2013. július 7., vasárnap

Nagy-Fátra, déli gerinc

Amikor kitaláltuk, hogy túrázzunk egyet valamelyik szlovák hegységben, Ferinek és nekem is rögtön a Nagy-Fátra jutott eszébe, így nem volt nehéz megegyezni. A túrát három naposra terveztük, a teljes déli és némi nyugati és keleti gerinc érintésével. Az útnak végül is hárman vágtunk neki, két és fél óra alatt értünk fel Komáromból Óhegy (Staré Hory) községbe. Itt a templom előtti parkolóban hagytuk a kocsit. Szinte a templom mellől indul fel az erdőbe a kék jelzés, ezen indultunk el. Nem haladtunk sokat, amikor fakitermelő tevékenységbe botlottunk. A turista és egyben erdészeti utat is jól összevágták a gépek, kicsit bajos volt haladni a sárban. Szerencsére gyorsan magunk mögött hagytuk ezt a szakaszt és feljebb értünk az elegyes erdőben, ahol már egy-két kisebb rét is előfordult.
A Majer-sziklán
Első jelentősebb megállónk a Majer-szikla (Majerova skala), 1283m volt. Itt tartottunk egy kis ebédszünetet, miközben gyönyörködtünk a tájban. Már felettünk magasodott a Krízna csúcsa (1574m), melynek megmászásával értünk fel a déli gerincre. Itt egy tájidegen katonai objektum is található, nem kicsit rontva az összképet. Északnak fordultunk és a piros jelzésen haladtunk tovább a hegység legmagasabb csúcsa, az Ostredok (1592m) felé. Itt már több turistával, sőt hegyi bringással is találkoztunk, gyakran kellett egymásnak helyet adni a keskeny ösvényen. Az Ostredokon csúcsfotó majd némi pihenés után következett  a Suchý vrch (1550m), melynek mészkő kiszögelésein szintén elidőztünk, havasi gyopárt fotóztunk.
Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)
Ezt követően szinte folyamatos ereszkedéssel, a Ploská-t megkerülve értünk a Borisov menedékházhoz (Chata pod Borisovom), 1300m. Itt gyorsan magunkhoz vettünk némi frissítőt, kapustnica és csapolt Steiger formájában. Közben az éjszakázás gondolata kezdett foglalkoztatni. A zsúfolt menedékház padlója nem igazán vonzott, pláne 8 euróért, viszont sátor nem volt nálunk, a bivakolást az előre jelzett eső miatt nem akartuk bevállalni. Vannak ugyan a környéken kisebb menedékek, tákolmányok, viszont ezek a GPS készülékben nem szerepelnek, térkép pedig nem volt nálunk. Így hát megittunk még egy sört és befizettük a szállásdíjat. Mivel bőven volt még időnk, a nagy zsákokat a házban hagyva felszaladtunk a Borisov-csúcsra (1510m). Itt készítettünk néhány fotót a kora esti fények mellett, majd visszaereszkedtünk a házhoz. Egy mulató asztaltársaságot kivéve mindenki a 22 órát várta (takarodó), hogy elfoglalhassa az alvóhelyét. Mi a konyha mellett foglaltunk (fekvő)helyet. Az elalvással nem volt gond, szinte az egész vendégsereg öt perc alatt álomba szenderült.
Reggel felhőben és ködben úszott a környék, viszont nem volt hideg. A mai napra jelzett eső ugyan még nem érkezett meg, de bármelyik pillanatban várható volt. Ennek tudatában feladtuk eredeti tervünket, hogy a nyugati gerincen haladjunk tovább és a reggeli elfogyasztása, valamint ivóvíz-készleteink feltöltése (menedékházban lehetséges) után elindultunk a Fenyőházi-völgybe (Ľubochnianska dolina) a sárga jelzésen. Innen a völgy aljából, kapaszkodtunk fel  meredek emelkedőn a Fekete-kő alatti nyeregbe (1266m). Itt már hallottuk az ég dörgését, s az eső is nemsokára megérkezett. Felmentünk a Ploskára (1532m), majd itt eldöntöttük, hogy nem a Borisov menedékházba megyünk vissza, hanem megpróbálkozunk egy 'salaš-sal'. A Chyzky pontig ereszkedtünk, ahol szóba elegyedtünk felfelé haladó turistákkal. Második kérdésük az volt, hogy van-e sör a Borisov menedékházban :) Mi pedig megtudtuk tőlük, hogy a közelben van egy remek menedék (Salaš pod Kýškami).
Éjszakai szállásunk
Az eső továbbra is esett, így örömmel tértünk be a  kis kunyhóba, amely a piros jelzésről alig látható, viszont a sárga jelzésű út közvetlen mellette halad el. Kb. egy órát pihentünk a fedél alatt, amikor kisütött a nap. Kitelepedtünk a kunyhó elé a legelőre és élveztük a napsütést, a párában úszó hegyek látványát, figyeltük legelő nyájat és a pásztor közötti kommunikációt. Este némi vacsora után korán lefeküdtünk, s végre kialudtam magam. Reggel ötkor már talpon voltam, de a látványos napfelkelte elmaradt a köd miatt. Hét órakor indultunk el a piros jelzésen a déli gerinc irányába. A Mandolína menedék alatti forrásból vizet vételeztünk, majd újra megmásztuk az Ostredokot, és a Krízna-t. Most lényegesen kevesebb turista volt, mint pénteken. Búcsút intettünk a gerinctől és a sífelvonó alatt ereszkedtünk le Turecká községbe. Innen még 2,5km gyaloglás következett Óhegyre a kocsiig. Itt szerencsére több étterem is van, így az egyikben egy klasszikus szlovák ebéddel zártuk le a Nagy-Fátra túrát, amely minden tekintetben felülmúlta a várakozásainkat. A három túranap alatt 42km-t gyalogoltunk, a szintemelkedés összesen 2384m volt.
Búcsúzóul
Galéria itt...

2013. június 27., csütörtök

Fehér gólya gyűrűzés

A Komárom-Esztergom megyei fehér gólyák gyűrűzése immár több éve a Gólya Road Show keretein belül zajlik. Mindig vannak azonban olyan fészkek, melyek ilyen-olyan okból kimaradnak a programból. Ezek közül látogattunk meg most néhányat. Összesen öt fészket kerestünk fel (az előzetes megfigyelések alapján fiókás fészkeket természetesen), melyek közül kettőben három fiókát, háromban pedig négy fiatal madarat találtunk, így összesen tizennyolc madarat sikerült fémgyűrűvel megjelölni.
A fiatal madarak csőre még sötét

Tibi bátyánknak nincs tériszonya

Tibi bá' gyűrűző és Argai Sanya "gólyafelelős" társaságában

2013. május 4., szombat

Ábrahámhegy

Apróhirdetésben találtam egy kedvező árú sztereó rádióerősítőt egy Balaton melletti városban. Leugrottunk érte, s ha már itt voltunk, megnéztük a "Nagy Vizet" és Ábrahámhegy felett tettünk egy kisebb sétát. Utána lementünk a strandra, de mivel fürdőruhával nem készültünk, maradt a parti szieszta és a helyi horgászok tevékenységének megfigyelése.
Panoráma Ábrahámhegy felett




Találni még régit, szépet...
Jellegzetes formájú "Tanúhegy"
A strand most még a horgászoké


2013. április 21., vasárnap

Szilicei-fennsík

Vasárnap Szögligetről átkocsikáztunk Szlovákiába, az Aggteleki Nemzeti Parkkal szomszédos Szlovák-karszt Nemzeti Park területére. A kocsit Szilicén a templom mellett hagytuk, majd gyalogosan indultunk a Szilicei-fennsíkra, amely a Szlovák-karszt legnagyobb fennsíkja (150km2), s nem mellesleg különleges madárvédelmi terület is.
Jellegzetes táj
Remek időben sétálhattunk a változatos vegetációval és a karsztos felszínre jellemző hatalmas víznyelőkkel, zsombolyokkal tarkított területen. A fennsík "széléről", a Leány-kőről (660m) pedig remek kilátás nyílt az alattunk elterülő településekre, pl. Rozsnyóra vagy Krasznahorkaváraljára, de a távolban feltűntek az Alacsony-, és Magas-Tátra hófedte csúcsai is.
Kilátás a Leány-kőről
A nap folyamán 30 madárfajt sikerült látni, de sajnos nem került szem elé kis légykapó (valószínűleg még nem érkeztek meg a területre) és bajszos sármány sem. A túra nem volt túl rövid (24km), de szintet nem nagyon kellett mászni, így is késő délután volt már, amikor visszaértünk a kocsihoz.
A túra nyomvonala
A turistaút végig jól jelzett volt, s könnyű volt követni is. Egész nap mindössze egy erdésszel és egy kisebb csapattal találkoztunk, egyébként végig ketten voltunk. 

2013. április 20., szombat

Szögliget és Aggteleki Nemzeti Park

Szlovákia felől érkeztünk, így az első település rögtön Aggtelek volt, ahol megálltunk kicsit nézelődni. A helyi büfé-soron már találtunk nyitva tartó bodegát, s benne babgulyást. Megnéztük a Nemzeti Park látogatóközpontját, majd váltottunk két jegyet (2x2200Ft) a Baradla-barlang rövidtúrájára. Az egész séta kb. egy órát vesz igénybe, természetesen vezetővel.
Baradla-barlang
A barlang ezen része teljesen ki van építve, járdával, világítással. Aki szeretne belekóstolni egy kis barlangászatba annak lehetősége van 6-7 órás speciális hosszútúrán részt venni, felszereléssel, kényelmetlenebb, ám minden bizonnyal eredetibb útvonalon. Jósvafő és Szin falvakon keresztülhaladva érkeztünk meg Szögligetre, ahol a szállást foglaltuk.
Szögliget
A település valójában egy zsákutca, innen nem vezet tovább út. Ismeretlen helyen csak a vak szerencsében, esetleg a netre pakolt képekben (ami élőben persze teljesen más) bízhat az ember, hogy olyan szállást sikerül találnia, amilyet szeretne. Nos, nekünk ez most sikerült: kb. száz éves vályogház, eredeti állapotában berendezve, fa padlóval és gerendás mennyezettel, fatüzelésű kályhával. Tűzrakó hely az esti sütéshez, pad és asztal az ételnek, Kékfrankosnak. Mindezt egy kis fahídon megközelítve, mivel a kertet (s magát a falut is) a Ménes-patak szeli ketté.  A kert végétől kezdődő "dűlőn" vaddisznó-túrások árulkodnak, azon túl pedig az erdő. Van hangulata a helynek, az biztos (a reklám helye, itt voltunk: Ménesparti Vendégház - a képekkel ellentétben TV szerencsére nincs :).
A "házunk"
Az estéket a sütögetés előtt vagy után általában a faluközpontban töltöttük, ami az este hétig nyitva tartó ABC-ből és az igény szerint rendelkezésre álló Bálint kocsmájából állt. Itt aztán igazi demográfiai keveredés volt tapasztalható a helyi vendégekkel, és az ide látogató barlangászokkal és turistákkal (egyik csoportból sincs túl sok). Előkerültek a helyi történetek, pl. hogy egy jóakaró hogyan  csillapította a környék cigány lurkóinak szűnni nem akaró étvágyát, "cicapörkölttel". Mindezt természetesen a kóbor négylábúak beleegyezése nélkül. A cirmosból készült készterméket nem valószínű, hogy bevállaltuk volna, de a kökényből készültet annál inkább megkóstoltuk, s nem csalódtunk.
Szádvár
Másnap egy körtúrát tettünk a környéken az alábbi útvonalon: Szögliget - Vár-völgy - Szádvár - Derenk - Ménes-völgy. Az idő jó volt, az út kellemes, általában Gyertyános-tölgyes társuláson haladtunk végig. Szád-vár romjai közül szép kilátás nyílt Szögligetre és a környékre. Derenk romközségben a helytáblák jelzik, hogy hol álltak egykor, az 1943-ban kitelepítettek házai.
Derenk
Néhány falat, épületrészt még sejteni lehet. A túra során a Szádvár területe és Derenk helyén álló kápolna és emlékhely kellemes pihenőhelyek, mi is itt időztünk. Madárfajok tekintetében a faluból kezdődően írtam a listát, negyvenkét faj jött össze, mint pl. örvös légykapó, fekete gólya vagy macskabagoly.
További képek itt...

2013. április 14., vasárnap

Versenyfutás az idővel a kékcsőrű récéért


A péntek esti szülinapi party és a lemerülő telefon miatt, csak a délutáni órákban kaptam meg az infót, hogy Pusztaszeren egy kékcsőrű récét találtak. Nem vagyok twitcher, de a hely miatt elgondolkodtam rajta, hogy még ma le kellene ugrani. Gyorsan felhívtam az Andrást, hogy egyeztessünk, bepakoltam a holmit és némi Zlatý Bažantot, majd  irány Pusztaszer. Persze a nem várt dolgok is ilyenkor sújtják legjobban az embert, mint pl. a sebességet mérő hatósági személyek. Az autópályán szerencsére nem volt forgalom, így két óra alatt sikerült megtenni a 230 km-t. Út közben András sms-ben informált, hogy megvan a madár, de én még mindig 30km-re voltam, a nap pedig már lemenőben. A közvetlen helyszínt egy, a terepviszonyoknak megfelelően kialakított (pl.hólánc) Transporterrel közelítettük meg, tereprally módban, majd futva. Az utolsó fényeknél, végre sikerült megfigyelni a madarat, szerencsére viszonylag közel úszkált a Büdös-széken, néhány cigányréce társaságában. Este finom vacsi, Srí Lanka-i tea, egy kis sörözés, majd alvás volt a program. Másnap sajnos András munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott terepre jönni, így egyedül látogattam meg a Büdös-széket, majd kora délután a szomszédos Csaj-tavat.
Büdös-szék
Egyéb ritkaság nem került elő a területekről, de így is élmény volt itt madarászni, mint mindig. Kényelmes üzemmódban hetven faj jött össze. A két helyszín között még meglátogattam a munkástelepi "Kisfüstös" intézményt, ami szintén emlékezetes volt, néprajzkutatói szempontból.
munkástelepi betérő

2013. február 8., péntek

Énekes hattyú a megyében

Ritka vendég, az énekes hattyú (Cygnus cygnus) négy példánya tette tiszteletét  Ács község határában egy belvízfoltos területen. Az északi elterjedésű madarak napokig a területen tartózkodtak, remek megfigyelési lehetőséget biztosítva az érdeklődő madarászoknak :)
Énekes hattyú (Cygnus cygnus)