A péntek esti szülinapi party és a lemerülő telefon miatt, csak a délutáni órákban kaptam meg az infót, hogy Pusztaszeren egy kékcsőrű récét találtak. Nem vagyok twitcher, de a hely miatt elgondolkodtam rajta, hogy még ma le kellene ugrani. Gyorsan felhívtam az Andrást, hogy egyeztessünk, bepakoltam a holmit és némi Zlatý Bažantot, majd irány Pusztaszer. Persze a nem várt dolgok is ilyenkor sújtják legjobban az embert, mint pl. a sebességet mérő hatósági személyek. Az autópályán szerencsére nem volt forgalom, így két óra alatt sikerült megtenni a 230 km-t. Út közben András sms-ben informált, hogy megvan a madár, de én még mindig 30km-re voltam, a nap pedig már lemenőben. A közvetlen helyszínt egy, a terepviszonyoknak megfelelően kialakított (pl.hólánc) Transporterrel közelítettük meg, tereprally módban, majd futva.
Az utolsó fényeknél, végre sikerült megfigyelni a madarat, szerencsére viszonylag közel úszkált a Büdös-széken, néhány cigányréce társaságában. Este finom vacsi, Srí Lanka-i tea, egy kis sörözés, majd alvás volt a program. Másnap sajnos András munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott terepre jönni, így egyedül látogattam meg a Büdös-széket, majd kora délután a szomszédos Csaj-tavat.
Büdös-szék
Egyéb ritkaság nem került elő a területekről, de így is élmény volt itt madarászni, mint mindig. Kényelmes üzemmódban hetven faj jött össze. A két helyszín között még meglátogattam a munkástelepi "Kisfüstös" intézményt, ami szintén emlékezetes volt, néprajzkutatói szempontból.
Ritka vendég, az énekes hattyú (Cygnus cygnus) négy példánya tette tiszteletét Ács község határában egy belvízfoltos területen. Az északi elterjedésű madarak napokig a területen tartózkodtak, remek megfigyelési lehetőséget biztosítva az érdeklődő madarászoknak :)
A hétvégi napos, havas időt egy kis túrára használtuk ki. Uticélunk a Börzsöny, azon belül pedig a Csóványos volt. Királyházán raktuk le a kocsit, majd indultunk fel a piros jelzésen. A Tűzköves-forrásig (Bársony István emléktábla) letaposott hóban haladtunk, onnan viszont csak egy nyom vezetett a Nagy-Mána gerincére.
Rakottyás-völgy
Mi is ezt követtük. A gerincen néhol mélyebb volt a hó, de ezt leszámítva az egész szakaszon nem volt magasabb 15-20cm-nél, kellemesen lehetett haladni. Nem siettünk, így kora délután volt már, mire felértünk. Kellemes napsütés, enyhe fagy, a várva-várt kilátás (esetleg Tátralátás) azonban elmaradt, csak a környező táj hóba öltözött látványa gyönyörködtetett.
Nagy-Mána
A visszautat is a már letaposott vonalon tettük meg, délután fél ötre értünk le. Előzetesen már szállást foglaltunk egy helyi panzióban, ahol remek vacsorával és házi jellegű pálinka és bor készletek kóstolásával zártuk a napot.
Az utóbbi évek legnagyobb mennyiségű hava zúdult az országra az elmúlt napokban. Joggal bizakodtunk hát, hogy az etetett, erdei környezetben bőven gyűrűzünk majd madarakat a nap folyamán. Időben érkeztünk, még alig világosodott. Egy helyi betérőben elfogyasztottuk az elmaradhatatlan "Mónika-féle" lángost, majd lehajtottunk a völgybe és egy kis hólapátolás és rakodás után kihálóztunk (később azért egy hókotró is besegített, hogy a kocsikat is le tudjuk parkolni -két doboz sör volt az ára:).
Etető, hálók, szedők...
Kellemes fagypont alatti hőmérséklet, hó, teli etető és szélcsend. Körülöttünk röpködtek a cinegék, hallottunk süvöltőt, meggyvágót és fenyőrigót is! Minden ideális volt. Én optimista voltam, úgy gondoltam, hogy ilyen körülmények között akár kétszáz madár is "összejöhet". Az "Öreg" tudhatott valamit: csak nyolcvanat tippelt. Ahogy haladt előre az idő kiderült, hogy ma bizony nem lesz rekord. Volt ugyan madár a hálókban folyamatosan, de messze nem annyi, mint amire számítottunk.
Hóban, párás fényekben
Közben a tűzifa hiány okozta problémát is orvosolni kellett. Szerencsére találtunk munkásokat a hegyen és sikerült hivatalosan fát vásárolnunk. Természetesen nem pénzért, az úgyis "mitér"... Legalább a fűtés meg volt oldva. Egyébként a szokatlanul nagy hó és a néha-néha kisütő Nap gyönyörű összhatást keltett. A nap végére végül is kiderült, hogy 57 madarat jelöltünk (többnyire cinegéket, de volt nagy- és közép fakopáncs és meggyvágó, süvöltő és fenyőrigó viszont nem), volt tíz visszafogás, mind korábbi helyi jelölésű madarak, viszont pozitívum, hogy a manapság egyre több helyen észlelt himlővel fertőzött cinegét nem fogtunk.
A csütörtöki hidegfront megzavarta ugyan egy kicsit a későnyári időjárást, némi csapadékot és lehűlést hozva, de a hétvégére visszatért a kellemes idő. Ennek megfelelően a Ferencmajorban Gellért vezetésével folyt a gyűrűzés. Természetesen volt magas háló is, így a fajlistát (amely végül is 33 fajból állt össze), füzikék és pityerek is színesítették. A délelőtti gyűrűzés után ránéztem a lecsapolt 12-es tó medrére, melyen rengeteg sirály, kócsag, gém és fekete gólya (27db) táplálkozott. A partimadarak közül a legjobb faj két kis goda volt. A hármas tavon két bütykös ásólúd és egy kis sirály volt megfigyelhető. Ezek után áthajtottam Tardosra, ahol Tibi bátyánk 'patkolta' a tollas jószágokat és ünnepelte is egyben 60. születésnapját. Úgy látszik a madarak is szerettek volna a kedvében járni, hiszen 250 példány felett gyűrűzte őket. A tömeget a széncinegék alkották, de fogtunk többek között pl. egy szajkót és az ilyentájt rendszeresen jelentkező hegyi billegetőt is. Este a helyi intézményben 'Nyárbúcsúztató' zajlott, melyre mi is hivatalosak voltunk: egy tányér pörköltel meg is vendégeltek bennünket. Ezek után Ferivel még lementünk Bikol felé egy kis bőgést hallgatni. Egy fiatal bika egészen közel jött hozzánk, a jobb hangúak távolabb bőgtek, igaz, nem túl nagy intenzitással. Ezzel zárult a tardosi program, reggel szétszéledt a csapat. Hazafelé még megnéztem Gellértéket a majorban. Harmadmagukkal egészen underground gyűrűzők benyomását keltették. A tizenkettes tavon még sikerült leolvasni két színes gyűrűs nagy kócsagot (B34, 409), majd itt fejeztem be a hétvégi madarászatot.
Már a második hét telt el a Hopp Ferenc Madarásztáborban.
Eddig nem lehet panasz sem a fogott fajokra, sem a mennyiségre, hiszen olyan
fajok is nagyobb számban kerültek a hálókba, ami az előző években nem volt
jellemző (pl. sisegő füzike, kormos légykapó).
Ez az eredmény nagyban köszönhető Pénzes Laci extra magas – 9 méteres –
hálójának, ami a lombkoronaszintből is képes madarakat fogni.
Az extra magas háló
A változatos
fajlistát bővítette az egyik tó iszappadjára kihelyezett néhány madárfogó
varsa, melyekkel napi szinten kb.10-15db partimadarat fogunk (elsősorban réti-
és billegető cankót, sárszalonkát). A tórendszeren jelenleg a négyes számú
tavon a legideálisabbak a feltételek, itt tartózkodik a legtöbb madár pl.
kanalasgémek (közöttük az egyik színesgyűrűs, melynek száma nagy
valószínűséggel J056), kis- és nagy kócsagok, szürke- és vörös gémek, kis- és
nagy kárókatonák, nyári ludak, récék és néhány tucat piroslábú-, füstös- és
pajzsoscankó.
Gémek, köztük a színes gyűrűs kanalas
Ritkaságot egyelőre nem találtunk. A halászoktól megtudtuk, hogy
a tórendszeren idén már nem terveznek lecsapolást, így friss iszapfelületre már
nem számíthatunk (és ezáltal túl sok partimadárra sem).Az időjárás néha megtréfál bennünket, hiszen
néha szeles, néha hűvös, hajnalonként pl. a 10°C-ot is alig éri el. Ez azonban
egyelőre nem befolyásolja a gyűrűzési eredményeket.
Reggel a halastavaknál
Az előrejelzések szerint a
tavalyi évhez hasonlóan augusztus végén viszont újra kánikulával kell
számolnunk. Vasárnap délelőtt hagytam el a tábort és délután kaptam az
információt, hogy egy harist sikerült fogni és gyűrűzni! Az eset jelentős
médianyilvánosságot is kapott, több portálon is megjelent a nagyszerű hír.
A beharangozott hétvégi kánikula miatt előre lefoglaltunk egy hangulatos szállást Sukorón, a Velencei-tó mellett. A hőség ellenére nem csak a fürdéssel töltöttük az időt. Sukorót nem hiába dícsérték sokan, tényleg kedves kis falucskaként emelkedik a Velencei-tó fölé, hagyományőrző építészetével, nádfedeles házaival. Az egyetlen tájidegen elem a központi kocsma "dizájnja" volt, amit viszont kompenzált a hatféle csapolt sör és az olcsó konyha.
Sukoró mellett
A jelentős madártani értékekkel bíró Dinnyési-fertő innen mindössze 15km-re található, így vasárnap kora reggel már a megfigyelőtoronyból figyeltem a madarakat. Most is volt mit, hiszen ideális mennyiségű víz volt a mederben, így rengeteg lúd, réce, partimadarak: cankók, lilék, godák és kb.150 gulipán tartózkodott a területen.
Gulipánok a Dinnyési-fertőn
Könnyű zsákmány reményében felbukkant a mederben egy róka és egy fiatal rétisas is. A toronyban találkoztam egy madarász kollégával akitől megtudtam, hogy tegnap a területen megfigyeltek egy csigaforgatót és egy vándorpartfutót. Sajnos mi nem találtuk meg a madarakat, de így is nagy élmény volt ez a reggel.
Pákozdi-emlékmű
A nap további részében megnéztük a Pákozdi-ingóköveket és az emlékművet, majd lementünk még egy kicsit a partra, s végül itt zárult a kirándulás. További képek itt...
