Nagy-Koppány, Börzsöny

Nagyirtáspusztán a parkolóban hagytuk a kocsit és elindultunk a kék+ jelzésen felfelé. A cél Nagy-Koppány(548m)volt. A szekérút szálerdő, fiatalos, szálerdő váltakozásban emelkedett egyre feljebb. A Juhász-rét környékén egy magaslesen tartottunk egy kis reggelivel összekötött pihenőt.

Felfelé a Nagy-koppányra

Innen már nem volt messze a csúcs. Rövid kapaszkodás után, az erdőből kiérve fel is értünk. A hegy másik oldala teljesen füves rét volt, fák nélkül, így a kilátást semmi sem zavarta.

Nagy-Koppány (548m)

Természetesen itt is elidőztünk egy kicsit, élveztük a kilátást, a tájat, majd leereszkedtünk a Koppány-nyeregbe. Innen a csúcsot egy erdészeti úton megkerülve érkeztünk vissza Nagyirtásra.

További képek megtekintése

Nagybörzsöny – Hegyes-hegy-orom – Nagyirtás

Kihasználva a kellemes tavaszi időt, Katával ellátogattunk Nagybörzsönybe. A hangulatos faluban csak a Lekvár-lakot látogattuk meg, ahol rengeteg féle házi készítésű lekvár kapható. Ezt követően a Hegyes-hegy-orom (571m) volt a cél.

A faluból nyugodt tempóval, alig egy óra alatt értük el a csúcsot, majd onnan Kisirtásra ereszkedtünk le. Innen egy kis pihenő után átmentünk Nagyirtásra, ahonnan a hétvégenként közlekedő kisvasúttal visszajutottunk Nagybörzsönybe.

A kisvasút

A vonatozás előtt nem tudtam elképzelni, hogy egy 8km-es szakaszon hogyan tarthat 45 percig az út. Menet közben aztán rájöttünk, hogy a gravitáció elvén működő kisvasútnak tényleg ennyi a menetideje. Sajnos a másnapi programunk miatt haza kellett utaznunk, pedig a falu, vagy Kisirtás hangulata megért volna egy ott töltött éjszakát.
További képek itt..

Kék vércse költőládák kihelyezése

Az SOS/BirdLife Slovensko pályázat útján kapott támogatást 150 költőláda legyártására. Ezek egy részét a Duna-menti természetvédelmi területekre (Búčske slanisko, Dolné Považie), a Kék vércse számára kedvezőnek ítélt helyekre helyeztük ki március folyamán.

Kék vércse költőládák a földön..

A régióban már van bizonyított Kék vércse fészkelés, így a reményünk arra, hogy újabb párok telepedjenek meg, nem alaptalan. Most már csak abban bízhatunk, hogy a madarak is alkalmasnak találják a műfészek-telepeket és beköltöznek néhányba. A telepek folyamatosan ellenőrizve lesznek.

...és a fán

További képek itt..

Magas-Tátra 2011

Január végén barátainkkal néhány napot a Magas-Tátrában töltöttünk. Ebbe a kevés időbe három nap síelés (Csorbató, Ótátrafüred, Tátralomnic) és két nap túra fért bele. Nekem a síelésből pont elég volt ennyi, a túrából viszont jöhetett volna még.

A Lomnici- (2634 m) és a Késmárki-csúcs (2558m)

Nagyszerű időt fogtunk ki, csak az érkezéskor hullott egy kicsit a hó, azt követően egész héten zavartalan napsütésben volt részünk az ilyenkor szokásos hideggel párosulva (reggelenként nem egyszer -15°C is volt). Az első túránk Tátralomnicról indult, előtte azonban kihasználva a rendkívüli időjárást, libegővel felmentünk a Lomnici-csúcsra (2633m). A látvány lenyűgöző volt! A Bélai-havasok karnyújtásnyira, az Alacsony-Tátra a lábunk előtt hevert. A távolban még a magyarországi Középhegység magasabb pontjait is látni lehetett.

Csillagvizsgáló és kutatóállomás a Lomnici-csúcson

Ezután visszaereszkedtünk a Kőpataki-tóhoz (2044m), majd innen indult a túra. Az út során érintettük a Kő-pataki(Skalnatá chata, 1751m), Zamkovszky(Zamkovského chata, 1475m) menedékházakat, a Rainer-kunyhót(Raierová chata, valamint a Tar-pataki-vízeséseket(Vodopády Studeného potoka). A Hrebienokra közlekedő fogaskerekű nyomvonala mellett ereszkedtünk le Ótátrafüredre. A második túrát Csorbatón kezdtük, s itt már rögtön a parkolóban 'madaras' élményben volt részünk: egy siketfajd pár méterre csipegetett, még néhány fotót is engedélyezett, s csak utána tűnt el (nem túlságosan sietősen) az erdőben.

Siketfajd

Nem rossz kezdés. A folytatás is hasonlóan jóra sikerült: a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494m) és a Szimbolikus temetőhöz vezető klasszikus útvonalon szem elé került még a háromújjú hőcsik, búbos cinege és egy magában éneklő fenyőszajkó is.

További képek itt...

Vízimadár számlálás

A januári vízimadár számlálás nagy jelentőséggel bír, így természetesen idén sem hagytuk ki. Ezúttal is Csabával jártuk be a Duna adott szakaszát, a Mocsi-szigettől (Moča, 1743 fkm) Patig (Patince, 1752 fkm).
A kellemetlen időjárástól ezúttal nem kellett tartanunk, a hónapra nem jellemző kellemesen enyhe idő volt (+10°C), jó látási viszonyokkal.

Reggel a Mocsi-szigetnél

A vízállás viszont magas volt, így ez rá is nyomta a bélyegét az eredményre. Az előző évi mennyiséghez képest tízszer kevesebb madarat figyeltünk meg. Néhány adat:
Tőkés réce 200, Kárókatona 62, Kis kárókatona 10, Kerceréce 20, Kontyos réce 10, Barátréce 3, Nagy bukó 2, Sárgalábú sirály 10, Viharsirály 40, Dankasirály 80, Nagy kócsag 4, Szürke gém 2

Szilveszteri madarászat

Az általánosan elfogadott nagy szilveszteri felhajtás valahogy sosem fogott meg. Nekem az év utolsó napja mindig kicsit mást jelentett. Ha csak tehetem, ezen a napon igyekszem terepen lenni. Ez alkalommal egy kb. 6 kilométeres sétát tettem a környéken. Az idő borult volt, de legalább fagyos és egy kicsit havas. Már ennek is örülni kell (egy éve szinte pár perc alatt bőrig áztam Pesten). A séta elején rögtön kenderikékkel találkoztam. Most végre volt időm őket nyugodtan szemrevételezni, nem úgy, mint pár napja, amikor a jégbe csúszott kocsim mentésével kellett foglalkoznom (hólánc segítségével sikerült). A kb. kétszáz madár közül sikerült legalább hét sárgacsőrű kenderikét (Carduelis flavirostris) kiszúrni, hála a spektívnek, hiszen kézi távcsővel ez nem lett volna lehetséges.

A Kenderikés terület

Az idei csapadékos időjárás miatt több helyen nem tudták még a szántást elvégezni,s én is egy ilyen helyen mentem keresztül. A tarlón még rengeteg kukorica volt: terített asztal az állatoknak. Néhány őzet, fácánt, nyulat láttam a területen egy egerészölyv és két kékes rétihéja társaságában. Később egy árokparthoz értem, ami persze tele volt vízzel. Hirtelen, tőlem alig öt méterre szárnyra kapott egy bölömbika. Ez a madár néha áttelel, be nem fagyó vizek mellett.

Bölömbika-lelőhely

Egy hídon állva csapatba verődött nádi sármányokat figyeltem meg. Hazafelé még találkoztam egy csapat citromsármánnyal és fenyőrigóval is.

Tardosi évzáró

Az év utolsó tardosi gyűrűzésére került sor a hétvégén. Az "Öreg" és én ugyan már a múlt héten is jártunk itt, eleséget hoztunk a beépített helyi emberünknek, aki vállalta, hogy eteti a madarakat a tél folyamán. A hivatalos évzáró azonban most volt, a társaság is ehhez igazodott. A reggeli borongós időt folyamatosan váltotta fel a hószállingózás, majd végül a havazás, s délután már vékony hótakaró borította a tájat.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Ami a gyűrűzést illeti, a nagy mennyiség, illetve ritkaság elmaradt így 48 madár lábára került gyűrű. A délutáni órákban tettünk egy könnyű sétát a környező magaslatokon, hajnalmadarat és havasi szürkebegyet keresve. Az eredményt talán mondanom sem kell. Az erős hófúvás ellenére mégis láttunk madarakat: hollókat, ökörszemet, fenyőrigót és egy fenyvesben királykákat. Két jelentős dologról lehet még beszámolni:

Természetvédelmi őrház

Az egyik, hogy Peti barátunkról kiderült, hogy tulajdonképpen egy emberbőrbe bújt Jegesmedve, ugyanis könnyed fürdőt vett a kb. 5 fokos Bikol-patakban a szemünk láttára. Állítólag nagyszerű érzés az ilyen mártózás. Valahogy mégsem akadt a társaságban, aki a példáját követte volna! A másik pedig egy a Gerecsére nézve új denevér faj előbukkanása volt: egy fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) személyében, akit az "Öreg" az ágyneműje alól halászott elő az éjszakai órákban. A kisemlőst egy madárodúba helyeztük át, remélve, hogy nem zavartuk meg túlságosan téli pihenőjét.

Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) Foto: Fogarasi Péter © 2010

Ezekkel a kellemes élményekkel búcsúztunk a Malomvölgytől a 2010-es esztendőre.