Egy kedves túratárs meghívásának eleget téve látogattam el a
Zemplén-térségébe. Főhadiszállásunk Bodrogkeresztúron volt, innen tettünk
látogatásokat a hegység belseje felé. A híres Tokaji Borvidéken járva - nem
meglepő módon - minden a nemes nedűről szól. Borospincék, szőlőültetvények,
vinotékák sokasága. A borok árnyékában találtam ugyan „házi sört” is, amire
azon nyomban lecsaptam, de el kell ismerni, az aszúval szemben ezúttal jócskán
alulmaradt. Az előzetesen beharangozott napos időt az utolsó pillanatban
borongós, felhősre változtatták az időjósok és sajnos igazuk lett.
 |
| Sólyom-bérc |
A három nap
alatt szinte végig novemberi szürkeségben róttuk a kilométereket. Első
állomásunk a múltidéző hangulatú három Huta települések (Óhuta, Középhuta és
Újhuta), voltak. Az egykoron üvegfúvással foglalkozó lengyel és tót származású
lakosság a húszas évek elején fejezte be ezt a tevékenységet. Azóta a kis
települések hegyvidéki erdőgazdálkodáshoz köthető tevékenységből és újabban - a
terület adottságait kihasználva - turizmusból, vendéglátásból próbálnak
megélni. A kocsit Középhután hagyva, egy fahídon átkeltünk a Tolcsván és a
sárga jelzésen a Mlaka-rétet céloztuk meg.
A túlnyomó többségben bükkös erdőben
haladva néhány túrázó, egy kisebb csapat muflon és egy magányos disznó
jelentett időnként némi társaságot. A rétet elérve a sárga háromszög jelzésen
felkapaszkodtunk a Sólyom-bércre (564 m). Innen szép időben remek a kilátás a
környékre – háttérben a regéci várral - most azonban a szürkeség kissé
csökkentette ezt az élményt. Az Istvánkút vadászház elhagyatott épülete
következett, nem messze tőle pedig a kulcsosház mellett haladtunk el. Újabb
kilátópont, a Nagy-Péter-mennykő (709 m) következett. A közelebbi táj látható
volt ugyan, de a távolabbi csúcsok már homályba, párába vesztek.
 |
| Istvánkút |
Előzetesen még
beterveztük a túra végére a Regéci várromot, de a kissé megkésett indulást
követően nyilvánvaló volt, hogy az ma már nem fér bele az időbe. Késő délután
értünk vissza a kocsihoz, a GPS szerint 20km gyaloglás után. A vacsorát a
környék híres vendéglőjében a Lebuj-fogadóban fogyasztottuk el. A hely jó hírét
mi is csak alátámasztani tudjuk!
Másnap barangoltunk egy kicsit a környéken
(Tarcal, Sima), majd annak reményében, hogy a Zemplénben viszonylag gyakorinak
mondható uráli bagollyal találkozzunk, a Hideg-völgyet vettük célba. A kellemes
erdei terepen - a völgy végében a Tállyai-Hideg-kúttal – sötétedésig maradtunk,
tizenhárom kilométert barangoltunk be, de a nappal is aktív bagolyfaj egy
fia példányát nem láttuk, hallottuk. Ilyen is van…
 |
| Huta |
Az utolsó napon –
határozottan napsütésre hajazó időben – bepótoltuk az első túra végén elmaradt
regéci várlátogatást. Az 1300-körül épült vár többek között arról nevezetes, hogy
II.Rákóczi Ferenc itt töltötte gyermekkora egy részét. Az 1686-ban lerombolt
vár sorsa napjainkig hányatott volt, most azonban komoly felújítási munkák
zajlanak, amit mi is tapasztaltunk. Ennyi volt a rövid, de tartalmas zempléni
látogatás, ezúton is köszönet Francinak a vendéglátásért!
 |
| Regéci várrom |
