Kemence - Csóványos

A hétvégi napos, havas időt egy kis túrára használtuk ki. Uticélunk a Börzsöny, azon belül pedig a Csóványos volt. Királyházán raktuk le a kocsit, majd indultunk fel a piros jelzésen. A Tűzköves-forrásig (Bársony István emléktábla) letaposott hóban haladtunk, onnan viszont csak egy nyom vezetett a Nagy-Mána gerincére.

Rakottyás-völgy

Mi is ezt követtük. A gerincen néhol mélyebb volt a hó, de ezt leszámítva az egész szakaszon nem volt magasabb 15-20cm-nél, kellemesen lehetett haladni. Nem siettünk, így kora délután volt már, mire felértünk. Kellemes napsütés, enyhe fagy, a várva-várt kilátás (esetleg Tátralátás) azonban elmaradt, csak a környező táj hóba öltözött látványa gyönyörködtetett.

Nagy-Mána

 A visszautat is a már letaposott vonalon tettük meg, délután fél ötre értünk le. Előzetesen már szállást foglaltunk egy helyi panzióban, ahol remek vacsorával és házi jellegű pálinka és bor készletek kóstolásával zártuk a napot.

A Csóványosról

Nagy-Koppány, Börzsöny

Nagyirtáspusztán a parkolóban hagytuk a kocsit és elindultunk a kék+ jelzésen felfelé. A cél Nagy-Koppány(548m)volt. A szekérút szálerdő, fiatalos, szálerdő váltakozásban emelkedett egyre feljebb. A Juhász-rét környékén egy magaslesen tartottunk egy kis reggelivel összekötött pihenőt.

Felfelé a Nagy-koppányra

Innen már nem volt messze a csúcs. Rövid kapaszkodás után, az erdőből kiérve fel is értünk. A hegy másik oldala teljesen füves rét volt, fák nélkül, így a kilátást semmi sem zavarta.

Nagy-Koppány (548m)

Természetesen itt is elidőztünk egy kicsit, élveztük a kilátást, a tájat, majd leereszkedtünk a Koppány-nyeregbe. Innen a csúcsot egy erdészeti úton megkerülve érkeztünk vissza Nagyirtásra.

További képek megtekintése

Nagy Hideg-hegy, télen

A karácsonyi és szilveszteri esők és zivatarok(!) után, januárban nem lehet panaszunk a télies időjárásra. Van hó és mínuszok már jó ideje. A hétvégére is napsütést jósoltak. Ennek megfelelően be is terveztünk egy börzsönyi kirándulást. Eredetileg a Csóványos volt a cél. Kethy javaslatára viszont megváltozott, és lett belőle Nagy Hideg-hegy!



Kicsit késve érkeztünk Királyrétre. Az ingyenes parkolóban már jó pár kocsi volt. Pár száz forint ellenében mehettünk volna feljebb is a kocsival, de mi lentről akartuk indítani a túrát. Szerencsére igazuk lett az időjósoknak. Végig, az egész nap folyamán ragyogó napsütésben volt részünk. Az úton 5-10 cm-es hó volt mindössze, így az nem nehezítette a járást, csak még szebbé tette a tájat. A 'tízórai' szünetet a csúcs alatti Magas-taxi turistaháznál tartottuk. A ház jelenleg nem üzemel. A hegyre, nyugodt tempóban, kb. 2,5 óra alatt értünk fel, a piros jelzésen.



Fent gyönyörű kép fogadott. Szikrázó napsütés, hó mindenütt és a kilátás sem volt rossz. Mivel a turistaházban már nem volt hely, így többedmagunkal a teraszon foglaltunk helyet. De ott is kellemes volt a napfürdőben a frissítőt fogyasztani.



Nagyon sokáig mégsem időztünk fent. Már benne voltunk a délutánban és a napsütés ellenére a hideget is kezdtük érezni. Még egy utolsó integetés az Időkép webkamerába, majd indultunk lefelé. Ezúttal a kék jelzésű utat választottuk. Ez valamivel izgalmasabb volt, mint a piros.



Lefelé gyorsabban haladtunk, de így is késő délután volt már mire leértünk. Még éppen sötétedés előtt sikerült teljesíteni a túrát. Szép kirándulás volt, ezúttal sem csalódtunk a Börzsönyben!

További képek itt!

Két keréken a Börzsönyben

Még a nyár elején jártunk barátnőmmel a Börzsönyben és környékén, egy kis kerekezésen. A szállásunk Kóspallagon, egy vendégházban volt, innen tekertük körbe a környéket. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett, hiszen állandóan változékony volt, hol kisütött a nap, hol jött egy zápor.

Érkezés után tekertünk egyet a faluban, amely tipikusan egy kis eldugott, hegyvidéki falucska benyomását keltette. Majd felmentünk Nagyirtáspusztára, itt van a Szent Orbán fogadó is. Lefelé izgalmas volt haladni a jó minőségű úton, akár 40 -45 km/h sebességgel.

Az első nap Márianosztra felé vettük az irányt. A falu előtti majornál viszont letértünk a fő útról és egy öreg murvás-aszfaltos mellék úton folytattuk az utat. Ezt a szakaszt mtb-sek biztosan nagyon élveznék, bár azért crosszal sem volt rossz! Ereszkedtünk lefele az erdőben a Dunához. Közben elhaladtunk a sípálya mellett is. Zebegényre érkeztünk meg. Ezt a települést mindenképpen meg szerettük volna nézni, hiszen többen is mondták, hogy nagyon szép. Megnéztük. Érdemes volt, tényleg szép!

Tovább folytattuk az utat Nagymaros felé. A táj gyönyörű itt a Dunakanyarban és az időnk is jó volt. Nagymaroshoz érve jelentkeztek azok a problémák amelyet az árvíz okozott a bicajosoknak. Konkrétan az, hogy elfogyott a kerékpárút. A szó legszorosabb értelmében a Dunába veszett. Így hát kénytelenek voltunk a főúton folytatni az utat. Na az már messze nem volt olyan hangulatos. Kismarosra érve elkapott az eső, így a vasútállomáson kerestünk menedéket - és némi frissítőt. Itt aztán bicajosokból átváltottunk mezei turistává, ugyanis a visszautat a kisvasúton tettük meg Királyrétig. Mondanom sem kell, nagyon jó hangulata van egy ilyen kisvasútnak a hegyekben. Királyréten aztán megint nyeregbe pattatntunk és áttekertünk Kóspallagra. Szép kis emelkedőkkel, de gyönyörű tájon.

A következő nap reggelén igen csak borongós idő fogadott, de természetesen mi útnak indultunk. Most felülről szerettük volna megnézni a Dunakanyart, ezért az ún. Köves mezőt vettük célba. Alig haladtunk azonban pár kilométert, máris megállásra kényszerített az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így folytattuk utunkat. A Köves mezőt végig műúton közelítettük meg. Megérkezve gyönyörű panoráma fogadott. Alattunk a Duna, szemben pedig Visegrád. A várból még dobszólamok is áthallatszottak a mi oldalunkra. A pihenőnek ugyan csak az időjárás vetett véget. A Visegrádi-hegység felől kellemetlen felhők közeledtek, így jobbnak láttuk vissza indulni. Szerencsére most megúsztuk eső nélkül, s így szárazon fejeztük be a mai és egyúttal a hétvégi programot is.

További képek a kirándulásról.