Gyűrűzés és túra

A bejegyzés címének első része igencsak csalóka, noha valóban gyűrűzésre érkeztünk a Malomvölgybe. Sajnos azonban ez alkalommal is folytatódott, az idei évben végig jellemző gyenge madárjelölési mutató. Azt hittük, hogy a júniusi gyenge szerepléstől már nincs lejjebb. Akkor ugyanis 7 madarat jelöltünk. Hát most kiderült, hogy bizony van. Az augusztusi gyűrűzésen, az egész nap leforgása alatt három madár lábára sikerült gyűrűt tenni. Mindeközben hét pelét költöztettünk ki a házból, így aztán azzal ugrattuk egymást, hogy több a pele, mint a madár. Persze kerestük az okokat, hogy vajon miért ilyen kevés a madár idén. A legnagyobb tényező valószínűleg az időjárás. A tavaszi rendkívül csapadékos és sokszor szélsőséges időben sok fészekalj elpusztulhatott. A csapadékos idő az egész nyárra jellemző volt, így a madarak szinte bárhol találtak maguknak vizet, tehát a patak parton felállított hálóinkba alig-alig tévedt madár. Így okoskodtunk, miközben kénytelenek voltunk belenyugodni, hogy ez az év sajnos nem a madártömegekről szól.
Vasárnap reggel a társaság elvonult, én azonban, ha már itt voltam, tettem egy kört a Gerecse körül.

Úton a Gerecsére

Útban a Nagy Gerecse csúcsra még végig ködben jártam, sőt, még a kilátó alá érkezésemkor is mindent eltakart előlem a ködfátyol. Persze azért felmásztam a toronyba, hogy meggyőződjek róla, semmit sem látni. Viszont úgy döntöttem, az ebédemet a torony tövében fogyasztom el. Falatozás közben azonban lassan felszakadozott a felhőzet, így másodszor is felmásztam a kilátóba. Ekkor már volt részem némi kilátásban is. Az egyik katlanból pedig 12 ölyv termikelt felfelé.

GSM tornyok a Gerecsén

A továbbiakban még lementem a Jura-zsomboly irányába. Itt találtam egy Havasi cincért, majd a Gerecsét megkerülve Tardos felé fejeztem be a túrát.

Havasi cincér

További képek megtekintése...

Erdély

Ebben az évben végre eljutottunk Erdélybe. Persze sokat hallottunk mi is csodálatos természeti szépségeiről, vendégszeretetéről, de mindezt most meg is tapasztaltuk. És valóban, nem csalódtunk!



Egy körutazáson vettünk részt, ami ilyen első alkalmas utazóknak való. Nem bántuk meg, mert rengeteg helyre eljutottunk és így képet kaptunk Erdély nagyságáról. Az első éjszakát Kalotaszentkirályon töltöttük, majd másnap onnan indultunk tovább végső állomásunkra Farkaslakára. Közben kicsit megálltunk Kolozsváron is.



A továbbiakban aztán innen indultunk az aktuális napi kirándulásokra. Voltunk többek között a Gyilkos-tónál, Békás-szorosnál, Parajdon a sóbányákban, Szovátán a Medve-tónál.



Az utolsó kirándulásunk pedig, Székelyudvarhelyen és Csíksomlyón kerszetül Gyimesbükkre vezetett. Az ezeréves határra. Talán az egész út során ez volt a legmeghatóbb pillanat, hogy ilyen távolságra az anyaország határaitól, anyanyelvünkön beszélhettünk a helyiekkel.



Az utazás során megtapasztaltuk, hogy Erdély gyönyörű és hatalmas. Nagyon jó lenne még visszatérni ide, de akkor már biztosan nem buszos körutazásra neveznénk be, hanem bakancsos hátizsákosra.



Hiszen annyi itt a gyönyörű hegység, havas, hogy aki egy kicsit is vonzódik ezek után, annak Erdély igazi aranybánya. Én is elkezdtem a felkészülést a visszatérésre. Szentléleken vettem két kötetet az Erdély hegyei turistakalauz-sorozatból. Az egész sorozat harmincegy részből áll.

További képek megtekintése...

Sólyomgyűrűzés a Gerecsében

Ebben az évben május 21-én került sor a Gerecsében fészkelő Vándorsólyom fiókák gyűrűzésére. A napjainkban egyre jobban terjedő műfészkekkel ellentétben ez a pár, egy természetes szikla üregben költ. Pár éve még Kerecsen fészkelt ugyan ezen a helyen, de aztán váltás történt és a Vándorsólyom foglalta el az üreget.



Reggel nyolc órakor már komoly létszámú csapat gyülekezett a megbeszélt helyen. Kb.2-300 méter szintkülönbséget kellett legyőznünk, hogy a fészek közelébe juthassunk. Szerencsére nem volt semmi gond. A fiókák egészségesek, gyűrűzhető állapotban voltak. Az egyik lábukra kalsszikus orintológiai fémgyűrű, a másikra könnyebben leolvasható színes gyűrű került.



Az idén három fiatal sólymot röpítettek ki a szülők. Köszönhetően többek között a rendszeres fészek őrzésnek is, amely az egész költési időben tart.

További képek megtekintése.

Visegrád

Egy március végi, könnyű kirándulásnak választottuk a Fellegvárat.
A kocsit a vár alatti ingyenes parkolóban hagytuk, majd onnan kapaszkodtunk fel.



Felérve a várhoz elénk tárult a város, a Duna, Visegrádi-hegység, a Duna túlsó oldalán pedig a Börzsöny. Szép, napos időnk volt, csak a szél fújt elég erősen.



A vár gyomrában van néhány állandó kiállítás, amit érdemes megnézni. Iyen pl. a vár történeti kiállítása, a Szent korona történeti kiállítás vagy a panoptikum. De van vadászati, halászati és gazdálkodási kiállítás is. Ezek után - könnyű erdei úton - átsétáltunk a Nagy-Villámra. A hegy oldalában található a Nagy-Villám sípálya. A tetőn a Zsitvay-kilátó áll, a túloldalon pedig a bobpálya várja a vállalkozó kedvűeket. Mi ezúttal nem próbáltuk ki, de ami késik...



További képek itt!

Gerecse - 633m

Az aktuális tardosi gyűrűzésre ezúttal február közepén került sor. Ekkor már két hónapja tartott a szinte folyamatos tél. Két hete pont az intenzív havazás miatt maradt el az ide tervezett program. A csapat kemény magja már kora reggel megérkezett és kihálózott. Nagy reményeket fűztünk a mai naphoz, hiszen minden adott volt a jó fogáshoz. Több hete van hó, az etető tele. Ráadásul máig emlékezetes a tavaly februári gyűrűzés, amikor is hasonló körülmények között 178 madarat sikerült jelölni. Az idő múlásával azonban rá kellett jönnünk, hogy nem fogjuk megismételni a tavalyi eredményt. És sajnos igazunk is lett, hiszen az egész nap folyamán mindössze 20 madár lábára került gyűrű. Egyetlen - jelentős - vigaszunk viszont az volt, hogy a húsz madár közül az egyik Nagy őrgébics volt!



Látva a helyzetet, hogy nem kell megszakadni a hálókból való madárszedésben, egy kis túrára határoztam el magam. Vagyis már otthon is készültem rá, hiszen bepakoltam a kamáslit, túrabotot. Jól tettem, mert most igazán hasznomra volt mindkettő. Kocsival felhajtottam Tardos határába (természetesen csak hólánccal volt lehetséges közlekedni) majd ott hagytam a járművet. A kék jelzésen indultam a Gerecse csúcs felé.



Szerencsémre egy kolléga megelőzött, így nem kellett keresnem a fákon a jelzést. Elég volt csak, fejet lehajtva, magam előtt a nyomot követni. Néhol megélénkült a szél és a fákról a havat megpróbálta a nyakamba zúdítani. Persze ez nem sikerült:)
A kerítés alatti meredek rész nem volt rossz, ekkora hóban. Itt nagy hasznát vettem a túrabotoknak. Az elkerített erdő fölé érve aztán már gyorsabban haladtam és értem fel a csúcsra, végül is 1 és 1/4 óra alatt.



A kilátóból szinte alig lehetett látni valamit, viszont a szél erőteljesen fújt és hordta a havat. Ezért nem is időztem itt sokáig. A lenti ajtón egy nyomtatványt találtam, melyben felhívják a kedves látogatók figyelmét a torony védelmére. Valamint értesítenek bennünket, hogy a kilátó 2009-ben felújításon esett át. A felső rész egy ajtót kapott - amit észleltem, valamint a "terasz" új burkolatot, a védőkorlát pedig festést. Ez utóbbiakról nem tudtam meggyőződni a hó és zúzmara miatt:) Megpróbáltam kapcsolatot teremteni otthon maradt kedvesemmel is, de a pár száz méterre magasodó gsm torony ellenére sem sikerült hálózatot fognom. Egy kis pihenés és energia-pótlás után indultam lefelé. Innentől már tényleg kellemes séta volt az út. Viszont a kamásli és túrabot nagyon jó szolgálatot tettek!



Ahogy egyre lejjebb értem, már csak azon izgultam, nehogy kisüssön a nap:) Ugyanis az egész úton borult volt az idő. Sajnáltam volna, ha pont akkor változik meg, mire leérek. Végül is nem sütött ki. De így is élvezetes kirándulás volt!

További képek megtekintése...

Téli madáretetés

A téli madáretetésnek nagy hagyománya van a családban. Mióta az eszemet tudom, etetjük a madarakat. Tavaly bővítettem kicsit az etető parkot. Az itthoni kettő után a munkahelyemen és a borospincénknél is létesítettem egy-egy etetőt.



Az etetők szerencsére nagy forgalmat bonyolítanak le. Remélem, hogy a bekészített kb. 270 liter napraforgó elég lesz erre a szezonra.



Még decemberben létesítettem a borospincés etetőnél egy lest. Kezdetleges házi tákolmány, de pár órás kuporgásra és az 1-2 méterre lévő madarak fotózására alkalmas.
Sajnos a fekvése nem túl ideális. A téli, alacsony járású napot szinte állandóan takarja egy épület. Ennek ellenére sikerült néhány elfogadható képet készíteni kosztosaimról.



Végezetül egy gyors összegzés, hogy ebben a szezonban milyen madarak is jelentek meg etetőimen: Balkáni gerle, Barátcinege, Erdei pinty, Erdei szürkebegy, Énekes rigó, Fekete rigó, Fenyőpinty, Fenyőrigó, Házi veréb, Kékcinege, Meggyvágó, Mezei veréb, Őszapó, Széncinege, Tengelic, Vörösbegy, Zöldike

További etetős képek...

Nagy Hideg-hegy, télen

A karácsonyi és szilveszteri esők és zivatarok(!) után, januárban nem lehet panaszunk a télies időjárásra. Van hó és mínuszok már jó ideje. A hétvégére is napsütést jósoltak. Ennek megfelelően be is terveztünk egy börzsönyi kirándulást. Eredetileg a Csóványos volt a cél. Kethy javaslatára viszont megváltozott, és lett belőle Nagy Hideg-hegy!



Kicsit késve érkeztünk Királyrétre. Az ingyenes parkolóban már jó pár kocsi volt. Pár száz forint ellenében mehettünk volna feljebb is a kocsival, de mi lentről akartuk indítani a túrát. Szerencsére igazuk lett az időjósoknak. Végig, az egész nap folyamán ragyogó napsütésben volt részünk. Az úton 5-10 cm-es hó volt mindössze, így az nem nehezítette a járást, csak még szebbé tette a tájat. A 'tízórai' szünetet a csúcs alatti Magas-taxi turistaháznál tartottuk. A ház jelenleg nem üzemel. A hegyre, nyugodt tempóban, kb. 2,5 óra alatt értünk fel, a piros jelzésen.



Fent gyönyörű kép fogadott. Szikrázó napsütés, hó mindenütt és a kilátás sem volt rossz. Mivel a turistaházban már nem volt hely, így többedmagunkal a teraszon foglaltunk helyet. De ott is kellemes volt a napfürdőben a frissítőt fogyasztani.



Nagyon sokáig mégsem időztünk fent. Már benne voltunk a délutánban és a napsütés ellenére a hideget is kezdtük érezni. Még egy utolsó integetés az Időkép webkamerába, majd indultunk lefelé. Ezúttal a kék jelzésű utat választottuk. Ez valamivel izgalmasabb volt, mint a piros.



Lefelé gyorsabban haladtunk, de így is késő délután volt már mire leértünk. Még éppen sötétedés előtt sikerült teljesíteni a túrát. Szép kirándulás volt, ezúttal sem csalódtunk a Börzsönyben!

További képek itt!