! Igazi csemege! Mármint a megfigyelésük. Felértünk a Snilovské nyeregbe, ahová egyébként az északi oldalról felvonóval is fel lehet jönni. Mi nyugat felé fordultunk és a Veľký Kriváň (1709 m), majd a kisebb testvére, a Malý Kriváň (1670 m) csúcsok érintéseivel folytattuk a gerinctúrát. Az időjárás remek volt és a látogatottság is visszafogott még ebben az időben és régióban. A gerincet végül a Priehyb nyeregben a sárga jelzésre kanyarodva hagytuk el, és megkezdtük a hosszú ereszkedést Vágkelecsény (Turčianske Kľačany) irányába.
 |
| Útban a Kis-Krivánra |
Menet közben érintettük a Chata pod Kľačianskou Magurou turistaházat, ahol előzetesen pihenőt terveztünk, de az itt tapasztalt embertömeg továbbhaladásra kényszerített. A késő délutáni órákban érkeztünk le a faluba, majd a Vág-folyón átkelve Ruttka (Vrútky) vasútmegállóba. Sajnos itt egy órát késett a vonatunk, így lekéstük a következő faluban a csatlakozást jelentő buszt, amivel a harmadik településen hagyott kocsinkhoz közlekedetünk volna. Így sikerült a két pont közötti kb. 27km-t tömegközlekedéssel három és fél óra alatt megtenni. Mindezek ellenére a hegységről kialakult véleményünk természetesen abszolút pozitív. Gyönyörű hegyek, kedvező időjárás, kevés ember...ennél többet nem is kívánhattunk volna.
A nap statja a teljesség kedvéért: megtett távolság: 21.3 km; 701 m szintemelkedés és 1701 m ereszkedés.
További képek itt...
