Szilicei-fennsík

Vasárnap Szögligetről átkocsikáztunk Szlovákiába, az Aggteleki Nemzeti Parkkal szomszédos Szlovák-karszt Nemzeti Park területére. A kocsit Szilicén a templom mellett hagytuk, majd gyalogosan indultunk a Szilicei-fennsíkra, amely a Szlovák-karszt legnagyobb fennsíkja (150km2), s nem mellesleg különleges madárvédelmi terület is.

Jellegzetes táj

Remek időben sétálhattunk a változatos vegetációval és a karsztos felszínre jellemző hatalmas víznyelőkkel, zsombolyokkal tarkított területen. A fennsík "széléről", a Leány-kőről (660m) pedig remek kilátás nyílt az alattunk elterülő településekre, pl. Rozsnyóra vagy Krasznahorkaváraljára, de a távolban feltűntek az Alacsony-, és Magas-Tátra hófedte csúcsai is.

Kilátás a Leány-kőről

A nap folyamán 30 madárfajt sikerült látni, de sajnos nem került szem elé kis légykapó (valószínűleg még nem érkeztek meg a területre) és bajszos sármány sem. A túra nem volt túl rövid (24km), de szintet nem nagyon kellett mászni, így is késő délután volt már, amikor visszaértünk a kocsihoz.

A túra nyomvonala

A turistaút végig jól jelzett volt, s könnyű volt követni is. Egész nap mindössze egy erdésszel és egy kisebb csapattal találkoztunk, egyébként végig ketten voltunk. 

Szögliget és Aggteleki Nemzeti Park

Szlovákia felől érkeztünk, így az első település rögtön Aggtelek volt, ahol megálltunk kicsit nézelődni. A helyi büfé-soron már találtunk nyitva tartó bodegát, s benne babgulyást. Megnéztük a Nemzeti Park látogatóközpontját, majd váltottunk két jegyet (2x2200Ft) a Baradla-barlang rövidtúrájára. Az egész séta kb. egy órát vesz igénybe, természetesen vezetővel.

Baradla-barlang

A barlang ezen része teljesen ki van építve, járdával, világítással. Aki szeretne belekóstolni egy kis barlangászatba annak lehetősége van 6-7 órás speciális hosszútúrán részt venni, felszereléssel, kényelmetlenebb, ám minden bizonnyal eredetibb útvonalon. Jósvafő és Szin falvakon keresztülhaladva érkeztünk meg Szögligetre, ahol a szállást foglaltuk.

Szögliget

A település valójában egy zsákutca, innen nem vezet tovább út. Ismeretlen helyen csak a vak szerencsében, esetleg a netre pakolt képekben (ami élőben persze teljesen más) bízhat az ember, hogy olyan szállást sikerül találnia, amilyet szeretne. Nos, nekünk ez most sikerült: kb. száz éves vályogház, eredeti állapotában berendezve, fa padlóval és gerendás mennyezettel, fatüzelésű kályhával. Tűzrakó hely az esti sütéshez, pad és asztal az ételnek, Kékfrankosnak. Mindezt egy kis fahídon megközelítve, mivel a kertet (s magát a falut is) a Ménes-patak szeli ketté.  A kert végétől kezdődő "dűlőn" vaddisznó-túrások árulkodnak, azon túl pedig az erdő. Van hangulata a helynek, az biztos (a reklám helye, itt voltunk: Ménesparti Vendégház - a képekkel ellentétben TV szerencsére nincs :).

A "házunk"

Az estéket a sütögetés előtt vagy után általában a faluközpontban töltöttük, ami az este hétig nyitva tartó ABC-ből és az igény szerint rendelkezésre álló Bálint kocsmájából állt. Itt aztán igazi demográfiai keveredés volt tapasztalható a helyi vendégekkel, és az ide látogató barlangászokkal és turistákkal (egyik csoportból sincs túl sok). Előkerültek a helyi történetek, pl. hogy egy jóakaró hogyan  csillapította a környék cigány lurkóinak szűnni nem akaró étvágyát, "cicapörkölttel". Mindezt természetesen a kóbor négylábúak beleegyezése nélkül. A cirmosból készült készterméket nem valószínű, hogy bevállaltuk volna, de a kökényből készültet annál inkább megkóstoltuk, s nem csalódtunk.

Szádvár

Másnap egy körtúrát tettünk a környéken az alábbi útvonalon: Szögliget - Vár-völgy - Szádvár - Derenk - Ménes-völgy. Az idő jó volt, az út kellemes, általában Gyertyános-tölgyes társuláson haladtunk végig. Szád-vár romjai közül szép kilátás nyílt Szögligetre és a környékre. Derenk romközségben a helytáblák jelzik, hogy hol álltak egykor, az 1943-ban kitelepítettek házai.

Derenk

Néhány falat, épületrészt még sejteni lehet. A túra során a Szádvár területe és Derenk helyén álló kápolna és emlékhely kellemes pihenőhelyek, mi is itt időztünk. Madárfajok tekintetében a faluból kezdődően írtam a listát, negyvenkét faj jött össze, mint pl. örvös légykapó, fekete gólya vagy macskabagoly.
További képek itt...

Versenyfutás az idővel a kékcsőrű récéért

A péntek esti szülinapi party és a lemerülő telefon miatt, csak a délutáni órákban kaptam meg az infót, hogy Pusztaszeren egy kékcsőrű récét találtak. Nem vagyok twitcher, de a hely miatt elgondolkodtam rajta, hogy még ma le kellene ugrani. Gyorsan felhívtam az Andrást, hogy egyeztessünk, bepakoltam a holmit és némi Zlatý Bažantot, majd  irány Pusztaszer. Persze a nem várt dolgok is ilyenkor sújtják legjobban az embert, mint pl. a sebességet mérő hatósági személyek. Az autópályán szerencsére nem volt forgalom, így két óra alatt sikerült megtenni a 230 km-t. Út közben András sms-ben informált, hogy megvan a madár, de én még mindig 30km-re voltam, a nap pedig már lemenőben. A közvetlen helyszínt egy, a terepviszonyoknak megfelelően kialakított (pl.hólánc) Transporterrel közelítettük meg, tereprally módban, majd futva. Az utolsó fényeknél, végre sikerült megfigyelni a madarat, szerencsére viszonylag közel úszkált a Büdös-széken, néhány cigányréce társaságában. Este finom vacsi, Srí Lanka-i tea, egy kis sörözés, majd alvás volt a program. Másnap sajnos András munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott terepre jönni, így egyedül látogattam meg a Büdös-széket, majd kora délután a szomszédos Csaj-tavat.

Büdös-szék

Egyéb ritkaság nem került elő a területekről, de így is élmény volt itt madarászni, mint mindig. Kényelmes üzemmódban hetven faj jött össze. A két helyszín között még meglátogattam a munkástelepi "Kisfüstös" intézményt, ami szintén emlékezetes volt, néprajzkutatói szempontból.

munkástelepi betérő

További képek itt...