Felvidéki madarászás

Vasárnap, az átlagon felüli, hőrekordokkal tűzdelt ősz utolsó 'rövidnadrágos' napjait kihasználva madarásztunk egyet. Vendégem a méltán híres madarász, Fodor András volt, aki nem mellesleg remek blogíró is (ukrangepsor.blogspot.com). A célterület a Felvidék, ezen belül is inkább a Csallóköz volt. Reggel Érsekújvár közelében kezdtünk a 'mindig jó' Mányán. A szabad vízfelülettel is rendelkező nádas tavon inkább az itt jellemző fajokat láttuk. Itt összefutottunk Gúgh Jano-val, aki éppen csoportot vezetett az Európai Madármegfigyelő Napok programján belül. Ezek után ölyvek felkutatására indultunk a közeli mezőgazdasági területekre. A várva-várt pusztai ölyv nem került szem elé, ellenben a több tucat egerészölyv mellett egy parlagi sas igen. Tótmegyeren a belvíz még foltokban megtalálható volt. Bütykös hattyú, szárcsa, guvat és néhány cankó volt csak itt.

Récecsapat a bősi víztározón

Ezek után a bősi víztározóhoz hajtottunk, az immár legendás, aggasztónak tűnő menetzajokat produkáló, ámde megbízható Samarával. A tározón előző nap láttak két hegyi récét, az egyiket mi is visszataláltuk. A terület még messze nem volt az igazi, sem fajban, sem mennyiségben, ami az időjárás függvényében érthető is. A jobb fajokat most két nagy bukó, egy vörösnyakú vöcsök és egy rétisas jelentette a pár ezer kontyos- és barátréce mellett. Az egyik frissítő állomás felkeresése közben (egyébként itt láttuk a nap faját, egy aranyfácánt, igaz ketrecben:), kiderítettük, hogy a cankópartfutónak nincs friss adata a Fertő-környékéről, így eldőlt, hogy Ausztriába már nem megyünk át. András így is belerakott a Samarába vagy 400km-t. Most nem láttunk annyi fajt, mint augusztusban (akkor majd' százat sikerült megfigyelni), de jó volt végigmadarászni az utolsó nyárias napok egyikét.

A víztározó betonpartján

Őszi gyűrűzés

A nyári tábor után két héttel visszatértünk a Ferencmajori-halastavak mellé. Ezúttal az őszi vonulásban lévő madarak, elsősorban füzikék fogása és jelölése volt a cél. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk és amikor esténként a tábortűz körül időztünk, szinte észre sem vettük, hogy már szeptember végén járunk. Hajnalban azért már visszahűlt a levegő, a sátorban azonban így sem ment 10°C alá a hőmérséklet.

Folyik a munka a gyűrűzőasztalnál

Ami az eredményeket illeti, harminc faj került kézre és összesen 439 madár lett megjelölve. Végül is füzikéből harminc egyed került elő. Volt egy külföldi visszafogás is, egy szlovák gyűrűs nádi sármány személyében.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

A madármegfigyelésre további lehetőséget biztosított a lecsapolt négyes tó medre, melyben sirályok, cankók, nagy póling, fekete gólya, ezüstlile, fenyérfutó, havasi és sarlós partfutók kerestek táplálékot.

XXI. Hopp Ferenc madarásztábor, Naszály, Ferencmajori-halastavak

Rohan az idő, már a 21. tábor lett megrendezve az idén. Most egyértelműen jobb előjelekkel vághattunk neki a tábornak, mint tavaly, hiszen az előzetes gyűrűzési mutatók sokkal jobbak voltak. Valamint a múlt évi szélsőséges időjárás sem ismétlődött meg. A táborállítás még viszonylag hűvös időben zajlott, viszont ahogy haladtunk augusztus vége felé, úgy emelkedett a hőmérséklet. Az utolsó héten a reggeli madár-mennyiségek nagyon jól alakultak, általában százon felül. Délutánra viszont már csak az árnyékban való szieszta maradt.

Hálósor az új pallón

Összegezve: 52 faj 3139 egyede lett meggyűrűzve. Külföldi gyűrűs madár kettő volt: egy olasz gyűrűs zöldike és egy szlovák gyűrűs bütykös hattyú. További előrelépés a tábor életében, hogy lecserélődött a madármegfigyelő torony, valamit felállításra került egy pallósor és egy vizes árkot átszelő fahíd. Az újítások által könnyebbé vált a tábori munka is.

Nagy-Koppány, Börzsöny

Nagyirtáspusztán a parkolóban hagytuk a kocsit és elindultunk a kék+ jelzésen felfelé. A cél Nagy-Koppány(548m)volt. A szekérút szálerdő, fiatalos, szálerdő váltakozásban emelkedett egyre feljebb. A Juhász-rét környékén egy magaslesen tartottunk egy kis reggelivel összekötött pihenőt.

Felfelé a Nagy-koppányra

Innen már nem volt messze a csúcs. Rövid kapaszkodás után, az erdőből kiérve fel is értünk. A hegy másik oldala teljesen füves rét volt, fák nélkül, így a kilátást semmi sem zavarta.

Nagy-Koppány (548m)

Természetesen itt is elidőztünk egy kicsit, élveztük a kilátást, a tájat, majd leereszkedtünk a Koppány-nyeregbe. Innen a csúcsot egy erdészeti úton megkerülve érkeztünk vissza Nagyirtásra.

További képek megtekintése

Nagybörzsöny – Hegyes-hegy-orom – Nagyirtás

Kihasználva a kellemes tavaszi időt, Katával ellátogattunk Nagybörzsönybe. A hangulatos faluban csak a Lekvár-lakot látogattuk meg, ahol rengeteg féle házi készítésű lekvár kapható. Ezt követően a Hegyes-hegy-orom (571m) volt a cél.

A faluból nyugodt tempóval, alig egy óra alatt értük el a csúcsot, majd onnan Kisirtásra ereszkedtünk le. Innen egy kis pihenő után átmentünk Nagyirtásra, ahonnan a hétvégenként közlekedő kisvasúttal visszajutottunk Nagybörzsönybe.

A kisvasút

A vonatozás előtt nem tudtam elképzelni, hogy egy 8km-es szakaszon hogyan tarthat 45 percig az út. Menet közben aztán rájöttünk, hogy a gravitáció elvén működő kisvasútnak tényleg ennyi a menetideje. Sajnos a másnapi programunk miatt haza kellett utaznunk, pedig a falu, vagy Kisirtás hangulata megért volna egy ott töltött éjszakát.
További képek itt..

Kék vércse költőládák kihelyezése

Az SOS/BirdLife Slovensko pályázat útján kapott támogatást 150 költőláda legyártására. Ezek egy részét a Duna-menti természetvédelmi területekre (Búčske slanisko, Dolné Považie), a Kék vércse számára kedvezőnek ítélt helyekre helyeztük ki március folyamán.

Kék vércse költőládák a földön..

A régióban már van bizonyított Kék vércse fészkelés, így a reményünk arra, hogy újabb párok telepedjenek meg, nem alaptalan. Most már csak abban bízhatunk, hogy a madarak is alkalmasnak találják a műfészek-telepeket és beköltöznek néhányba. A telepek folyamatosan ellenőrizve lesznek.

...és a fán

További képek itt..

Magas-Tátra 2011

Január végén barátainkkal néhány napot a Magas-Tátrában töltöttünk. Ebbe a kevés időbe három nap síelés (Csorbató, Ótátrafüred, Tátralomnic) és két nap túra fért bele. Nekem a síelésből pont elég volt ennyi, a túrából viszont jöhetett volna még.

A Lomnici- (2634 m) és a Késmárki-csúcs (2558m)

Nagyszerű időt fogtunk ki, csak az érkezéskor hullott egy kicsit a hó, azt követően egész héten zavartalan napsütésben volt részünk az ilyenkor szokásos hideggel párosulva (reggelenként nem egyszer -15°C is volt). Az első túránk Tátralomnicról indult, előtte azonban kihasználva a rendkívüli időjárást, libegővel felmentünk a Lomnici-csúcsra (2633m). A látvány lenyűgöző volt! A Bélai-havasok karnyújtásnyira, az Alacsony-Tátra a lábunk előtt hevert. A távolban még a magyarországi Középhegység magasabb pontjait is látni lehetett.

Csillagvizsgáló és kutatóállomás a Lomnici-csúcson

Ezután visszaereszkedtünk a Kőpataki-tóhoz (2044m), majd innen indult a túra. Az út során érintettük a Kő-pataki(Skalnatá chata, 1751m), Zamkovszky(Zamkovského chata, 1475m) menedékházakat, a Rainer-kunyhót(Raierová chata, valamint a Tar-pataki-vízeséseket(Vodopády Studeného potoka). A Hrebienokra közlekedő fogaskerekű nyomvonala mellett ereszkedtünk le Ótátrafüredre. A második túrát Csorbatón kezdtük, s itt már rögtön a parkolóban 'madaras' élményben volt részünk: egy siketfajd pár méterre csipegetett, még néhány fotót is engedélyezett, s csak utána tűnt el (nem túlságosan sietősen) az erdőben.

Siketfajd

Nem rossz kezdés. A folytatás is hasonlóan jóra sikerült: a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494m) és a Szimbolikus temetőhöz vezető klasszikus útvonalon szem elé került még a háromújjú hőcsik, búbos cinege és egy magában éneklő fenyőszajkó is.

További képek itt...