Szeretek korán indulni egy útra - túrára, aminek most az volt az eredménye, hogy egy órát kellett várni Garamnémetfalván (Nemecká), hogy kinyisson a helyi outdoor bolt. De szerencsére kinyitott - a szlovák nemzeti felkelés ünnepnapjának ellenére - és még nagyobb szerencsénkre sikerült pótolni az otthon maradt gázpalackot. Ezek után meg sem álltunk a Chopok alatti Trangoskáig, ahol a kocsit állt szándékomban leparkolni. Sajnos a csúszásnak az lett az eredménye, hogy mindkét parkoló dugig volt, már az út szélén is autók álltak. Próba szerencse alapon behajtottam a felső fedett egységbe, ahol sikerült találni egy szabad helyet. Egy gyors pakolás után már a felvonó alatt támadtuk a hegyet (és a 785 méter szintet), egy pihenőt beiktatva (Kosodrevina) értünk fel a Chopok-csúcsra (1995 m).
A felvonóknak „hála” természetesen a csúcson és környékén komoly tömeg fogadott. Így éppen, hogy felléptünk a Chopokra, már folytattuk is az utat a hegység legmagasabb csúcsa, a Gyömbér (2043 m) felé. A méretes sziklák között meglepő, szinte ’autópálya’ minőségű nyomvonal haladt a gerinc oldalában. A Gyömbéren már lényegesen kevesebb turista tartózkodott, bár ez nyilván a késő délutáni időpontnak volt köszönhető. Kötelező csúcsfotó a kettős kereszttel, majd ereszkedtünk lefelé a Štefánik menedékházhoz. Egy sört rögtön elfogyasztottunk a teraszon ülve, de a szél és a folyamatosan csökkenő hőmérséklet hatására inkább behúzódtunk a jól fűtött menedékházba. Egy kis akklimatizáció után – a klasszikus hegyi házak hangulatában – kiléptünk a ház melegéből és elfoglaltuk az éjszakai szállásunkat a mellette felállított sátrunkban.
Talán jobban járt az a csapat, aki a sátrait a háztól néhány száz méterre helyezte, hiszen ők valószínűleg mentesültek az éjszakai dáridó hangjaitól és a sátorhelyért elkért három euró kifizetésének kötelezettsége alól. Éjszaka nem volt hideg, határozottan melegünk volt a téli hálózsákokban. Reggel egy kis fotózás és kávé után folytattuk az utat kelet felé, az Ördöglakodalma-hágó (Čertovica) irányába. Itt már lényegesen kevesebb volt a turista, s ez a mennyiség a hágó utáni szakaszon szinte a nullára csökkent. Előtte azonban a hágón található motorestek egyikét kihasználva elfogyasztottunk egy frissen sütött burgonyás tócsnit és vételeztünk némi söritalt. A lecsökkent tengerszint feletti magasságon éppen érő áfonya és málna-mezőkön haladtunk át, jelentős mennyiségeket fogyasztva a gyümölcsökből. Szerencsére konkurenciát jelentő macival nem találkoztunk.
Az Alacsony-Tátra Nemzeti Park területén a néhány kijelölt helyen kívül tilos sátrazni, így mi is az egyik a „Ramža” nevű kunyhóval ellátott helyre igyekeztünk. A ház közelében forrás is található, itt pótoltuk a készleteinket. A menedéknél már gyülekeztek az éjszakázni vágyó turisták, mi pedig a közelben felállítottuk a sátrat és vacsorát főztünk. Szép hangulatú, nyugodt este volt, a közelben egy csermely csordogált, észak felé tekintve pedig a Magas-Tátra körvonalazódott. Reggel egy kicsit az előző napon megtett úton haladtunk visszafelé, hogy elérjük a kék jelzést, ami déli irányba levezet a hegyről. Jelzés az nem sok volt és az erdőzónába érve a GPS készülék is lemerült (pótaksi a kocsiban).
Az erdészeti utakkal és mellig érő útilapuval színesített szakaszon is sikerült átjutni és megérkezni Vacok (Bacúch) településre. Innen indult az autóbusz, amit elsőre ugyan lekéstünk, de stoppal behoztuk a lemaradást és elértük a csatlakozást néhány faluval arrébb, majd felbuszoztunk Trangoskáig, ahol két napja a kocsit hagytuk. Az út statisztikája: 1859 m↑, 2504 m↓, 41,9 km. A legtöbb emberrel értelemszerűen a felvonók közelében találkoztunk, de kelet felé haladva folyamatosan csökkent a számuk. Nyilván izgalmas lett volna még folytatni az utat keleti irányba, de nekünk most ennyi fért bele az időnkbe.
Talán jobban járt az a csapat, aki a sátrait a háztól néhány száz méterre helyezte, hiszen ők valószínűleg mentesültek az éjszakai dáridó hangjaitól és a sátorhelyért elkért három euró kifizetésének kötelezettsége alól. Éjszaka nem volt hideg, határozottan melegünk volt a téli hálózsákokban. Reggel egy kis fotózás és kávé után folytattuk az utat kelet felé, az Ördöglakodalma-hágó (Čertovica) irányába. Itt már lényegesen kevesebb volt a turista, s ez a mennyiség a hágó utáni szakaszon szinte a nullára csökkent. Előtte azonban a hágón található motorestek egyikét kihasználva elfogyasztottunk egy frissen sütött burgonyás tócsnit és vételeztünk némi söritalt. A lecsökkent tengerszint feletti magasságon éppen érő áfonya és málna-mezőkön haladtunk át, jelentős mennyiségeket fogyasztva a gyümölcsökből. Szerencsére konkurenciát jelentő macival nem találkoztunk.
Az Alacsony-Tátra Nemzeti Park területén a néhány kijelölt helyen kívül tilos sátrazni, így mi is az egyik a „Ramža” nevű kunyhóval ellátott helyre igyekeztünk. A ház közelében forrás is található, itt pótoltuk a készleteinket. A menedéknél már gyülekeztek az éjszakázni vágyó turisták, mi pedig a közelben felállítottuk a sátrat és vacsorát főztünk. Szép hangulatú, nyugodt este volt, a közelben egy csermely csordogált, észak felé tekintve pedig a Magas-Tátra körvonalazódott. Reggel egy kicsit az előző napon megtett úton haladtunk visszafelé, hogy elérjük a kék jelzést, ami déli irányba levezet a hegyről. Jelzés az nem sok volt és az erdőzónába érve a GPS készülék is lemerült (pótaksi a kocsiban).
Az erdészeti utakkal és mellig érő útilapuval színesített szakaszon is sikerült átjutni és megérkezni Vacok (Bacúch) településre. Innen indult az autóbusz, amit elsőre ugyan lekéstünk, de stoppal behoztuk a lemaradást és elértük a csatlakozást néhány faluval arrébb, majd felbuszoztunk Trangoskáig, ahol két napja a kocsit hagytuk. Az út statisztikája: 1859 m↑, 2504 m↓, 41,9 km. A legtöbb emberrel értelemszerűen a felvonók közelében találkoztunk, de kelet felé haladva folyamatosan csökkent a számuk. Nyilván izgalmas lett volna még folytatni az utat keleti irányba, de nekünk most ennyi fért bele az időnkbe.
