Majd’
egy éve jártunk már Nagybörzsönyben, akkor nagyon megfogott a falu és
környékének hangulata, így nem volt meglepetés, hogy visszatérünk. Most azonban
nem villámlátogatásra érkeztünk, két napra jöttünk. A létszámunk is
megnövekedett, ugyanis Börzsönyjáró barátom Fecó és családja is velünk tartott.
Végre az időjárás is - az évszakhoz illően – téliesre fordult, igaz hó nem
volt, de hajnalonként a hőmérséklet -10 °C-ig is lecsökkent. Az előzetesen
lefoglalt, régi hagyományokat őrző vendégház remek választásnak bizonyult,
régi, nyílt tűzhelyes konyhával, fatüzeléssel.
A Bányásztemplom
Vendéglátónk, Batizi Zoltán
pedig hihetetlen mennyiségű információval szolgált a település múltjával és
jelenével kapcsolatban. A borkóstolóért pedig külön köszönet! Szombaton, az érkezés
után a faluban tettünk egy ismeretterjesztő sétát. Megnéztük a 14.században,
gótikus stílusban épült Bányásztemplomot, a még régebbi, valószínűleg a
13.században épült Szent István templomot. Itt a tervezettnél kicsit többet
időztünk, ugyanis filmforgatás zajlott a templomnál, én pedig beugrani
kényszerültem a produkcióba, mint statiszta. Még egy barát-gúnyát is rámadtak. Végül pedig az országos
viszonylatban is kuriózumnak számító, hatalmas választékkal és
különlegességekkel is rendelkező (pl.chilis- epres lekvár), Lek-vár-lakot.
Lek-vár-lak
Az
este grillezéssel (érdekes volt, így a jócskán fagypont alatti hőmérsékletben),
valamint a házigazdánk által rendezett borkóstolóval telt. A kőbe vájt
pincerendszer (egy főágból nyolc mellékágat alakítottak ki az egykori
tulajdonosok), bejárata felett 1901-es dátum szerepel. A borkóstoló hangulatát a
helyszín látványán túl az áram hiányában gyertyafényes világítás, valamint az
itt telelő denevérek is emelték. Másnap hárman egy kisebb túrára indultunk: a
faluból a kék jelzésen felmentünk a Nagy-Koppányra (660m). Sajnos a látási
viszonyok közel sem voltak tökéletesek, de a kissé párás, de napos időnek is
megvolt a maga szépsége. Pl. ahegyek
között kanyargó, arany színben pompázó Duna látávnya.
A Nagy-Koppányon (660m)
Kora délután érkeztünk
vissza a faluba, ahol az egyetlen, egyszerűen csak „Börzsöny” névre
keresztelt vendéglőben fogyasztottuk el az ebédünket. Az almás-mákos palacsinta
kifejezetten finom volt. További képek itt...
Ismét év vége van (sajnos), és az év utolsó napját ezúttal is a természetben töltöttük (szerencsére). A választás a Gerecsében található Száz-völgyre esett. Tudni kell, hogy a völgy és környezete fokozott védelem alatt áll, hétvégente azonban szabadon látogatható. Az időjárás nem igazán kedvez a tél szerelmeseinek, hiszen havat és fagypont alatti hőmérsékleteket ezen a télen még nem igazán láthattunk. Így hát meg kellett elégednünk a napsütéssel és a kissé szokatlanul meleg hőmérséklettel.
A kirándulás másodlagos célja, a területen bizonyítottan előforduló fehérhátú fakopáncs megfigyelése volt, erre azonban nem került sor, noha láttunk több harkályfajt is: nagy- és közép fakopáncsot, fekete harkályt és zöld küllőt. Az igazság az, hogy nem fordítottunk elég időt a faj felkutatására, így a megfigyelés most elmaradt. Madár helyett volt viszont emlős, méghozzá szarvasok szép számmal. Három rudlival is találkoztunk, több bikát is láttunk.
Végezetül még végigsétáltunk a kellemes hangulatú és szép panorámát nyújtó Nyerges-hegy gerincén, majd innen ereszkedtünk le a műúthoz. Lefelé menet visszanéztem a tetőre, épp akkor siklott át felette egy parlagi sas. Ha tíz perccel hamarabb jön...
Még mindig meleg van – az átlaghoz képest- és még mindig nem érkeztek meg a nagy madártömegek északról, ennek ellenére egy egész napot a tavon és környékén töltöttünk.
A Dinnyési Fertő
A Dinnyési Fertő „Madárdal” tanösvényén álló madármegfigyelő toronyban kezdtünk, bár érkezésünkkor a ludak jelentős része már kirepült. Ami maradt: nyári ludak, nagy lilikek, három bütykös ásólúd, bíbicek és egy havasi partfutó csapat. Mindez egy rétisas felügyelete mellett.
Ezek után a tó déli és keleti részén madarásztunk tovább, felkeresve a kikötőket, öblöket. Sajnos itt azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés madár van a területen. Reggel még a szemünk elé került négy feketenyakú vöcsök, majd sárgalábú- ,vihar- és dankasirályok digiszkópingolásával szórakoztunk.
Felkerestük a pátkai víztárolót is: itt hat kis kárókatona jelentette csak a jobb fajt. A napot egyértelműen a zámolyi tároló mentette meg. A tároló gátjára felkapaszkodva kényelmesen, nagyon jó fényviszonyok mellett néztük át a madarakat. Itt volt mit: kb.6000 lúd (főleg nyári lúd és nagy lilik, és egy kisebb csapat vetési lúd), tartózkodott a vízen. András aztán kiszúrta az indiai ludat, később pedig két vörösnyakú ludat is! A tőkés récék mellett volt még kendermagos réce (5db) és nyílfarkú réce (2db). A ragadozók közül egy rétisas volt jelen, a ludak nagy ’örömére’, valamint felbukkant a távolban két kerecsensólyom és egy vörös kánya is. Nehezen hagytuk el ezt a kiváló helyet, de mára még volt más programunk is: sirálybehúzás megfigyelése a Velencei-tavon, csónakból!
Dankasirályok
A terv azonban csak terv maradt, az előzetesen lezsírozott ’csónakosunk’ ugyanis lemondta a részvételt. Maradt hát a partról figyelés, mondanom sem kell, hogy szinte szélcsendben, kellemes időben… A sirályok pedig jöttek szépen, András ezer felett számolta a nagytestű sirályokat, de azok mind a tó közepén, tőlünk több száz, vagy akár kilóméteres távolságban ereszkedtek a vízre. Ritkaságot ezúttal nem tudtunk kiszúrni, a fények is egyre gyengébbek lettek, így ezen a ponton fejeztük be az egész napos túrát.
A hétvégén, kihasználva a jó időt és az őszi színeket, körülnéztünk egy kicsit a Vértesben. Kőhányáson leparkoltuk a kocsit, majd megnéztük az Esterházy-kápolnát.
Esterházy-kápolna, Kőhányás
Innen a kék jelzésen indultunk az őszi erdőbe. Alig haladtunk pár száz métert, amikor egyszer csak vadludak hangjára lettünk figyelmesek, felettünk húztak el. Uticélunk a Csáki vár (Oroszlánkő) romjai voltak. Az egykori várra már csak egy rövid, kőből rakott sánc emlékeztet. Érdekes volt itt időzni, ahol több száz évvel ezelőtt emberek élték mindennapjaikat.
Csáki vár (Oroszlánkő) maradványai
A vártól nem messze található az Oroszlánkői-barlang, amit egy kis kapaszkodás árán meg is találtunk. A barlang felett egy 'mini-fennsík' húzódik, remek pihenőhelyekkel és kilátással. Az élményt az ottlétünkkor zajló katicabogár rajzás emelte :)Egy erdészeti úton visszatértünk a kocsihoz, majd várgesztesre hajtottunk. Itt a hajdani Csák nemzetség viszonylagosan jó állapotban fennmaradt várát, a Gesztesi várat néztük meg. A vár jelenleg turisztikai látványosságként üzemel, sőt, még szállás is foglalható benne, igaz, hálózsákos formában. Azért tömegek nem járnak ide - szerencsére - de a várnak az alatta elterülő réttel és a környékbeli erdőkkel volt egy érdekes hangulata. Talán egyszer mi is eltöltünk itt egy éjszakát!
A hétvégén megkezdődött az idei szezon a vízimadár számlálásban. Az időjárás is kellően felkészült az eseményre: az ősz első fagyos reggelére ébredtünk szombaton (-3°C), s ezúttal társak hiányában magam számoltam le a Duna adott szakaszát (Mocsi-sziget - Komárom). Kora reggel a víz kipárolgása miatt igen csak korlátozottak voltak a látási viszonyok,
Reggeli hangulat a Dunán
így azonban hihetetlen hangulata volt a folyónak, valamint a rétisas látványának, melyet a zátonyon figyeltem meg. Ahogy felszállt a pára kiderült, hogy nem rejtett el semmit, ugyanis alig volt madár a Duna ezen szakaszán. A kevés madár oka valószínűleg az eddig kitartó késő nyárias időjárás, valamint a múlt heti állapotokhoz képest két-három méterrel magasabb vízállás lehet.
Sirálypihenő
Végülis nagyszerű időben, viszont nagyon kevés madárral zárult a szombati nap.
Vasárnap már Katával folytattuk a felmérést a Duna egy felsőbb szakaszához közeli halas- és bányatavakon, és itt már lényegesen jobb volt a felhozatal mint a Dunán. A legtöbb madarat a lecsapolás alatt álló csicsói-halastavaknál láttuk. Itt előkerült egy bölömbika és egy cigányréce is, a dankasirályok (200), nagy kócsagok (55), szürke gémek (49), és bíbicek (129) mellett.
Halastavi felhozatal
Az idei ősz első darvait is ezen a napon láttuk: a kilenc példányból álló csapat egy bányató felett tett néhány tiszteletkört.
További képek megtekintése...
Vasárnap, az átlagon felüli, hőrekordokkal tűzdelt ősz utolsó 'rövidnadrágos' napjait kihasználva madarásztunk egyet. Vendégem a méltán híres madarász, Fodor András volt, aki nem mellesleg remek blogíró is (ukrangepsor.blogspot.com). A célterület a Felvidék, ezen belül is inkább a Csallóköz volt. Reggel Érsekújvár közelében kezdtünk a 'mindig jó' Mányán. A szabad vízfelülettel is rendelkező nádas tavon inkább az itt jellemző fajokat láttuk. Itt összefutottunk Gúgh Jano-val, aki éppen csoportot vezetett az Európai Madármegfigyelő Napok programján belül. Ezek után ölyvek felkutatására indultunk a közeli mezőgazdasági területekre. A várva-várt pusztai ölyv nem került szem elé, ellenben a több tucat egerészölyv mellett egy parlagi sas igen. Tótmegyeren a belvíz még foltokban megtalálható volt. Bütykös hattyú, szárcsa, guvat és néhány cankó volt csak itt.
Récecsapat a bősi víztározón
Ezek után a bősi víztározóhoz hajtottunk, az immár legendás, aggasztónak tűnő menetzajokat produkáló, ámde megbízható Samarával. A tározón előző nap láttak két hegyi récét, az egyiket mi is visszataláltuk. A terület még messze nem volt az igazi, sem fajban, sem mennyiségben, ami az időjárás függvényében érthető is. A jobb fajokat most két nagy bukó, egy vörösnyakú vöcsök és egy rétisas jelentette a pár ezer kontyos- és barátréce mellett. Az egyik frissítő állomás felkeresése közben (egyébként itt láttuk a nap faját, egy aranyfácánt, igaz ketrecben:), kiderítettük, hogy a cankópartfutónak nincs friss adata a Fertő-környékéről, így eldőlt, hogy Ausztriába már nem megyünk át. András így is belerakott a Samarába vagy 400km-t. Most nem láttunk annyi fajt, mint augusztusban (akkor majd' százat sikerült megfigyelni), de jó volt végigmadarászni az utolsó nyárias napok egyikét.
A nyári tábor után két héttel visszatértünk a Ferencmajori-halastavak mellé. Ezúttal az őszi vonulásban lévő madarak, elsősorban füzikék fogása és jelölése volt a cél. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk és amikor esténként a tábortűz körül időztünk, szinte észre sem vettük, hogy már szeptember végén járunk. Hajnalban azért már visszahűlt a levegő, a sátorban azonban így sem ment 10°C alá a hőmérséklet.
Folyik a munka a gyűrűzőasztalnál
Ami az eredményeket illeti, harminc faj került kézre és összesen 439 madár lett megjelölve. Végül is füzikéből harminc egyed került elő. Volt egy külföldi visszafogás is, egy szlovák gyűrűs nádi sármány személyében.
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)
A madármegfigyelésre további lehetőséget biztosított a lecsapolt négyes tó medre, melyben sirályok, cankók, nagy póling, fekete gólya, ezüstlile, fenyérfutó, havasi és sarlós partfutók kerestek táplálékot.
