Szilveszteri madarászat

Az általánosan elfogadott nagy szilveszteri felhajtás valahogy sosem fogott meg. Nekem az év utolsó napja mindig kicsit mást jelentett. Ha csak tehetem, ezen a napon igyekszem terepen lenni. Ez alkalommal egy kb. 6 kilométeres sétát tettem a környéken. Az idő borult volt, de legalább fagyos és egy kicsit havas. Már ennek is örülni kell (egy éve szinte pár perc alatt bőrig áztam Pesten). A séta elején rögtön kenderikékkel találkoztam. Most végre volt időm őket nyugodtan szemrevételezni, nem úgy, mint pár napja, amikor a jégbe csúszott kocsim mentésével kellett foglalkoznom (hólánc segítségével sikerült). A kb. kétszáz madár közül sikerült legalább hét sárgacsőrű kenderikét (Carduelis flavirostris) kiszúrni, hála a spektívnek, hiszen kézi távcsővel ez nem lett volna lehetséges.

A Kenderikés terület

Az idei csapadékos időjárás miatt több helyen nem tudták még a szántást elvégezni,s én is egy ilyen helyen mentem keresztül. A tarlón még rengeteg kukorica volt: terített asztal az állatoknak. Néhány őzet, fácánt, nyulat láttam a területen egy egerészölyv és két kékes rétihéja társaságában. Később egy árokparthoz értem, ami persze tele volt vízzel. Hirtelen, tőlem alig öt méterre szárnyra kapott egy bölömbika. Ez a madár néha áttelel, be nem fagyó vizek mellett.

Bölömbika-lelőhely

Egy hídon állva csapatba verődött nádi sármányokat figyeltem meg. Hazafelé még találkoztam egy csapat citromsármánnyal és fenyőrigóval is.

Tardosi évzáró

Az év utolsó tardosi gyűrűzésére került sor a hétvégén. Az "Öreg" és én ugyan már a múlt héten is jártunk itt, eleséget hoztunk a beépített helyi emberünknek, aki vállalta, hogy eteti a madarakat a tél folyamán. A hivatalos évzáró azonban most volt, a társaság is ehhez igazodott. A reggeli borongós időt folyamatosan váltotta fel a hószállingózás, majd végül a havazás, s délután már vékony hótakaró borította a tájat.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Ami a gyűrűzést illeti, a nagy mennyiség, illetve ritkaság elmaradt így 48 madár lábára került gyűrű. A délutáni órákban tettünk egy könnyű sétát a környező magaslatokon, hajnalmadarat és havasi szürkebegyet keresve. Az eredményt talán mondanom sem kell. Az erős hófúvás ellenére mégis láttunk madarakat: hollókat, ökörszemet, fenyőrigót és egy fenyvesben királykákat. Két jelentős dologról lehet még beszámolni:

Természetvédelmi őrház

Az egyik, hogy Peti barátunkról kiderült, hogy tulajdonképpen egy emberbőrbe bújt Jegesmedve, ugyanis könnyed fürdőt vett a kb. 5 fokos Bikol-patakban a szemünk láttára. Állítólag nagyszerű érzés az ilyen mártózás. Valahogy mégsem akadt a társaságban, aki a példáját követte volna! A másik pedig egy a Gerecsére nézve új denevér faj előbukkanása volt: egy fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) személyében, akit az "Öreg" az ágyneműje alól halászott elő az éjszakai órákban. A kisemlőst egy madárodúba helyeztük át, remélve, hogy nem zavartuk meg túlságosan téli pihenőjét.

Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) Foto: Fogarasi Péter © 2010

Ezekkel a kellemes élményekkel búcsúztunk a Malomvölgytől a 2010-es esztendőre.

X. Tatai Vadlúd Sokadalom

Az idei év úgy látszik a kerek évfordulók éve, már ami a helyi erők által szervezett rendezvényket illeti. Augusztusban tartottuk a huszadik Hopp Ferenc tábort, most pedig a tizedik Vadlúd Sokadalom került megrendezésre. A rendezvénysorozat már most is pénteken este elkezdődött a megnyitóval és előadásokkal (Őrségi Nemzeti Park bemutatkozás, madarászat Etiópiában, Máté Bence könyvbemutató), természetesen a megszokott Öreg-tó klub hotelban.

Javul az idő

Szombaton reggel kemény órákat kellett átélni a tóparton, hiszen viharos erejű szél tombolt egy kis hóeséssel megtoldva. Így aztán csak a leginkább elszánt látogatók jöttek ki, ők is inkább a nagy rendezvénysátorban kerestek menedéket. Ahogy haladtunk az időben, úgy kezdett el javulni az időjárás! A délután már kellemes, szélcsendes napsütésben érte a tópartra kilátogatókat.

Madarászok akcióban

Ahogy azt már megszokhattuk, az idén is rengeteg program volt napirenden. Az esti behúzásnál - ahol kb. 18 ezer lúd jött éjszakázni a tóra - gyönyörű hátteret biztosított a lemenő nap fénye. A program a hotelban folytatódott, ahol a madarász verseny eredményhirdetésére, valamint három előadásra került sor (Vadludak nyomában, Ragadozó madarak nyomában: Spanyolország, Mi az a Pantanal? - brazíliai beszámoló). Ezekkel a késő estébe nyúló programokkal fejeződött be a X. Sokadalom hivatalos része.

www.vadludsokadalom.hu
ATV film

Daruvonulás a Hortobágyon

A Komárom-Esztergom megyei madarászok, természetkedvelők idén is szervezett buszos kiránduláson vettek részt (köszönet a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesületnek), melynek fő látványossága a Daruvonulás volt. A több órás utazás első megállója a Hortobágyi-halastavaknál volt. A halastó rendszer kb. 2000 hektár kiterjedésű és egyre jobban kiépül, hogy kielégítse a madarászok és kirándulók igényeit is. Itt kb. két órát időztünk, közben felmentünk két kilátóba és onnan figyeltük a madarakat. Főleg ludak, récék, sirályok és kárókatonák voltak megfigyelhetők. Egy kis izgalmat a Rétisasok hoztak, melyek átrepültek a tavak felett.

A Nagy-szik

A halastavakat elhagyva a balmazújvárosi Nagy-szik, védett, Natura 2000-es területen tettünk látogatást. Itt egy szikes tavi élőhely-rehabilitáció folyik, egy Life projekt keretén belül. Célja a terület eredeti állapotának megőrzése, valamint a madarak élő- és fészkelőhelyeinek fenntartása. Itt részünk volt egy kis előadásban: egy Vándorsólymot pillantott meg a társaság, amely nagy sebességgel tartott egy csapat Bíbic felé. A vadászat sikeres volt, a lecsapás után pár pillanattal, egy Bíbiccel a karmai között emelkedett fel a sólyom. Viszont ebben a pillanatban feltűnt egy Rétisas és nyilvánvaló szándékkal a sólyom nyomába eredt, hogy zsákmányát tőle megszerezze. Utol is érte a zsákmányával nehézkesen haladó sólymot, rácsapott, majd az "eldobott" Bíbicet még a levegőben egy akrobata mozdulattal elkapta. A potyaleső Rétisas tehát sikerrel járt.

Darvak

A nap már délutánba hajlott, ezért ideje volt elfoglalni a Daruleső helyünket. Ez a terület valahol Balmazújváros és Nádudvar közé esett. Már út közben is láttunk a földeken táplálkozó Darvakat, egész nagy csapatokat is. Majd az elfoglalt helyünkről is figyelhettünk egy-két kissebb csapatot.

Daruhúzás

A húzás lassan megkezdődött és csapat-csapat után röpült krúgatva az éjszakázó helyek felé. Szép látvány volt, főleg amikor elérkezett a naplemente. Akkor volt csak igazán hangulatos a Daruhúzás!

Továbi képek itt...

Európai Madármegfigyelő Napok 2010 - Naszály, Ferencmajor

Alig múlt el reggel hét óra, amikor megérkeztem a Ferencmajorba. Tibi bá' pedig nem sokkal előttem érkezett az MZ nyergében. Borongós, szomorkás idő volt. A hálókat már tegnap kihúzták Gellérték. Csináltunk egy gyors ellenőrzést, melyben három madarat találtunk mindössze.

Fitisz füzike

Tibi gyorsan legyűrűzte őket, majd körbenéztünk a tavaknál. A 4-es tó le volt engedve, de csak Szürke gém, Nagy- és Kis kócsag, Dolmányos varjak, néhány sirály és egy Fekete gólya mutatkozott. A parti madarak teljesen hiányoztak. Hát igen, ahhoz hamarabb kellett volna tavat leengedni. Mire visszaértünk elkezdtek szállingózni a többiek. Egyelőre csak a helyi csoport tagjai, majd a többi érdeklődő is. Őket Gellért körbe vezette egy kis teleszkópos madármegfigyelésre. Mi, akik itt maradtunk, nekiálltunk a tölgyfákat elültetni. Volt belőlük vagy húsz darab. A nyári táborhelyet próbáltuk körbeültetni. Reméljük megerednek, megnőnek és egyszer árnyékot adnak majd a madarászoknak és sátraiknak.

Rögtönzött gyűrűzőasztal

Az egyik ellenőrzéskor meglepően sok madár volt a hálókban. Legalább tíz Szén- ill. Kék cinege, valamint három füzike. Nem sokkal később megérkeztek a tavak körül 'túrázók', így ők is láthatták a gyűrűzést. Ezután összeszedtük a hálókat és kb. délután két órakor befejeződött a 2010-es Európai Madármegfigyelő Napok.

Börzsöny csúcsai, 2.nap

Reggel összekaptuk a felszerelést és a piros jelzésen elindultunk "Bugyihóra". Borzasztó kemény emelkedő volt ez így reggelire. A "Lopona-főig" tartott a kemény menet, majd rátértünk a "Tótok útjára" és az útvonal is kényelmesebbé vált.

Reggel a Dr.Korányi Frigyes pihenőnél

"Bugyihó" (634m) közelében egy sziklaképződmény található, kilátás nincs, de így is szépnek találtuk a helyet. Megkerestük a csúcskövet, az igazolófüzetbe bejegyeztük az ittjártunkat bizonyító választ. A reggelinket is itt fogyasztottuk el, majd kellemes gyaloglással leereszkedtünk a Diósjenőt Kemencével összekötő erdészeti műútra.

A Bugyihón

Itt még felfrissítettük magunkat a "Mátyás-kútnál", ahogy azt királyunk is tette a monda szerint anno. A műútra leérve az első arra járó gépkocsit lestoppoltuk és bevitettük magunkat Diósjenőre. Most már találkoztunk a kemping üzemeltetőivel és befizettük az illetéket. Itt szeretném megköszönni a srácoknak a segítőkészségüket és a nagyon baráti árakat! Felvertük  a sátrat, pihentünk egy órácskát, majd kocsival visszahajtottunk nagyjából a "Hollófészek" alá. Ez a csúcs ugyanis még hiányzott a napi teljesítményhez, tehát leraktuk a kocsit és nekivágtunk. De jó is volt, csak így, nagy zsák nélkül túrázni! Úgy látszik túlságosan is nekiindultunk, mert elsőre rossz hegyre mentünk fel. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még GPS is volt nálunk. Végülis elértük a sziklás, fenyves csúcsot (661m), ahonnan szép kilátás nyílt Diósjenő irányába. 

Diósjenő Camp

Visszaérve a faluba kerestünk egy jónak tűnő éttermet és elfogyasztottunk egy kétszemélyes fatányérost, amit a szakács néni az aktuális tv-sorozat szünetében dobott össze nekünk. Nagyon finom volt! Este pedig a kemping tőszomszédságában található "Havas presszó" sörét és vendégszeretetét élveztük a helyi törzstagok között elvegyülve. 

Havas presszó 2010

2. nap:10.8km, 725 m

Börzsöny csúcsai, 1.nap

Reggel hét órakor sátrat bontottunk és elindultunk. A Csepegő-kő felett a gerincen haladtunk, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk: napfényben és ködben úszott a táj. Meglepően sok fecskével is találkoztunk, ahogy a hegyoldalban vadásztak rovarok után. A Kámort (661m) nem sokkal később el is értük, ezzel teljesítetve az első csúcsot. A csúcs közelében valaha vár állt, létezéséről azonban nagyon kevés információval rendelkezünk. Valószínű, hogy a XVI. század közepén kezdődő török időket már nem érte meg. 

Kilátás a Kámor alól

Innen enyhén lejtős terepen, ritkás szálerdőben haladtunk lefelé a "Csánki-kert" nevű erdei csomópontig. Itt rátértünk, egy vadászok által is gyakran használt (tapasztaltuk), murvás szekérútra. Hát igen, szarvasbőgés ideje van és a Wenckheim kastély is itt van a közelben. Sőt! Annyira közel, hogy a reggelink fogyasztása közben hallottuk, ahogy szólnak a vadászkürtök a kimúlt bikák tiszteletére. A kék jelzésen haladtunk tovább "Pénzásásig" majd innen felkapaszkodtunk a Karajsó oldalába. Itt utat nem találva, toronyiránt közelítettük meg a jellegtelen, aljnövényzettel sűrűn benőtt csúcsot (524m).  A következő "hivatalos" pont a "Kőkapu" lett volna, de ha már itt jártunk, nem akartuk kihagyni Drégelyvárat (444m). (1552-ben a 12 ezres török sereg megtámadta a Szondy György várkapitányt és a 146 fő védőt és pár nap alatt elfoglalta a várat. A várrom alatt műemlék őrzi a kapitány és katonái emlékét.)

Drégelyvár

Nem bántuk meg a kitérőt! Nagyon kellemes helyen található, a ma már csak néhány falból, sáncból és egy jellegzetes kőkapuból álló várrom. Minden irányba szép kilátásban volt részünk: dél-délnyugatra a Börzsöny, északra Szlovákia (a Nyitra felett magasodó Zobor-hegyet is sikerült beazonosítani), kelet felé pedig a magyarországi területek láthatóak. Egy órán át élveztük a hely szellemét az őszi napsütésben, kikapcsolódva, relaxálva. Kár, hogy az útvonal nem tette lehetővé egy éjszaka eltöltését ezen a helyen. Drégelyvárat elhagyva a kék jelzésen indultunk tovább "Kőkapu" irányába. A hegység ezen része nem tartogat annyi látványosságot, bár tény, hogy itt is vannak szép, a lemenő nap fényében pompázó hegyoldalak. Így a nap vége felé egyre gyakrabban hallottunk szarvasbőgést. Mivel az eléggé intenzív hang mindig ugyan arról a helyről jött, gyanút fogtunk! Minket nem sikerült becsapni, de úgy látszik a bikát sem, mert lövés nem esett (később a völgyben találkoztunk a "bikával", gépkocsin közlekedett). 

A "Kőkapu" (496m) felkeresése után már azt hittük sosem érjük el az ún."Major-keresztet", ahol is meglehetősen meredek lejtőn leereszkedtünk a "Mál-oldal-völgybe". A "Solymár-forráshoz" érkeztünk, de mi nem itt, hanem a "Dr.Korányi Frigyes pihenőnél" szerettünk volna éjszakázni. Úgy emlékeztem ugyanis, hogy ott is van egy fából készült eső-beálló. Már majdnem úgy volt, hogy nincs - elhagytuk a piros jelzést is ami felvisz a "Bugyihóra" - de aztán végülis rátaláltunk az építményre, padokra és a kiépített tűzhelyre. Szemben, az út túloldalán pedig az "Oszlopó-forrás" fakad, amely a fürdőszobámmá lépett elő az este során. Vacsorára meleg ételt főztünk magunknak, majd irány a hálózsák. Most már nem volt gond az elalvással. Az éjszaka eseménytelenül telt, bőgést innen nem hallottunk, csak egy közelben táplálkozó vaddisznó "horkant rá" Ferire, amikor éjszaka kibújt a sátorból. Apropó éjszaka: most még nem volt nagyon hideg. A leghidegebb hajnalon sem süllyedt a hőmérséklet  +6°C alá. Így a hálózsákban kényelmesen lehetett aludni. Mondjuk a Ferinek már voltak gondjai, mivel ő egy vékonyabb zsákot hozott, melyben néhány extra réteg ruhában volt kénytelen aludni.
1. nap 22.9 km, 629 m.