A beharangozott hétvégi kánikula miatt előre lefoglaltunk egy hangulatos szállást Sukorón, a Velencei-tó mellett. A hőség ellenére nem csak a fürdéssel töltöttük az időt. Sukorót nem hiába dícsérték sokan, tényleg kedves kis falucskaként emelkedik a Velencei-tó fölé, hagyományőrző építészetével, nádfedeles házaival. Az egyetlen tájidegen elem a központi kocsma "dizájnja" volt, amit viszont kompenzált a hatféle csapolt sör és az olcsó konyha.
Sukoró mellett
A jelentős madártani értékekkel bíró Dinnyési-fertő innen mindössze 15km-re található, így vasárnap kora reggel már a megfigyelőtoronyból figyeltem a madarakat. Most is volt mit, hiszen ideális mennyiségű víz volt a mederben, így rengeteg lúd, réce, partimadarak: cankók, lilék, godák és kb.150 gulipán tartózkodott a területen.
Gulipánok a Dinnyési-fertőn
Könnyű zsákmány reményében felbukkant a mederben egy róka és egy fiatal rétisas is. A toronyban találkoztam egy madarász kollégával akitől megtudtam, hogy tegnap a területen megfigyeltek egy csigaforgatót és egy vándorpartfutót. Sajnos mi nem találtuk meg a madarakat, de így is nagy élmény volt ez a reggel.
Pákozdi-emlékmű
A nap további részében megnéztük a Pákozdi-ingóköveket és az emlékművet, majd lementünk még egy kicsit a partra, s végül itt zárult a kirándulás. További képek itt...
Tegnap még az építés és hálók felállítása volt napirenden - ami egy jókora zivatarral zárult - a mai napon azonban hivatalosan is megkezdődött a huszonkettedik Hopp Ferenc Madarásztábor. Jobban nem is kezdődhetett volna a gyűrűzés, hiszen rögtön az első, reggeli körben két magyar gyűrűs visszafogás (fülemüle, nádi sármány), és egy német gyűrűs függőcinege is a hálóba került, nem kis mosolyt csalva ezzel az első heti gyűrűzőnk, Vízkert András arcára. Az előzetes beszámolók szerint a madármennyiséggel nem lesz gond, költés szempontjából sikeres volt az év (legalábbis ami az énekeseket illeti), abban pedig csak bízhatunk, hogy hasonlóan érdekes megkerülés is lesz még az elkövetkező négy hét során.
Már megy az infó, külföldi gyűrűs madarat sikerült befogni...
...róla van szó: német gyűrűs függőcinege (Remiz pendulinus).
Kiskunság, Pusztaszer, Büdös-szék, Csaj-tó…impozáns nevek egy
madarász számára. Eddig még sosem jártam itt, de András meghívására most
végre eljutottam erre az alföldi részre. Komáromtól szinte végig autópályán,
jó két óra alatt le lehet jutni. A délutáni órákban érkeztem vendéglátóimhoz,
így szinte azonnal terepre indultunk. Indokolt is volt a sietség, jó faj volt
ugyanis a területen: egy pásztorgém.
pásztorgém (Bubulcus ibis) és üstökösgém (Ardeola ralloides)
Bence-tanya balról, majd fel a töltésre a
Dong-érhez, közben szalakóta a vezetéken, a kocsitól kb. 25 méterre,
üstökösgémek és közöttük a pásztorgém. Ez gyorsan ment. A kora esti órákban még ’futottunk’ egy gyors
kört, András megmutatta a jellegzetes helyeket. Sorra jöttek be a fajok –estére
hetvenig jutottunk- a napot a "Büdös-széken" zártuk, bütykös ásóludakkal,
partfutókkal, gémekkel, három heringsirállyal és szép naplementével.
A "Büdösszék"
Az este
"szalonnapörgetéssel" és az extra méretű hold fényének köszönhetően tanya- és
tájfotózással telt. Másnap nem erőltettük meg magunkat a koránkeléssel és a
reggeli után egy bankás helyre, majd Máté Bence itatós lesébe pillantotunk be.
Bár nem voltunk bent sokáig és mindössze három faj jött le a vízre, hihetetlen
élmény volt így testközelből, szinte karnyújtásnyi távolságból figyelni a
madarakat. Csaj-tó következett, de mivel friss csapolású meder nem volt, így
partimadár sem igazán. A tórendszer egyik szigetén egy sirálytelep működik,
amit egy körlesből (engedélyköteles belépéssel), lehet nagyszerűen megfigyelni,
kb.70 méter távolságból. Ezt a remek lehetőséget mi sem hagytuk ki, valamint
látványnak sem utolsó a zöld növényzet között mozgó csokibarna és fekete fejű
danka- és szerecsensirályok megfigyelése.
Az egyébként sem csendes társaság
akkor élénkült meg igazán, amikor váratlanul egy rétisas érkezett, láthatóan
élelemszerzési szándékkal. A kiszemelt szárcsa azonban nem akarta az ebéd
szerepét betölteni és a víz alá bukott, mire a ragadozó elhagyta a hangos
terepet. Később még tettünk egy kört az egyik vizes ér mentén, ahol többnyire
gulipán, gólyatöcs, nagy goda, nagy póling, szerkők és egy kis sirály
tartózkodott. Végülis itt fejeztük be a megfigyelést, kb. tíz órát töltöttünk
terepen és ezalatt 105 fajt figyeltünk meg. Hangulatos záróképként itt-ott már
megjelentek az előrejelzett csapadékzóna első szürke felhői. Igazi Weather systems feeling!
Az utolsó helyszín
Csilla finom ebéddel várt minket, majd elbúcsúztam a
vendéglátóimtól és ettől a múlt századot idéző, nagyszerű fajgazdagságú tájtól.
További képek itt...
A tavalyi évhez hasonlóan idén is eltöltöttünk pár napot Katával
a Magas-Tátrában. Most azonban nagyjából egy hónappal később érkeztünk és ez meg is
látszott: volt olyan nap, hogy +7°C-ot
mutatott a hőmérő.
A cseppkőbarlangban
A nappali olvadásnak és az éjszakai fagyoknak „köszönhetően”
szinte minden jégpályává változott, a gyalogos közlekedés elég nehézkessé
vált.Másfél napra pedig az erős szél
miatt zárták le a sípályákat, így kényszermegoldásként felkerestük a
Magas-Tátra egyetlen látogatható barlangját a Bélai–Cseppkőbarlangot, melynek
mélyén kb.1km-es sétát tettünk. Később pedig Poprád belvárosába tettünk kisebb
látogatást.
A szelet leszámítva nem volt rossz idő, de ez sajnos eléggé
lecsökkentette a lehetőségeinket, így a tervezett gyalogtúránk el is maradt.
Madaras élményt a szállásunk (Ótátrafüred), teraszáról megfigyelt pintyfélék,
zsezse, csíz, süvöltő és egy fenyőszajkó jelentett.
Majd’
egy éve jártunk már Nagybörzsönyben, akkor nagyon megfogott a falu és
környékének hangulata, így nem volt meglepetés, hogy visszatérünk. Most azonban
nem villámlátogatásra érkeztünk, két napra jöttünk. A létszámunk is
megnövekedett, ugyanis Börzsönyjáró barátom Fecó és családja is velünk tartott.
Végre az időjárás is - az évszakhoz illően – téliesre fordult, igaz hó nem
volt, de hajnalonként a hőmérséklet -10 °C-ig is lecsökkent. Az előzetesen
lefoglalt, régi hagyományokat őrző vendégház remek választásnak bizonyult,
régi, nyílt tűzhelyes konyhával, fatüzeléssel.
A Bányásztemplom
Vendéglátónk, Batizi Zoltán
pedig hihetetlen mennyiségű információval szolgált a település múltjával és
jelenével kapcsolatban. A borkóstolóért pedig külön köszönet! Szombaton, az érkezés
után a faluban tettünk egy ismeretterjesztő sétát. Megnéztük a 14.században,
gótikus stílusban épült Bányásztemplomot, a még régebbi, valószínűleg a
13.században épült Szent István templomot. Itt a tervezettnél kicsit többet
időztünk, ugyanis filmforgatás zajlott a templomnál, én pedig beugrani
kényszerültem a produkcióba, mint statiszta. Még egy barát-gúnyát is rámadtak. Végül pedig az országos
viszonylatban is kuriózumnak számító, hatalmas választékkal és
különlegességekkel is rendelkező (pl.chilis- epres lekvár), Lek-vár-lakot.
Lek-vár-lak
Az
este grillezéssel (érdekes volt, így a jócskán fagypont alatti hőmérsékletben),
valamint a házigazdánk által rendezett borkóstolóval telt. A kőbe vájt
pincerendszer (egy főágból nyolc mellékágat alakítottak ki az egykori
tulajdonosok), bejárata felett 1901-es dátum szerepel. A borkóstoló hangulatát a
helyszín látványán túl az áram hiányában gyertyafényes világítás, valamint az
itt telelő denevérek is emelték. Másnap hárman egy kisebb túrára indultunk: a
faluból a kék jelzésen felmentünk a Nagy-Koppányra (660m). Sajnos a látási
viszonyok közel sem voltak tökéletesek, de a kissé párás, de napos időnek is
megvolt a maga szépsége. Pl. ahegyek
között kanyargó, arany színben pompázó Duna látávnya.
A Nagy-Koppányon (660m)
Kora délután érkeztünk
vissza a faluba, ahol az egyetlen, egyszerűen csak „Börzsöny” névre
keresztelt vendéglőben fogyasztottuk el az ebédünket. Az almás-mákos palacsinta
kifejezetten finom volt. További képek itt...
Ismét év vége van (sajnos), és az év utolsó napját ezúttal is a természetben töltöttük (szerencsére). A választás a Gerecsében található Száz-völgyre esett. Tudni kell, hogy a völgy és környezete fokozott védelem alatt áll, hétvégente azonban szabadon látogatható. Az időjárás nem igazán kedvez a tél szerelmeseinek, hiszen havat és fagypont alatti hőmérsékleteket ezen a télen még nem igazán láthattunk. Így hát meg kellett elégednünk a napsütéssel és a kissé szokatlanul meleg hőmérséklettel.
A kirándulás másodlagos célja, a területen bizonyítottan előforduló fehérhátú fakopáncs megfigyelése volt, erre azonban nem került sor, noha láttunk több harkályfajt is: nagy- és közép fakopáncsot, fekete harkályt és zöld küllőt. Az igazság az, hogy nem fordítottunk elég időt a faj felkutatására, így a megfigyelés most elmaradt. Madár helyett volt viszont emlős, méghozzá szarvasok szép számmal. Három rudlival is találkoztunk, több bikát is láttunk.
Végezetül még végigsétáltunk a kellemes hangulatú és szép panorámát nyújtó Nyerges-hegy gerincén, majd innen ereszkedtünk le a műúthoz. Lefelé menet visszanéztem a tetőre, épp akkor siklott át felette egy parlagi sas. Ha tíz perccel hamarabb jön...
Még mindig meleg van – az átlaghoz képest- és még mindig nem érkeztek meg a nagy madártömegek északról, ennek ellenére egy egész napot a tavon és környékén töltöttünk.
A Dinnyési Fertő
A Dinnyési Fertő „Madárdal” tanösvényén álló madármegfigyelő toronyban kezdtünk, bár érkezésünkkor a ludak jelentős része már kirepült. Ami maradt: nyári ludak, nagy lilikek, három bütykös ásólúd, bíbicek és egy havasi partfutó csapat. Mindez egy rétisas felügyelete mellett.
Ezek után a tó déli és keleti részén madarásztunk tovább, felkeresve a kikötőket, öblöket. Sajnos itt azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés madár van a területen. Reggel még a szemünk elé került négy feketenyakú vöcsök, majd sárgalábú- ,vihar- és dankasirályok digiszkópingolásával szórakoztunk.
Felkerestük a pátkai víztárolót is: itt hat kis kárókatona jelentette csak a jobb fajt. A napot egyértelműen a zámolyi tároló mentette meg. A tároló gátjára felkapaszkodva kényelmesen, nagyon jó fényviszonyok mellett néztük át a madarakat. Itt volt mit: kb.6000 lúd (főleg nyári lúd és nagy lilik, és egy kisebb csapat vetési lúd), tartózkodott a vízen. András aztán kiszúrta az indiai ludat, később pedig két vörösnyakú ludat is! A tőkés récék mellett volt még kendermagos réce (5db) és nyílfarkú réce (2db). A ragadozók közül egy rétisas volt jelen, a ludak nagy ’örömére’, valamint felbukkant a távolban két kerecsensólyom és egy vörös kánya is. Nehezen hagytuk el ezt a kiváló helyet, de mára még volt más programunk is: sirálybehúzás megfigyelése a Velencei-tavon, csónakból!
Dankasirályok
A terv azonban csak terv maradt, az előzetesen lezsírozott ’csónakosunk’ ugyanis lemondta a részvételt. Maradt hát a partról figyelés, mondanom sem kell, hogy szinte szélcsendben, kellemes időben… A sirályok pedig jöttek szépen, András ezer felett számolta a nagytestű sirályokat, de azok mind a tó közepén, tőlünk több száz, vagy akár kilóméteres távolságban ereszkedtek a vízre. Ritkaságot ezúttal nem tudtunk kiszúrni, a fények is egyre gyengébbek lettek, így ezen a ponton fejeztük be az egész napos túrát.
