Amikor kitaláltuk, hogy túrázzunk egyet valamelyik szlovák hegységben, Ferinek és nekem is rögtön a Nagy-Fátra jutott eszébe, így nem volt nehéz megegyezni. A túrát három naposra terveztük, a teljes déli és némi nyugati és keleti gerinc érintésével. Az útnak végül is hárman vágtunk neki, két és fél óra alatt értünk fel Komáromból Óhegy (Staré Hory) községbe. Itt a templom előtti parkolóban hagytuk a kocsit. Szinte a templom mellől indul fel az erdőbe a kék jelzés, ezen indultunk el. Nem haladtunk sokat, amikor fakitermelő tevékenységbe botlottunk. A turista és egyben erdészeti utat is jól összevágták a gépek, kicsit bajos volt haladni a sárban. Szerencsére gyorsan magunk mögött hagytuk ezt a szakaszt és feljebb értünk az elegyes erdőben, ahol már egy-két kisebb rét is előfordult.
 |
| A Majer-sziklán |
Első jelentősebb megállónk a Majer-szikla (Majerova skala), 1283m volt. Itt tartottunk egy kis ebédszünetet, miközben gyönyörködtünk a tájban. Már felettünk magasodott a Krízna csúcsa (1574m), melynek megmászásával értünk fel a déli gerincre. Itt egy tájidegen katonai objektum is található, nem kicsit rontva az összképet. Északnak fordultunk és a piros jelzésen haladtunk tovább a hegység legmagasabb csúcsa, az Ostredok (1592m) felé. Itt már több turistával, sőt hegyi bringással is találkoztunk, gyakran kellett egymásnak helyet adni a keskeny ösvényen. Az Ostredokon csúcsfotó majd némi pihenés után következett a Suchý vrch (1550m), melynek mészkő kiszögelésein szintén elidőztünk, havasi gyopárt fotóztunk.
 |
| Havasi gyopár (Leontopodium alpinum) |
Ezt követően szinte folyamatos ereszkedéssel, a Ploská-t megkerülve értünk a Borisov menedékházhoz (Chata pod Borisovom), 1300m. Itt gyorsan magunkhoz vettünk némi frissítőt, kapustnica és csapolt Steiger formájában. Közben az éjszakázás gondolata kezdett foglalkoztatni. A zsúfolt menedékház padlója nem igazán vonzott, pláne 8 euróért, viszont sátor nem volt nálunk, a bivakolást az előre jelzett eső miatt nem akartuk bevállalni. Vannak ugyan a környéken kisebb menedékek, tákolmányok, viszont ezek a GPS készülékben nem szerepelnek, térkép pedig nem volt nálunk. Így hát megittunk még egy sört és befizettük a szállásdíjat. Mivel bőven volt még időnk, a nagy zsákokat a házban hagyva felszaladtunk a Borisov-csúcsra (1510m). Itt készítettünk néhány fotót a kora esti fények mellett, majd visszaereszkedtünk a házhoz. Egy mulató asztaltársaságot kivéve mindenki a 22 órát várta (takarodó), hogy elfoglalhassa az alvóhelyét. Mi a konyha mellett foglaltunk (fekvő)helyet. Az elalvással nem volt gond, szinte az egész vendégsereg öt perc alatt álomba szenderült.
Reggel felhőben és ködben úszott a környék, viszont nem volt hideg. A mai napra jelzett eső ugyan még nem érkezett meg, de bármelyik pillanatban várható volt. Ennek tudatában feladtuk eredeti tervünket, hogy a nyugati gerincen haladjunk tovább és a reggeli elfogyasztása, valamint ivóvíz-készleteink feltöltése (menedékházban lehetséges) után elindultunk a Fenyőházi-völgybe (Ľubochnianska dolina) a sárga jelzésen. Innen a völgy aljából, kapaszkodtunk fel meredek emelkedőn a Fekete-kő alatti nyeregbe (1266m). Itt már hallottuk az ég dörgését, s az eső is nemsokára megérkezett. Felmentünk a Ploskára (1532m), majd itt eldöntöttük, hogy nem a Borisov menedékházba megyünk vissza, hanem megpróbálkozunk egy 'salaš-sal'. A Chyzky pontig ereszkedtünk, ahol szóba elegyedtünk felfelé haladó turistákkal. Második kérdésük az volt, hogy van-e sör a Borisov menedékházban :) Mi pedig megtudtuk tőlük, hogy a közelben van egy remek menedék (Salaš pod Kýškami).
 |
| Éjszakai szállásunk |
Az eső továbbra is esett, így örömmel tértünk be a kis kunyhóba, amely a piros jelzésről alig látható, viszont a sárga jelzésű út közvetlen mellette halad el. Kb. egy órát pihentünk a fedél alatt, amikor kisütött a nap. Kitelepedtünk a kunyhó elé a legelőre és élveztük a napsütést, a párában úszó hegyek látványát, figyeltük legelő nyájat és a pásztor közötti kommunikációt. Este némi vacsora után korán lefeküdtünk, s végre kialudtam magam. Reggel ötkor már talpon voltam, de a látványos napfelkelte elmaradt a köd miatt. Hét órakor indultunk el a piros jelzésen a déli gerinc irányába. A Mandolína menedék alatti forrásból vizet vételeztünk, majd újra megmásztuk az Ostredokot, és a Krízna-t. Most lényegesen kevesebb turista volt, mint pénteken. Búcsút intettünk a gerinctől és a sífelvonó alatt ereszkedtünk le Turecká községbe. Innen még 2,5km gyaloglás következett Óhegyre a kocsiig. Itt szerencsére több étterem is van, így az egyikben egy klasszikus szlovák ebéddel zártuk le a Nagy-Fátra túrát, amely minden tekintetben felülmúlta a várakozásainkat. A három túranap alatt 42km-t gyalogoltunk, a szintemelkedés összesen 2384m volt.
 |
| Búcsúzóul |
Galéria itt...
